Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Szakács M.: Simonyi Antal a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége

akadémia második díját nyerte cl. Tanulmányait Firenzében és Rómában folytatta, majd Genovában hajóra szállva Franciaországba utazott. Utjának végcélja Párizs volt, ahol hosszabb időt töltött, miközben arcképfestéssel tartotta el magát. Ott készült munkáit valamint megrendelőit nem ismerjük, képei jórészt ma is külföldön vannak. Londonban, ahova párizsi tartózkodása közben elutazott, br. Vay Miklós személyében főúri támogatója akadt, aki ajánlotta őt hg. Esterházy Pálnak is.

:! Érdeklődése a festészet mellett már ekkor felébredt a fényképészet, az új képalkotási mód iránt, és kapcsolatokat teremtve a szakemberekkel e műfajban is komoly ismereteket szerzett. Távolabbi terveiben a szakmának teljes elsajátítása szerepelt mert hat évi távollét után 1847 végén hazatérve, az arckép festés mellett itthon folytatta tovább fényképészeti tanulmányait. Mégis nyolc év telt el, mire az ecsetet végérvényesen felcserélte a fényképezőgéppel. Pályafutásának ez a szakasza nehezen követhető. Л rövid életrajzi leírások, amelyek a hatvanas évek derekán jelentek meg, amikor pályájának csúcspontján állott — bizonyára politikai okokból — , elkerülték a forradalom idején, valamint az 1851—52-cs évekbeli szerepét, elhallgatták akkori politikai nézeteit.

1 I logy a szabadságharc alatt milyen tevékenységet fejtett ki, arra vonatkozóan csak utalást találunk 1852-cs perének jelentésében, amely szerint a forradalom alatt Pesten tartózkodott, és ,, 1849-ben a forradalmi magyar kormányt Szegedre is követte."

5 1851-ben történt letartóztatásának előzményei Párizsba nyúlnak vissza, amely nemcsak szakmai, hanem világnézeti fejlődésére is nagy hatással volt. Megismerte a kapitalizmus eredményeit és ellentmondásait és megismerkedett az utópista szocializmussal, amelynek lelkes hirdetője lett. Fourier tanainak nemcsak követője, hanem terjesztője is hazai földön. Már hazatérése után kapcsolatot igyekezett kialakítani rokonérzelmű személyekkel, illetve másokat is megnyerni az általa képviselt eszméknek. Elsőként, még a forradalom alatt egy Némethy Imre nevű :! Budapesti Szemle. 1898. 93. köt. CCLIII sz. br. VAY Miklós: Öt hét a pesti Újépületben. Közli LÉVAY József. 4 HAJNAL Album. 1864. 24—25.1. — Ország Tükre. 1864. 21. 242. 1. Mindkettő közli Simonyi arcképét is. 5 SASHLGYI Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon. 1849—1867. Bp. 1959. 68. és 70. 1. teljes egészében közli a hadbíróság jelentését. egyént nyert meg, akivel 1850-től levélben tartotta a kapcsolatot, mikor Simonyi visszajött Pestre, Némethy pedig Tápiószelén tartózkodott. A levelekben kölcsönösen beszámoltak egymásnak ,,a szocializmus terén elért eredményeikről." Majd további három személyt sikerült megnyernie: Ney Ferencet, a pesti tanítóképző intézet igazgatóját s egyben a festőakadémia titkárát, Nagy Józsefet, aki Geibcl Károly könyvkereskedőnél nevelő volt, és Kelmenfy László újságírót. Ez utóbbi révén került kapcsolatba Simonyi Gasparich Márkkal, aki szintén ismerte és tanulmányozta Fourier müveit és terjesztette tanait. Simonyinak a szocializmusról vallott nézetei a szűkszavú forrásokból csak körvonalazhatók, mert ellentétben Gasparichscal, aki álnéven írt cikkeiben, majd vallomásában részletesen kifejtette, Simonyi csupán személyes vitáik alkalmával fejtegette, és a személyi levelezésében, ezek azonban nem maradtak fenn. Gasparich vallomásából azonban következtetni lehet, mert abból kitűnik, hogy Simonyival a szocializmus alapelveiben teljes mértékben egyetértettek, csupán a módban, a szocializmus gyakorlati keresztülvitelének módszerében álltak távol egymástól. Simonyi tehát ugyanúgy elfogadta Fourier tanításait a társadalom fejlődéséről és annak különböző szakaszairól, vallotta, hogy a kapitalizmus is csak átmeneti lépcsőfok és a társadalmi fejlődés elkerülhetetlenül a szocializmushoz, a Fourier által elképzelt idealisztikus társadalmi rend megvalósulásához vezet. Simonyi erősen hitt ennek közeli bekövetkezésében, erre utal a haditörvényszéki jelentés egyik részlete, amely szerint a letartóztatásakor fogalmazott levélben azt a reményét fejezte ki, „hogy 1854-ben ebben az országban az írni-olvasni tudók egy nyolcada a szocializmus híve lesz, 1860-ig pedig mindenütt megalakulnak az ún. phalansterek, a Fourier tanai szerinti szocialisztikus közösségek." Ami a szocializmus gyakorlati megvalósítását illeti, ebben valóban erősen eltért egymástól Simonyi és Gasparich nézete. Gasparich a forradalmi, Simonyi a békés út híve volt, békés eszközökkel, a szocializmus igazságáról való meggyőzéssel vélte elősegíteni az új rend megvalósulását, s ebben is megnyilvánult nézeteinek illuzórikus volta. A maga módján ezt igyekezett segíteni, arra törekedett, hogy a szocialista tanokat minél szélesebb körben terjessze, franciából magyarra fordított ilyen munkákat és erre másokat is igyekezett rávenni. Megpróbált kapcsolatokat terem250