Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

Ennek előfeltétele a hűségeskü letétele, amely által császári alattvalókká lesznek, ezeknek sorsáról minden ezután következő rendelet külön intézkedik, lehetőleg olyan értelemben, hogy az eskü letételét meggyorsítsa.

34 1772. január27. : a császári alattvalóvá lett görögöknek kedvezményként megengedi, hogy a török alattvalókhoz hasonlóan keleti árukat 3% vám ellenében be és átvihetnek az országon, de ennek fejében a török alattvalóknak is családosán itt kell lakniok.

35 1772. november 7-én a királynő erélyes hangú leiratot intéz a Magyar Kamarához, megállapítja, hogy eddigi utasításai ellenére sem vigyáztak arra, hogy a török csak török áruval kereskedjen, sőt, Szeged, Debrecen és Vác vásárain és harmincadhelyein megengedték ezt. Nem tartottak vásári vizsgálatot, török boltban hirtelen kutatást. Elrendeli, hogy a harmincadhivatalnokok a politikai hatóságok segítségével kutassák át a török boltokat, írják össze és foglalják le a nem török eredetű árukat, s terjesszék fel végső döntés céljából. A Kamara szerezze be a politikai hatóságoktól a török alattvalók jegyzékét.

3f> A Magyar Kamara a hazai hatóságok enyhébb felfogása értelmében intéz válaszfeliratot a királynőhöz. A helyzet jobb ismerőjeként megírja, hogy a török üzletek bezárása nem ér semmit, mert ehhez a megyék támogatása kellene. Л török alattvalóknak félévi határidőt kellene engedni, hogy ezalatt eladják áruikat vagy 5% mellett kivigyék Törökországba. A török kereskedőket ismét 4 részre osztja: 1. Nélkülözhetetlenek, ahol más nincs: Kecskemét, Kőrös, Jászberény, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Tokaj, Gyula, Nagyvárad és Arad, 2. Éppúgy a görögök, akik faluról falura járnak olyan iparcikkekkel, amiket hazai iparosoktól és kereskedőktől vesznek. A falusi emberek egyetlen bevásárlási forrása az ő kereskedésük. 34 OL HT Id. Oecon. 1770: 5304. Idézte: THALLÓCZY im. im. 106. 1. 30 OL HT Id. Oec. 5356. Idézte: THALLÓCZY im. 107. 1. 36 Közös pü ltár Hung. Camerale 18. ex Nov. 1772. Idézte: ECKHART m. 381. 1. 3. Azoknak a kereskedését meg kell tiltani, akik borral és marhával kereskednek Felső-Magyarországon, jószágokat bérelnek Borsod, Szabolcs, Bihar, Békés, Csanád, Arad vármegyében, és marhákat tenyésztenek. 4. A szabad királyi városokban élők, ezek belföldi vagy 5%-kal behozott vagy becsempészett külföldi árukkal kereskednek, ezeknek az áruit el kell kobozni.

37 Az 1761. október 11-i javaslattal összevetve nem sokat változott a Magyar Kamara véleménye, csak annyiban, hogy a kecskeméti és a felsorolt kompániák kereskedését 1772-ben már nélkülözhetetlennek tartja. A Kereskedelmi Tanács jegyzőkönyve mindezeket f igyelembevéve, a Magyar Kamara által nélkülözhetetlennek tartott kereskedők működését engedélyezi, de annyi szigorítást tesz, hogy ezek árukészletét is vegyék számba, a városok pedig 6 hónapon belül lássák el magukat más kereskedőkkel, vagy pedig a török alattvalók tegyék le a polgárok sorába bejutást jelentő hűségesküt.

58 Az osztrák hitelezők kérése miatt megengedik a török alattvalóknak, hogy tiltott árukat 1773. év végéig eladják. A hűségeskü letételét az Udvari Kamara jelentős pénzösszeg kifizetésével kapcsolja össze, és a kihágásokért fizetendő bírságokat is kijelöli Kaunitz herceg 1774. július 29-i rendeletében. ,,A török alattvaló csak akkor kereskedhet mindennel, ha hűségesküt letéve őfelsége alattvalóivá lesznek. Л kereskedés engedélyéért 50—300 arany fizetendő, amiről a szolgabírák jegyzéket vezetnek." Л csalók, akik a rendeletet kijátsszák, 100 arany bírságot fizessenek, ennek 2/3-a a fiscusé. A harmincadosoknál alispáni bizonyítványt kell a honosított görögöknek felmutatni, s a török alattvalók csak hiteles bizonyítvánnyal gyakorolhatják kereskedésüket, s őket ebben a vármegye ellenőrizze. Ha csempészkednek: kettős harmincadot fizessenek. Birtokot a görög kereskedő nem szerezhet."

39 37 Commerz Hung. 34. 1 ex Febr. 1773. Idézte: ECKHART im. 382. 1. 38 Commerz. Hung. Camerale 18. 56 ex Marti. 1773. Idézte: ECKHART im. 382. 1. 39 OL HT Oecon. Id. 3748. Idézte: THALLÓCZY im. 120. 1. 28