Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

a muszka nihillisták felé, akik a legborzasztóbb tettekre képesek".

28 Részben a gyáripar fejlődésével együtt terjedő liberális eszméktől való félelemnek tudható be a fejletlen ipar is. Az érsekség nem volt hajlandó tőkéjét gyáripar kialakításába fektetni, hanem iskolavárossá formálta Kalocsát.

29 A szellemi élet más területeit is a papság uralta. Nyomdája jó ideig csak a katolikus egyháznak volt, a káptalan finanszírozta Kalocsai Néplap mellett a környéken megindult más hetilapok csődbe jutottak.

30 A szegényparasztság megszervezésére a XIX. század végéig kevés gondot fordított az érsekség, a papi ideológia legtermékenyebb talajra mégis a nincstelen vagy csekély vagyonnal rendelkező agrárproletárok körében talált. A cselédség már csak azáltal is hogy állandó munkahelyhez kötött, kevésbé forradalmi, s ha ezzel egy viszonylag stabil, s mindig a létminimum felett mozgó állandó jövedelem, valamint rendszeres földbérlet is járult, amit az átgondolt érseki szociálpolitika a kalocsai cselédeknek biztosított, még kevésbé az. A magyarországi cselédekre általában jellemző nyomorúságos életviszonyokkal szemben

31 az érsek cselédjei szoba-konyhás, kamrával, pincével, ólakkal ellátott házakban laktak. Minden lakáshoz Northon-kút és 200 négyszögöles konyhakert járt.

32 Ezért a cselédség is az érsekség érdekszférájához tartozott. A napszámosok egy része a mocsárvilág lecsapolása, a kubikos munka megszűnése után elegendő munkaalkalom híján a fővárosba járt dolgozni.

33 Néhányukban egy a kistulajdonosi szemléletet nélkülöző munkástudat kezdett kialakulni, egészében véve azonban nem jutottak el az öntudatosodás olyan fokára, hogy a klérussal szemben akárcsak szociális követelésekkel is felléptek volna. Megmutatkozott ez 28 TAMÁS László: Kalocsa kulturális fejlődése. Szeged. 1964, 30 p. 25. old. Szakdolgozat a Szegedi Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékén. Leltári szám: 489. 29

KERKAI György: A kalocsai kollégium. Bp. 1942, Pray Rend történetíró Munkaközösség. 38 p. 1—2. old. 30

BOROVS2KY: i. m. II. köt. 143. old. 31 A századforulón élő magyar cselédség életviszonyaira lásd GERGELY András: Települések, lakások és lakóik a századforduló Magyarországán. = TSZ. 1971. 14. évf. 3—4. sz. 406—441 p. 424. old. 32 BOROVSZKY: i. m. II. köt. 79. old. 3

KN. 1910. szept. 17. 34. évf. 37. sz. 3. old. 1897-ben. Ismeretes, hogy 1894-ben a Szociáldemokrata Párt korrigálta programjának az agrárproletariátusra vonatkozó részét, s részben a megindult agitációs tevékenység eredményeként 1897-ben 14 megye több mint 60 helységében aratósztrájk tört ki.

34 Pest megye középső részein csendőrség és katonaság fedezete alatt arattak. Kalocsa közvetlen közelében, Kiskőrösön, Dunapatajon a csendőrség kardlapokkal kényszerítette az agrárproletárokat a munka felvételére.

35 S bár ismeretlen agitátorok Kalocsán is terjesztettek szocialista eszméket hirdető röpiratokat,

36 sem sztrájkra, sem megmozdulásra nem került sor.

37 A környék eseményeinek hatására a földmunkásokat is szorosabb kötelékekkel vonta magához a papság. 1899-ben 220 taggal megalakult a Kalocsa és Kalocsa-vidéki Keresztény Munkásegylet, melybe elsősorban agrárproletárok és néhány törpebirtokos léptek.

38 1904-ben a Kalocsai Katholikus Ifjúsági Egyesület szervezetével a parasztfiatalokat vonták befolyásuk alá.

39 A tagokkal szemben támasztott legfőbb követelmény, az apolitikus magatartás és a katolikus hitbuzgalom mindkét egylet alapszabályaiban visszatérő motívum. A Munkásegylet célja többek között: ,,jó irányú keresztény szellemű olvasmányok terjesztése", továbbá ,,időnként közös vallásgyakotlatok tartása" és a „takarékosság előmozdítása".

40 Minden bizonnyal több embert ösztönzött belépésre e kívánalmaknál az, hogy az egyletek tagjai 1—2 kat.h. földet bérelhettek az uradalom területeiből.

41 Nem mindenütt hatott ez, a Katholikus Legényegyesületnek például „nem minden iparos segéd tagja, sokan vannak kik nem hajlandók tisztességes és erkölcsös életet élni",

42 de az általános az volt, hogy a föld reményében nagy számban fogadták el és tették magukévá az érsek elvárásait, jólle34 A magyar forradalmi munkásmozgalom története. (2. kiad.) I—H. köt. Szerk. NEMES Dezső. Bp. 1970, Kossuth Könyvkiadó, 652 p. 35. old. 35 KN. 1897. aug. 1. 21. évf. 31. sz. 270. old. 36 WINKLER: i. m. 124. old. 37 KN. 1897. évf. számai. 38 KN. 1916. jan. 20. 40. évf. 4. sz. 4—5 old. és WINKLER i. m. 119. old. 39 WINKLER: i. m. 128—130. old. 40 Idézi ERDEI: i. m. 237. old. 41 KN. 1916. jan. 29. 40. évf. 4. sz. 4—5. old. 42 Budapesti Látogatók Lapja. 1894. jan. 15. 4. évf. 1. sz. 34. old. 321