Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban
terminusnál. 39 Ütba ejtették a csárdákat is a pásztorok, s így a lehajtás ütemét néha ez is megszabta. A lehajtás után megszakadt a község közvetlen kapcsolata a pusztával, csak egy-egy leutazás alkalmával hoztak hírt a kenyérvivők, a pusztabíró üzent néha, vagy a tanácsbeliek delegáltak embereket, akik ellenőrizték a pásztorokat, pusztabírót. A legfőbb dolog volt, hogy a jószágállomány épen megmaradjon, ezért a pásztorok esetleges kártevéseitől, a betyárok elkötéséig, s a legelő védelméig mindent szabályoztak, mindenről hírt adtak, s vettek. A vagyon legfőbb biztosítéka azonban a pusztabíró. Jelenteni köteles, hogy „ . .. mellyik Holnapban kinek micsoda Juha, Lova és Marhája, micsoda nyavalyában döglött meg, a Passzusokról megtudni, s vigyázni, fadgyát, lónak serényét, farkát, s bokáját a Passzusokkal előadatni köteleztetnek . . ." 40 A betyárokkal kapcsolatban már 1754-ben intézkednek, s az egész Kerületben tiltják a velük való érintkezést: „A pásztorok betyároknak nevezett gazembereket ne tartogassanak maguknál, különben 100 pálcza ütéssel büntettetnek, azután katonának besoroztatnak." 41 Mindez azonban nem használt, s főként a XIX. században olyan betyárjai támadtak ennek a vidéknek, mint Rózsa Sándor, Bogár Imre, számos kisebb betyár, aki egy-két településen ismert csak. Leginkább a betyárok kártevéseinek vagy a pásztor betyárrá válásának ment híre, mert ezt valamennyi községben publikálják, nyilvánosan megfenyítik vagy kivégzik, mint Zámbori Ferencet a Kerület 1791-ben. 42 Bőven volt tehát alkalma a lakosoknak arra, hogy hírt vegyenek a pusztán történtek39 U.a. 105.p. „1822: Alsó Szent Györgyi emberek mára virradóra a magok vallása szerint 2500 darab Juhokkal Határunkban hálván és azokat itt legelve keresztül hajtván tartoznak fübért fizetni minden darabtól 2 kr-val számítva 83 F. 20 kr-okat. Nem fizetvén egy lovok elvevődött de helybeli lakos Macza Pétét kezessége mellett kiadódott. Szabados N. Kőrös Város Nótáriusa Beretvás Albert." 40 U.a. 99. és RUSVAY Lajos, 1940. 33. 41 RUSVAY Lajos, 1970. 108. 42 HILD Viktor regesztrái. Damjanich Múzeum Helytörténeti Adattára, Jászság. — A betyárok működési területere (Szeged környékétől fel egészen a Hevesig és Dél Pest megyei pusztákig), s a pásztorok orgazdák és betyárok összefonódásának szemléltetésére: „Ttes. Pest megye Fenyítő Tv. széke az iránt keresi meg a' Kerületeket: hogy miután fogházunkban raboskodó BOGÁR IMRE vallomása szerint, Kecskeméti gazda Miklós György két ökrét Janics György és Lefánti István halasi lakosok szinte Kecskeméti ügyész Tóbi Boros csikait pedig Félegyházi Тагу István és Gondi Ferentz hajtották el, 's végről S nem egyszer fájdalmasan érintette őket az okozott kár, a betegségben elhullott jószág. A jószágok felhajtása összefüggött a helyi mezőgazdasági munkákkal. A XIX. század első harmadáig szigorú nyomáskényszer uralkodott a jászsági települések határaiban, s ennek egyik oka az volt, hogy a belső legelői és felhajtott pusztai jószágokat tarlón is legeltették, s a tarlószabadítás, az egyszerre végzett munka ezért mindenkinek fontos volt. A szabadítás után már lehetett jószágot felhajtani (szükség volt rájuk a nyomtatásnál is). Ettől kezdve csak a szilaj ménes, a gulya és a meddő juhnyáj maradt lent őszig. A többi hazajött és a megnövekedett tarlóval bővült határban legelt. ,,Az marhák az ugaron legeltessenek és az gyeprül mindenféle barom ki vettesen egész ugar szántásig, ha az pásztorok az gyepen találtatnak pálczáztassanak meg" — védik a legelőt 1749-ben Jászapátiban. 43 A pusztákon az állattartáson kívül még jelentősége volt a szénának és bizonyos itt termesztett növényeknek. Kocséron a jászapátiak már 1749-ben nyomtatnak: „Mi illeti Kocséron teendő nyomtatást, senki oda nyomtatni ne mengyen, még Bírák Urak rendelést nem tesznek és a' szérő helyet ki nem mutatytyák." 44 Bedekovich L. 1799-ben Kocsérnak kaszálólóját, Karának kaszálóját, tanyaföldjeit és lenjét, Kerekegyházának szántóját, Mizse szántóját, kaszálóját említi. 45 Tudjuk, hogy 1789-ben pl. Alsószentgyörgy nagyobb mennyiségű szénát hozott pusztáiról haza mint amennyit határában kaszált, s drágább áron adta, mint a község határában levő kaszálókon termetteket. 46 Az itt egyre táguló földek, jeles kaszálók az anyaközségbeli gazdákat az állattartással kapcsolatos tennivalók mellett szintén a pusztákra szólították, s ezzel a puszta és a község között eleven kapcsolatot teremtettek. re az általa Adácson két ízben elkövetett lopásban Kun. Sz. Miklósi lakos Slezák György is részt vett; a fennebb érintett lakosok által elkövetett vétségek eránt nyomozódjanak, 's világosságra jöttük esetében meg büntetésekről, valamint a károsítottak kártalanításáról intézkedjenek továbbá ugyancsak érintett rab BOGÁR IMRÉT JBerényi csikós Pintér Márton ugyanannak lenni állítván, ki előle a múlt nyáron többed magával 21 darab lovat elhajtott, őt valamint Slozsák György is, Bogár Imrével leendő szembesítés végett által kisértessék. Dto. 27 as 844." 43 Jászapáti Prot. I. 55. p. 44 U.a. 57.p. 45 TÓTH János, 1976. 46 SZML. Kerületi Közigazgatási iratok, A kerületben lévő árakról kitöltött lapok. 1. csőm. 1789. 312
