Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Nagy Á.: Az Al-Duna menti bizánci városok pusztulása és a balkáni avar hadjáratok (586–626)
vétlen kapcsolatba kerülnek a Birodalommal. A német 13 és az angol 14 kutatás a századfordulóra s attól kezdve máig megszabja még a régészeti kutatás szemléletét is. Kétségtelen, hogy a korszak vizsgálata ma is, legalábbis a történeti irodalmat és nem a forrásanyagot magát használja arra, hogy a régészeti emlékanyagot forrásértékűvé emelje. Ez a módszer, amely elsősorban azoknak az országoknak a kutatására jellemző, amelyek a német régészeti felfogást és szemléletet örökölték (Jugoszlávia, Bulgária) 15 az avarkori kutatásoknál változatlan formában alkalmazva, talajtalan. A Merowing- és Karoling-birodalom, Itália vagy Gallia népvándorlás-kori történetének esetében a gazdag személy- és helynévanyag, amely az ugyanazon a területen keletkezett források alapján értelmezi a régészeti emlékanyagot, alkalmazhatatlan például a Kárpát-medencei avar állam vizsgálatánál. 16 A kérdéskör kutatásába a régészet — az egyes országok esetében olykor szükségszerű fáziskéséssel — a XIX. század középső harmadában kapcsolódik. Ettől kezdve egyben, s természetesen nem függetlenül, a politikai tendenciák árnyékában vagy annak szélén halad a régészeti vizsgálatok többsége, elsősorban az Al-Duna menti területeken. A nemzettudatukat formáló országok kutatása egyre fokozottabban foglalkozik az egyes népek eredetének kérdésével, megjelenésük körülményeivel és továbbélésükkel XX. századi országuk, illetve lakóhelyük területén. Itt különös jelentőséget kap a nyelvészeti vizsgálat is, amelyet a régészeti kutatással szinkronban kísérelnek meg alkalmazni, ritkán viták nélkül. 17 Az avarság szerepe a délkelet-európai népek történetében azonban mindaddig politikai történeti kérdés maradt, amíg régészeti hagyatékuk meghatározására sor nem került. Ez egyik indoka annak, hogy a történészek jelentős része az avarok balkáni és al-dunai hadjáratait az érintett területek teljes pusztulásával, a romanizált („bizan13 Különösen: STEIN, E.: Studien zur Geschichte des byzantinischen Reiches vornehmlich unter den Kaisern Justinus IL und Tiberius Constantinus, Stuttgart, 1919. — A teljes irodalmat adja: OSTROGORSKY, G.: Geschichte des byzantinischen Staates, Berlin, 1963. 2 14 Elsősorban BURY, J. В.: The Turks in the 6th century, English Historical Review, 12, 1897, valamint: PERNICE, A. : L'imperatore Eraclio. Saggio di storia bizantina di A. Pernice, Firenze, 1905. 15 Vö: 5. jegyzet! 16 A módszer nehézségeire és alkalmazásának hátrányaira példa: A; KOLLAUTZ, im. 17 Különösen érvényes ez a romániai kutatásra. tinizált") lakosság menekülésével okozati összefüggésbe hozta. Valamennyi érintett terület történeti és régészeti kutatása új vizsgálati lehetőséget nyert az avar emlékanyag meghatározásával 18 , majd belső időrendi tagolásának 19 , s később árnyaltabb ethnikai hovatartozása azonosítására tett kísérletekkel. 20 Kétségtelen, hogy a korai és kései avarság régészeti kutatása a Közép- és Kelet-európai államokban a magyarországi régészeti megfigyelésekre épült. A ethnikai-történeti megítélés ma is országok szerint különbözik: ahogy a csehszlovák kutatás ,,szláv-avar" népességet tételez föl a VII. század második felétől kezdve a Kárpát-medencében, úgy a balkáni és a jugoszláv kutatás eleve az első délkelet-európai szláv tömegek megjelenését az avarság feltűnésével már kapcsolatba hozza. 21 Az avarságnak bevándorlása és Bizánc sikertelen ostroma közötti délkeleti hadjáratainak régészeti forrásait elsősorban a román és a bolgár kutatás szolgáltatja. A hadjáratok politikai és hadtörténeti megközelítésén túl, a bulgáriai római és bizánci kori úthálózat rekonstruálásával kitűnő támpontot nyújtott V. Besevliev. 22 Más szempontú, numizmatikai-statisztikai megközelítéssel él J. Jurukova. 23 A bolgár kutatás módszere azonban, mint fentebb már jeleztük, a klasszikus régészeti és numizmatikai vizsgálatokkal, mai napig is döntően bizánci szemszögből értékeli az Al-Duna menti tartományokra nehezedő barbár nyomás, illetve a hadjáratok eseménysorozatát. Jurukova imponáló statisztikai összeállítása Bulgária egész területének bizánci pénzforgalmát veszi alapul (sajnos, igen sok olyan lelettel, ahol a veretek száma bizonytalan), s ez még abban az esetben is, ha természetesen szerepelteti a nagy, jól keltezhető, zárt pénzleleteket, a leletkörülmények részletes feltüntetése nélkül nem ad mást, mint az egykori 18 Elsősorban: ALFÖLDI, A.: Zur historischen Bestimmung der Awarenfunde, Eurasia Septentrionalis Antipua, IX, 1934. 19 L.: CSALLÁNY, im. bibliográfiai adatai! 20 Kritikájukkal: BONA, L: Ein Viertel Jahrhundert Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn, Acta Archaeologica ASH, XXIII, 1971, 265-336. 21 L. az 5. jegyzetben mondottakat! 22 BESEVLIEV, V. : Iz kasznoanticsnata i szrednovekovnata geografija na Szeveroisztocsna Bulgarii, Izvesztija na Arheologicseszkija Insztitut, XXV, 1962, 1-18 (Szófia) 23 YOUROUKOVA, Y. : La circulation des monnaies byzantines en Bulgaria VI e —X e s., I. Miedzynarodowy Kongres Archaeologii Slowianskiej, T. VI, Wroclaw—War szawa- Krakow, 1968, 128-140. 82
