Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

lomnak az alattvalóit akkor is, ha békés szándékkal jönnek. Hogy milyen előítéletek nehezítették meg a dolgukat, azt hűen szemlélteti a jegyzőkönyv későbbi bejegyzése: „Török országrul a kik jönnek, ugy mint Törökök és Görögök ; igen megviz s gallya, hogy valami kin vélek be ne jöjjön . . . Az midőn vissza mennek is, a kapuban erőssen investigálni köllessék, hogy keresztény Asszony-Embert s Gyermeket magával el ne vihessen."

107 A legkorábbi görögökről tudósító iratok tehát nem túlságosan barátságosak a jövevényekkel szemben, ennek ellenére: 1698-ban „görögök vannak Szűcs Péter, Deák Ágnes, Kalocsa István, Szana György umék [uraimék] bóttyáb". Eszerint legalább 4 görögnek kellett lenni a magyar kereskedők mellett. 1702. március 9-én: „Kozanni Demeter Lévai és Kozanni Demeter Gyurka vallják, hogi Kozanyi Mártonnak az felessege hatalmat adót, hogi az Attyai Javait kereshesse Debr. b." 1702. március 15; „Görög Demeterért lett kezes egy paplanig itt Demeter János Ur boltyáb. paplant Csináló Mihály."

108 E bejegyzésekből még egy boltot tartó macedóniaira következtethetünk. Amint kitűnik, a görögök az 1698-ban megszabott 2—3 napnál jóval tovább árultak Kecskeméten, hiszen ott boltokat tartottak. A városi hatóságok (financiális hasznot sejtve) csak a bírság emelésével szándékoztak ennek gátat vetni. A pénzösszeg emelésével párhuzamosan emelkedik az azért szinte megvásárolható tartózkodási idő is, amint ezt egy 1702-ből származó bejegyzés is tanúsítja: „A Görögök, kik Esztendeigh itt laknak minden holnapra in specie két aranyat adgyanak, az kik pedig változnak, minden héten proportionaliter adgyanak."

109 A török kereskedők elszaporodása ellen nemcsak a városi tanács, de a már Kecskeméten lakó görögök is szervezkedni kezdtek. Feltehetőleg a döntő lökést a Rákóczi szabadságharc alatt a bécsi és török kormány között is diplo107 A kecskeméti „Fő — Hadnagy Szűcs Farkas Ürnak" 1706. augusztusában ilyen parancsot küld Barkóczy Ferenc főgenerális. Idézte: HORNYIK János Kecskemét története. IV. Kecskemét 1866. 391. 1. 156. sz. (Továbbiakban: HORNYIK : Kecskemét története). 108 A bejegyzések az azóta elveszett jegyzőkönyv adatai. Idézte : HAJNÓCZY im. 7. 1. 109 Uo. máciai bonyodalmat okozó esemény adta meg, melyet a város történetének szakavatott ismerője így ír le : „Akkoriban ugyanis Alsó-Magyarországon legnépesb s leglátogatottabb vásárok lévén a kecskemétiek, számos lengyel és török kereskedő látogatta ezeket, különféle üzletük jövedelmes haszna végett. Az 1707. évi tavaszfélen (április 3-án) egy sereg török kalmár jelentkezett a szegedi parancsnok előtt, hogy idejöttük biztosítására nekik menedéket adjon, értesítette legyen őket, hogy Kecskemét a kurucok kezében lévén itt az ő levele őket eléggé nem védheti, s figyelmeztette az előttük is tudva levő rablásokra. Miket e vidéken barangoló rácok elkövetni szoktak, de a nyereségre áhítozó törökök azt felelték, csak adjon levelet övék leend a veszély, ha történni fog. Kaptak tehát tetszésök szerint védlevelet, s bár ekkor ismételten figyelmeztette őket a szegedi parancsnok, hogy a vásár idejénél tovább e gonosz vidéken ne tartózkodjanak, mindazonáltal hat egész hétig kalmárkodtak Kecskeméten, mint üzletükre hasznot hajtó népes helyen. A bácskai rácok megtudván a számos tagból álló kalmár kompániának Kecskeméten létét, bevárták míg portékáikat pénzzé teszik, s ekkor véletlennel megrohanva a várost rémségesen kifosztották, s a riadás alatt holmikat felszedve futásnak eredt török kalmárokat is leöldösték, minden pénzöket és portékájukat elharácsolták. Erről a nádorfejérvári szerdár értesülvén, nagy lármát ütött, a karlovici béke megtörését hánytorgatta, majd a császári alattvalók elleni visszatorlással fenyegetőzött, de csaknem 1 évi kölcsönös versengés után a török kalmároknak Kecskemét pusztulásakor szenvedett károk 1708 végén diplomatái kiegyenlítés útján akképpen téríttetett meg; hogy minden magyar vidéki srác bácskai család 1—1 forintot, a rablás elkövetésében résztvevők pedig a kárvallottak illetve örököseik részére 2—2 forintot fizetni kötelesek."

110 A hatalmas vérengzés hírét véve 1707. április 6-án a Szegeden tartózkodó törökök levélben kérnek hirt elpusztult társaik felől: „minthogy feles Törökök és Görögök is vesztenek, örömest kivánnók tudni, hány Török és görög ve110 HORNYIK János: A rácok ellenforradalma 1703—1711. Sz. (1868.) 630. 1. L. még: BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai. 15—16. Pest-Pilis-Solt ,Kiskun vármegye, Bp. (1910) 39