Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez
és a gyűjtő körüli egyre zajosabb, szenzációéhesebb sajtó szárnyaira emelte. E sikerek buzdítják Nemest a korban még távolabbi művészeti értékek felkutatására. A modern hazai és külföldi művészet segítségével jutott el azokhoz a régi mesterekhez, kiknek műveiben az új művészet kialakulásának előzményeit vélte felfedezni. Grecóban találta meg azt a korszakos jelentőségű mestert, kinek művei a legnagyobb műgyűjtő tettekre sarkallták. Bejárta egész Spanyolországot, katalán kolostorokat és kis falvak templomait kutatta végig művei után. Hamisnak és túlzónak tűnik Bálint Lajos adata, mely szerint: „mintegy70 képet vásárolt meg" — Grecó műveiből 8 . A görög származású El Grecó műveit nem ismerte eléggé a századforduló Európája. A modern művészet — különösen az expresszionisták — azonban nagy elődjére találtak a szaggatott előadású, látomásos grecói festészetben. Néhány művészettörténész (különösen Meyer-Graefe) publikációinak és Nemes gyűjtői tevékenységének köszönhető, hogy a század első évtizedében ,,E1 Grecó művészete, mint fénylő szúróláng lobbant föl." Nemes Marcell elérkezett pályája csúcsára. A század első évtizedének végére európai hírű képgyűjtemény tulajdonosa lett. Számos Grecó kép mellett gyűjteményében tudhatta pl. Aelbert Cuyp: Tehenek egy hegyi tájon, Francisco de Goya: Karnevál és Játszó fiúk, Giampetrino: Madonna, Jakob von Ruisdael tájképei, Frans Hals: Férfiarckép, Jakob Jordaens: Jód, Rembrandt Harmensz van Rijn: Dávid király, Pieter Pamoel Rubens : Női arckép, 8 BÁLINT Lajos i. m. 196. Valószínűbbnek látszik )több forrás szerint), hogy a Nemes tulajdonába került Greco képek száma 10 körül lehetett. — Bálint Lajos Nemes Greco felé fordulását szervezett, kimódolt tettként írja le. Nyereséges üzlet reményében megnyerte magának Herczog Mór nagyiparost és gyárost (maga is műgyűjtő) és „a szövetkezés harmadik tagjának beszervezte Meyer-Graefet", berlini művészettörténészt — állítja Bálint. Talán mégsem lehet ennyire tervszerűen előre kigondolt üzleti fogás Greco „felfedezése". A Herczog gyűjteménybe vásárlás útján kerültek Greco képek. Ezek ki voltak állítva a Köztulajdonba vett műkincsek kiállításán, a Műcsarnokban, 1919-ben és később a Szépművészeti Múzeumba kerültek. Nem valószínű, hogy Mêmes Marcell a nyereséges üzletből ingyen juttatott „üzlettársának" 9 (!) Greco képet, — ahogy Bálint leírja. Az viszont tény, hogy MEYER-GRAEFE : Spanyolországi naplóm címen egy vaskos könyvet éldozott Greco megismertetésének, értékelésének. De nehezen hihető, hogy Greco felfedezésében a hiányos művészettörténeti ismeretekkel rendelkező, egyébként igen intuitív gyűjtőnek lett volna legfőbb szerepe. Valószínűbb, hogy Nemes Marcell Meyer-Graefe publikációi után indult először Spanyolországba és nem ő küldte oda a művészettörténészt — ahogy Bálint írja. Gustave Courbet: A hullám, Camille Corot: Női arckép című festményeit. Az impresszionista és a posztimpresszionista mesterek művei közül is többet megszerzett, pl. Renoir: A művész, Cézanne : Csendélet, stb. 9 Nemes gyűjteménye válogatott darabjait (19mû) a budapesti Szépművészeti Múzeum mutatta be 1909-ben, majd Münchenben (1911) és Düsseldorfban (1912) is közönség elé tárta gyűjteményének javarészét. Nemcsak gyűjtőként és mecénásként jelentős, de önzetlen múzeumpártolása, és közgyűjtemény gyarapításai is számottevőek. „A Szépművészeti Múzeumot egymagát mintegy 40 darabbal gyarapította." 10 Adományaként került a múzeumba pl. Grecó: Bűnbánó Magdolna, Kupetzky: Önarckép feleségével és fiával, Szinyei Merse Pál: Flinta című képei. Ajándékait 1925-ben, a szász királyi családtól megvásárolt Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc című képével koronázta meg. 11 A híres műgyűjtő vidéki múzeumok támogatására is gondolt. 1911-ben a kecskeméti Városi Múzeum Képtárának megalapítására 79 képből álló gyűjteményt adományozott. Nemes Marcell gyorsan szerzett hírnevet. Mint sikeres műgyűjtőt, képszakértőként kezdték tisztelni és tanácsait számos esetben igénybevették. A hivata9 P. (OGÁNY) K. (álmán): Nemes Marcell képgyűjteménye a Szépművészeti Múzeumban. Vasárnapi Újság, 1909. 191—• 193. — dr. POGÁNY Kálmán: Jánoshalmi Nemes Marcell. Vasárnapi Újság, 1910. 625—626. — BÖLÖNI György: Greco és egyebek. Képek között. Budapest, 1967. 170—174. — TÉREY Gábor: Nemes Marcell gyűjteménye. Vasárnapi Újság, 1910. 1005—1006. — FARKAS Zoltán: Nemes Marcell gyűjteményének új képei. Vasárnapi Újság, 1912. 465—467. — FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: Új szerzemények Nemes Marcell gyűjteményében. A Gyűjtő, 1912. 15—24. 10 PETROVICS Elek i. m. 205. 11 Nemes Marcell ajándékaként került a Szépművészeti Múzeumba; 1906-ban: Abraham Hcndricksz van Beyeren: Gyümölcscsendélet (PIGLER Andor: A Régi Képtár Katalógusa. Budapest, 1954. I. 23.), 1908-ban: Luis Tristan modorában: Férfiképmás (PIGLER i. m. 579.), Karel Dujardin: Tóbiás az angyallal (PIGLER i. m. 161.), Pietro Longhi: Carlo Goldoni képmása (dr. TÉREY Gábor: Országos Magyar Szépmű észeti Múzeum. Berlin, 1916. 275.), 1910ben: Délnémetalföldi festő, 1540. k. : Mária magyar királyné arcképe (PIGLER i. m. 151.), 1911-ben :Joachim Bueckalaer: Piaci jelenet (PIGLER i. m. 90.), 1912-ben: Kasztiliai festő, 1500. k.: Ötrekeszű oltárkép (PIGLER i. m. 292.), Alsófrank festő, 1520. k. : Két szent püspök (PIGLER i. m. 23.), 1916-ban: Maerten van Hcemskerck: Krisztus siratása (PIGLER i. m. 265.), Adrien Isenbrant: Mária gyermekével (PIGLER i. m. 282.), Velencei festő, XVIII. század közepe: Képzeleti táj (PIGLER i. m. 602.), 1921-ben: Abraham Hendricksz Beyeren: Halcsendélet (PIGLER i. m. 56.), stb. 277
