Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

29. kép. Domborúan vésett tábla alakú fejía (1B91 ). irsa. Fig. 29. Board-shaped headpost with carved relief (1891). Irsa. Рис. 29. Антропоморфное надгробье (фейфа) в форме доски с рельефной резьбой (1891 г.). Ирша A zászlós-dzsidás temetkezésnek, mint főúri temetkezési módnak, tehát középkori hagyományai vannak. A XVI. századból is több adat említhető rá vonatkozóan, amelyek a végvári vitézek életmódjával állnak kapcsolatban.

101 Hogy a török hódoltsági területen a törökök dzsidával temetkeztek, s a református magyarok más sírjelet, fejfát állítottak, ékesen bizonyítja leírásában Georgius Dousa belga teológus, aki a XVI. század második felében járta végig Magyarország és Erdély reformátusok lakta vidékeit.

102 A XVIII—XIX. és még századunkban is tehát a zászlós (dzsidás, kopjás) temetkezés emlékeivel találkozunk, amelyek kísérő jelenségei a fejfák, amiket a halott fejéhez állítottak. KÓS Károly erdélyi kutatásai 101 Lásd ZENTAI János, 1974. 117. 102 JANKOVICS Miklós, 1836. 92. 30. kép. Domborúan vésett tábla alakú fejfa (1893). Irsa. Fig. 30. Board-shaped headpost with carved relief (1893). Irsa. Рис. 30. Антропоморфное надгробье (фейфа) в форме доски с рельефной резьбой (1893 г.). Ирша ezt a megállapítást erősítik meg. A fejfa nem feltétlenül a kopjás temetkezéssel van kapcsolatban : a „fejfa", „főtől való fa", „gombfa" a magyarságnál általánosan használt, emberi alakot utánozó vagy ebből s^árma^ó sírjel, míg a kopja a katonai szolgálatot teljesítő harcost illeti meg. Hangsúlyozza, hogy a fejfa a kopjától független és általánosan használt sírjel.

103 A XIX. század végi magyarság-eredet kutatók csupán a fejfát vették vizsgálat alá, s azt a honfoglalást megelőző nomád hagyomány emlékének tulajdonították. HUSZKA József és BUDENZ József 103 KÓS Károly, 1972. 259.; Vö. KÓS, 1972. 229-234.; KÓS 1974. 114-123.; BALASSA Iván, 1947.157.; MORVA Y Péter, 1958. 53-69. 246