Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

Л legkorábbi kontraktusokban ott találjuk az uradalom figyelmeztetését: a bérlő „józan kormányosokat és elegendő révészt" alkalmazzon, hogy így gyorsan és biztonságosan lebonyolíthassa az átkelést. Ugyanez az intés visszatér az 1862-ben érvénybe lépett szerződésben, ahol ismét azt kérte a bérbeadó, hogy a bérlő„józan, jámbor és szorgalmas emberekkel gyorsan" hajtsa végre az utasok átszállítását. Ezekre a figyelmeztetésekre úgy látszik, szükség volt, mivel a bérlők valószínűleg az igazán szükségesnél kevesebb alkalmazott foglalkoztatásával igyekeztek takarékoskodni és így jövedelmüket növelni. Ezt láthatjuk a szeremlei rév esetében is, amelyről azt panaszolta Bács vármegye tisztikara 1822-ben, hogy a révben közlekedő kompon csak egy kormányos ül és az utasoknak maguknak kell evezni, bármilyen rangú és jogállású személyek is.

77 Az alkalmazottakkal való takarékoskodás nem lehetett ritka a Biskói-réven sem. Erre vall az uszodi lakosok 1785. évi panaszlevele, amelyben kifogásolták a biskói révbérlő néhány viselt dolgát. Többek között így írtak: „Nem tart elegendő legényeket a Kompon, és így a% által kelőknek, magoknak kell által evezni a Kompot, sőt gyakorta a% is megesik, hogy két í^ben is által kell menni a Komppal a szegény embernek, még is szinte úgy taxálja, mintha semmit sem dolgozna?* Ugyanők számoltak be arról, hogy a bérlő egy alkalommal közel kétszáz embert szállított be egy „varratlan kompba minden Révész nélkül" Emiatt majdnem baleset történt. Az a megoldás egyébként, hogy az átkelő utasok maguk eveznek, gyakorlat maradt a XX. században is. Néprajzi módszerekkel jól megfogható az emléke a Biskói-rév és a szomszédos zádori rév esetében egyaránt. A feudalizmus időszakában a Biskói-rév árendása időnként nagy forgalom vagy jelentősebb munka esetén igénybe vehette Dunaszentbenedek népének robotját. A szentbenedekiek eme munkakötelezettsége valószínűleg összefüggött azzal a juttatással, amelyet a Biskói-rév bérlője volt köteles adni a szentbenedeki katolikus templom számára. Sajnos a szentbenedekiek révbeli munkakötelezettségének rendjét, előírásait és azt, hogy mikor, mennyi munkát kellett adni, megközelítőleg sem ismerjük. Csupán néhány korai kont77 KÉL. II. Vármegyei ügyek protokolluma. 1794. 78 KÉL. II. U.i. 1785. 79 KÉL. II. Instantiák. 1822/116. 80 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. L. 137. 1839. április 2-án kelt a levél. raktus és levél igen homályos megfogalmazásából következtethetünk rá. 1774-ben pl. ezzel kapcsolatban így fogalmaztak a kontraktusban: „Szükséges némellykor, hogy a Közönséges Révészeken jöllyül több ember és nagyobb assistentisa kelletik, a^ért e% eránt S\:'Benedekkel továbbis előbbi mód Szerint fog élni a% arendator." Nem sokkal pontosabb az 1813. évi kontraktus e témára vonatkozó mondata sem: Mivel a révjövedelem hatod része a szentbenedeki templomnak rendeltetett, „a^ért a fentebb meg nevetett Helység szükség üdéjében a kompokra ingyen embereket kiállétani köteles lésben". Ugyanebben a kontraktusban arról is rendelkeztek, hogy amikor nagyobb építkezésekre lesz szükség a rév területén, Szentbencdek helység köteles napszámosokat kiállítani. Az 1832-ben kötött kontraktusban sem az ingyenmunkások, sem a kötelező napszámosállítás kérdése nem szerepelt. A szentbenedeki lakosok korábbi révbeli ingyenmunkájára utal egy 1822-ben íródott kérelem, illetve a rá adott uradalmi válasz. Fel-Nagy-Nemes János biskói révbérlő instantiájáról van szó, amelyben kérte, hogy mint nemes embert, mentsék fel a természetbeni robotolástól. Az uradalmi prefektus nem nagy örömmel bár, de hozzájárult a felmentéshez mondván, úgyis csak egy év van már hátra az árendából. Robotját tehát pénzzel válthatta meg, de azzal a feltétellel, hogy ,,a Kévhá^ és Kompok mellett minden munkát maga tarlovon el végezni és a% uraságtól robotos segítséget ne kérjen" ''^ 1839-ben már arról panaszkodott Pétsi József biskói révbérlő, hogy a magas napszámbérek miatt ráfizetéssel működteti a révet. Leveléből kiderül, hogy a napszámosokat a rév napi üzemeltetéséhez fogadta. Ügy látszik, nem állandó munkásokat alkalmazott hosszabb szerződéssel, hanem napszámosokkal elégítette ki a rév munkaerőszükségletét. Panasza szerint azért magas a napszám bér, mert a túloldalon nincs épület és a hidegben sokat fagyoskodnak a réven dolgozók. Ezért állítólag háromszoros napszámbért kénytelen fizetni. Idézzük röviden, valószínűleg túlzásokat is tartalmazó, de mégis tanulságos sorait: ,,a szegény és ruhátlan Benedeki nép, a% honnét kelletik nékem Legényeimet fogadnom, a% erős, hideg, kemény, szeles, esős napokat ki nem állhatván gúnyáik, kivált a lábbeli nem létele miatt, melly a múlt ősszel és Télen három annyi áru is volt, mint máskor, kéntelen voltam 1 f 30 kr. nap számmal fizetni legényeimet, sőt volt olyan időpont, mikor egy fordulóra egy embernek kéntelen voltam 1f. 30 kr. fizetni, mert külömben nem kaptam"*® 120