Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

mutatta, hogy a magyar írók mivel tartoznak Mátyásinak . . . Irodalomtörténetünk egy századon át azonosította magát Kazinczy véleményével. Csak az utóbbi negyven év kutatása próbálta módosítani a róla alkotott képet."

154 Egyetlen, névtelenül hátrahagyott kéziratos művének ismertetése során nem bocsájtkozhatunk Mátyási József életművének vitatásába. Meg kell elégednünk az elénk került, számunkra eddig ismeretlen Mátyási mű számbavételével, írójának megközelítésével. Kéziratosunknak a költő egyéb műveivel való összevetése is csak erre szolgálhat. Az 1790/91-es országgyűlést gróf Teleki József magántitkára" ként szemlélő Mátyási József ügyvéd. Mindössze huszonö

1 éves. Debrecen, a sajátosan magyar mezővárosi polgárosodás egyik fellegvára, a kálvinista Róma bocsájtotta szárnyra. Abból a debreceni főiskolából és kollégiumból nőtt ki, hol a „nemtelen" szolgadiákok idővel, pusztán szorgalmuk és tehetségük révén, rangsorban maguk mögé utasíthatták a r.emes és mágnásivadékokat. Debrecen neveltjei bármilyen pályára készültek, életre szóló hivatást vállaltak. E misszió mindcnckfeletti föltétele volt a nyájhoz, a néphez való hűség, fegyverzetéhez pedig elengedhetetlenül hozzátartozott a klasszikus műveltség mellett az anyanyelven való szólás és írás művészete. Az 1807-es országgyűlés verses leírásába beillesztett, eredetileg az 1790/91-es országgyűlés alkalmára készült antiklerikális költemény Mátyási József legkorábbi művei közül való. A dikció, a képes beszéd, az érvek szónoki sorakoztatása és fokozása itt éppen úgy kellék, mint a szószéken igét hirdető pap száján. Rigmusba kényszerített vitairat maradhatna az írás, ha helyenként nem hevítené át a költő személyes indulata. Részleteiben ettől izzik fel a magyar antiklerikális költészet számottevő költeményévé. írójából, a beszédét szerkesztő jogászból írásközben válik költő. A Themis és Apolló közötti — önmaga által is beismert, olykor fájlalt — ingadozás egy olyan hosszú életen át fogja végigkísérni Mátyási József írásművészetét, mikor az időközben megszületett, újabb magyar irodalom tisztultabb műfajainak értői és élvezői számára a költői hivatás ilyenképpeni értelmezése és gyakorlata már inkább csak mosolygásra késztető lesz. De e pillanatban még nem az. A költő legjobb költői szándékkal tételes jogalkotás alapjául szolgálható okfejtést készít verses formában. Cyrano, ki bajvívás közben énekel. Az országgyűlés protestáns ellenzékének szószólója. Ennek megállapításán túl alig is volna lehetséges a költő hovatartozandóságáról pontosabb meghatározást adni. II. József halálának, II. Lipót trónralépésének pillanatában a felvilágosodás császárilag jóváhagyott szólamaival, akár a legkétesebbindítékokból is, bárki élhetett. Egy év múlva, 1792-ben, erdélyi útjáról írt emlékezései között Mátyási József az öngőgjébe fúlt átlag magyar nemesről ad vérlázítóan találó rajzot: . . . Kevély és kegyetlen, mert úgy hozZ

a rangja Káromkodik, mert az Űri ember hangja Ha más szegény ember At tát ejt mellette 'S Hát úgymond szitkozódsz? ? Ilyen teremtette A%xpl <*Z e&'ügyű em

bert lekapatja 54 JENÉI Ferenc 1967. 47—50. Elül hátul a' két végit megnjomaija 'S Ollyan huszonötöt vágat közepére, Hogy egy hét múlva is alig jön eszére De ötét szpval se illetik miatta Alert az Ur szájában miatyánk az at ta . . ,

155 Fel kell figyelnünk és fel is kell éreznünk erre az 1792-ben megszólaló hangra. Az előbb a tudatlanság fekete fellegével hadakozó Mátyási most a deresre húzott jobbágyért emel szót. A felháborodás indulata költeménybe lendül. Olyan költészet ez, melynek művészetéhez csak a legszemélyesebb belső meggyőződéssel párosuló, mindenkihez szólás szándéka adhatja meg a kulcsot. Olyan melyet akikről, akikért és akikhez szól éhezve várnak, akkor is, ha e percben a költő és a betűt se ismerő alja nép közvetlenül még nem lelhetnek egymásra. Ennek a költőnek hovátartozaneósága pillar atig se lehet kétséges előttünk.. Egyenesági leszármazottja a magyar felvilágosodás nagy tűzcsiholóinak. Nem epigonja, harem e percben még példamutatója Csokonai rcmzecékének.

1;;c Az 1790/91-bcn írt költeményt tizenkét év választja el az l£07-es országgyűlési leírástól. Ez alatt a tizenhét év alatt az európai példákat követni vágyó, maga útján éppen elindulni kész. magyar akarat időben egy évszázaddal zuhant vissza. Önálló magyar politikai állásfoglalásnak még megkockáztatása is lehetetlenné vált legális irodalmunkban. A nemzeti irány legjellegzetesebb képviselőinek, Gvadányinak és Dugonicsnak magyarkodása köznemesi virtuskodás. A szélsőségesen köznemesi Láczai Szabó János még a börtönéből szabadult, esztétává vált Kazinczyra is gyarakszik. ,A rendi konzervativizmus legtöményebb kifejezője Kistaludi Sándor.' Berzsenyi kétségbeesik a félvad jobbággyal megvert magyar földesúri sorson, de képtelen kiszakadni abból. Bacsányi Bécsben hivatalnokoskodik, minden lépését figyelik. A szabadság ismeretlen tündérkertjeire ablakot táró Bessenyei bihari remeteségében már csak önmagának s a talán még remélhető távoli, boldogabb utókornak veti papírra háborgásait. Kármánt a betegség (vagy a félelem?), — Szentjóbit a börtön és a betegség vitte sírba. S a bájoló lágy trillák poétája, a gráciák és főúri mecénások kegyéért hiábaesdek155 MÁTYÁSI József: Pestre egy jó barátomhoz... OSzK. Quart. Hung. 210. 156 Jelen munka közben, Mátyási írásaival tüzetesebben foglalkozva vált bennem mind határozottabbá a vélekedés: Talán nem lenne alaptalan, ha az 1790-es évek első felének névtelenül hátrahagyott versei közül alábbiaknál a fiatal Mátyási József szerzőségének lehetőségét is feltételeznénk: Cum D. Fodor Kurirus Budám Rediret in Negotio Pacis Conficicndae — Segédkönyv I. 1952. 307. Néhai Nagyváradi Püspök, Kondé Miklós úr emlékezetére epitaphium — BÁN—JULOW 1964. 101—102. Én úgy látom, hogy a papok ... A vallás titkai (magvar válogatása PÁNDT Páltól) — Budapest, 1960. 58. A' franciaországi zendülésre — Benda 1957.

1.180—183. — Benda Kálmán említi, hogy a régebben Révai Miktósnak tulajdonított versről bebizonyosodott, hogy nem Révai írta, s hogy Eckardt Sándor látta a vers egy ma már hozzáférhetetlen kéziratos példányán azM. L. aláírást.—Függetlenül a névjelzéstől, Mátyási költészetének jónéhány tartalmi és formai jegye felfedezhető a költeményen. (Vorák József). KOMLÓS Aladár: Irodalmunk társadalmi háttere Bp. é. n. 58. 218