Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Muradin J.: Nagybányától Kecskemétig. Egy művészeti különválás történetéhez

Az új eszmék azonban, — amelyek voltaképpen nagyon régiek — szintén eljutottak Nagybányára. (...) Nyaranta azután megszaporodott a kolónia fiatalokkal, kik többnyire Parisból jöttek, s magukkal hozták az idők változott szellemét. A törzs-nagybányaiak lassankint az öregek közé jutottak. A fiatalság pedig, élén a nagytehetségű Czóbel Bélával és a sok megújhodáson átment Grünwalddal, más szerepet vállalt. Továbbra is festette azonban a Kereszthegyet, amelyiknek csonkakúp alakja éppúgy, mint művészeti szerepe annyira emlékeztet a japánok Fuji hegyére; ezután is festette az apró bányászházikókat, a református templom vörös bádogfedeles tornyát, a város körüli kaszálókon gyűjtött szénaboglyákat, a terebélyes gesztenyefákat. A képtárgyak tehát az új stílus mellett is a régiek maradtak, amert Nagybánya vonzóereje a kedvezőtlen körülmények dacára is a régi maradt. (Felvinci Takács Zoltán, Nagybánya)

26 Nagybánya és Vidéke, 1912. szept. 22. XXXVIII. évf. 38. sz. Felvinczi Takács Zoltán — szövegközlésünk két utolsó írásában — már rálátásosan ítél a közelmúlt eseményeiről írásainak kelte: 1912; a kolónia túl van a viszálykodás végét jelző nagyszabású jubiláris kiállításon. 313