Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

A rév üzemeltetéséhez optimálisan az alábbi munkaerőre volt szükség a XX. században: egy kormányos, két révészlegény és egy kocsmáros. A két világháború közötti időszakban, amikor 25 évig a Vargyas család bérelte a révet, csak a kormányos, illetve 1926 után a motorkezelő munkakörét töltötték be fogadott emberrel, a többi munkát a bérlő két fia illetve más családtagok végezték. A két világháború között alkalmazott kormányos számára Vargyasék egy kis házat építettek a Daróczy szigeten a parthoz közel. Itt ingyen lakhatott, illetve lakáshasználata beleszámított a bérébe. Később, a bérlet megszűntével ezt a házat a Vargyas család lebontotta. A kormányos fizetését többször leírta Vargyas Mihály bérlő, mivel ez volt az egyik fő érve, ha kiadásainak sokaságára panaszkodván, tarifaemelést vagy alacsony árendadíj megállapítását kérte. 1928-ban pl. így fogalmazott: „A komp és a csónakok kormányzására egy szakértő kormányost kell tartanom, akinek évi javadalma 15 q bú%a, У

2 hold kerti föld, 2 hold tengeri föld, 2db marhatartás (értsd: a révhez tartozó bérelt legelőn!), 2 db anyasertéstartás, szabad baromfi tartás, lakás."

81 Több XIX. századi szerződésben is olvashatjuk azt a figyelmeztetést, hogy a bérlő „keresztény vendéglőst" tartson. Mindenesetre, a XX. században, amikorra persze a kocsma forgalma visszaesett és ez a haszonvétel meglehetősen jelentőségét vesztette, általában a bérlő valamelyik családtagja, pl. a bérlő felesége látta el a kocsmárosi teendőket. A rév felszerelése A Biskói-rév árendálásának két évszázados történetében fontos változásként tarthatjuk számon azt a folyamatot, amely a bérlő és az általa használt átkelési eszközök jogviszonyában illetve tulajdonviszonyában végbement a XIX. század közepén. A kontraktusok és néhány egyéb forrás tanulsága szerint a XVIII. század második és a XIX. század első felében az átkelés céljait szolgáló eszközök: kompok, de81 KKL. Biskó. 2. cs. Vegyes 82 A kalocsai érsekség komp vásárlásáról olvashatunk az érseki prefektus egyik, 1727. évi leveléből, amelyben Csáky érseket tájékoztatta az uradalom helyzetéről: „Az edgyik Kompot már ide juttatták, a másikrul mégh csak egy holnap alat bíztatnak, úgy mongya, aki ezt le szállította." (KÉL. II. I. gy. II. 69. J 83 KEL. II. Biskói rév pere. reglyék, csónakok, valamint a hozzájuk tartozó kisebb értékű fölszerelési tárgyak a kalocsai érsekség illetve a káptalan tulajdonában voltak. A bérlő a révjoggal, vagyis a révpénzszedés privilégiumával együtt bérelte végrehajtásához szükséges eszközöket is. 1862-ben viszont már ott találjuk a szerződésben azt a pontot, amely szerint a bérlők kötelesek „a Dunán való átjáráshoz szükséges kompokat, ladikokat s egyéb eszközöket elegendő mennyiségben a magok költségén beszerezni, és fenntartani". A változás a XIX. század középső évtizedeiben fokozatosan ment végbe. A kevés forrás alapján nehezen fogható meg a folyamat, csupán csak érzékelhető a változás iránya. Az a tény, hogy a Biskói-rév vízi közlekedési eszközei, „edényei" a XVIII. században és a XIX. század első felében az érsekség tulajdonában voltak, mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen a szomszédos „illegális" zádori révről tudjuk, hogy 1793-ban a bérlője saját maga gondoskodott vízi járművekről. A biskói gyakorlat ilyen szempontból inkább a szeremlei — bátai rév gyakorlata felé mutat, ahol az 1726. évi közös kontraktus tanulsága szerint a kompok és más vízi járművek a két megegyező uraság tulajdonában voltak.

82 Igaz, itt ebben az időben árendás sem volt, hanem a kalocsai érsek és a bátai apátúr házikezelésben tartotta a révet, és alkalmazottaival üzemeltette. Megkell azonban jegyeznünk, amire már fentebb is utaltunk, hogy a Biskói-rév árendálásáról csak az 1760-as évek végétől tudunk. A rév viszont megvolt már 1725-ben is. Előfordulhat, hogy az 1760-as évek előtt a Biskói-rév is házikezelésű jövedelemforrás volt. Erre gyanakodhatunk a korábban már idézett 1747. évi befizetési nyugta szövegéből, amely szerint Révész János befizette a szentbenedeki rév félévi jövedelmét. Az illetőről nem derül ki ebből a nyugtából, hogy bérlő-e vagy érseki alkalmazott, de inkább talán az utóbbi .Mivel tehát feltételezhetjük, hogy a XVIII. század első felében a szentbenedeki révet még nem bérletek útján hasznosította az érsekség, hanem házikezelésben tartotta, talán ezzel függ össze, hogy a Biskói- réven, a zádorival ellentétben, a XVIII. század második felében, sőt még néhány évtizeddel tovább is, az átkeléshez szükséges vízi járművek nem a bérlők, hanem az érsekség tulajdonában voltak. A Biskói-révhez tartozó fölszerelési tárgyak első lajstromát 1767-ből ismerjük.

83 Pontos másolatát közöljük tanulmányunk függelékében. A jegyzék tanulsága szerint ebben az időben két új kompot és egy 121