Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez
los állami elismerések sem maradtak el. 1910-ben Jánoshalmi előnévvel nemességet kapott a királytól. Vilmos császártól rendjelet, XIII. Alfonz spanyol királytól az Izabella-rend nagykeresztjét nyerte el kitüntetésül. Nemes, a műgyűjtő nem szívesen vált meg kincseitől. Nemes, a műkereskedő viszont hajlamos volt erre. Sok áldozat és fáradságos munkálkodás révén összeállított gyűjteményét 1913-ban Párizsban (Galerrie Manzi) elárvereztette. Л hivatalos magyar kultúrszervek teljesen mozdulatlanok, meg sem kísérlik a gyűjtemény itthon tartását. A fiatal Lukács György már 1912. június 22-én figyelmeztette az illetékeseket: ,, . . . hogy mily nagy veszedelem fenyegeti nemzeti kultúránkat, ha elszalasztunk egy szerencsés alkalmat, melyet hazai kultúránk gazdagítására kezünkbe ad a jósors. Ha vétkes könnyelműséggel, soha nem pótolható hanyagsággal elmulasztjuk Nemes Marcell páratlan gyűjteményének megszerzését és itthon tartását." 12 Lukács György és néhány újságíró aggódó felhívásai azonban eredménytelennek bizonyultak. A nagyvonalú műkereskedő gyűjteményének darabjai a párizsi aukció kalapácsütéseitől kísérve szóródtak szét a világba. Kevéssé vigasztaló, hogy néhány jelentős darabot magyar műgyűjtők vásároltak meg és ezek visszakerültek az országba. Fl. Corot: Az álmodozó Marietta, Courbet: Lekvő akt, Renoir: A vörösruhás nő című képek Hatvány Ferenc gyűjteményébe kerültek. Nemes Marcell tevékenységében és életében is, 1918-tól új szakasz kezdődik. Mint ismert műgyűjtő és jelentős műkereskedő Münchenben vásárolt magának kastélyt és letelepedett. (Velencében is vett egy félkész palotát, amit azonban nem építtetett tovább, meghagyta torzónak). Sokirányú érdeklődése, az újra fogékony műgyűjtői szenvedélye elvezette őt XV— XVI. századi délnémet faszobrok, iparművészeti alkotások, szőnyegek, textíliák, kerámiák és antik bútorok széleskörű gyűjtéséhez. Nemes külföldre költözése után sem szűnt meg a magyar művészetet pártfogolni. Művészetünk európai népszerűsítésében és megismertetésében is szerepet vállalt. Az 1920-ban alakult Szinyei Merse Pál Társaság fiatal művészei részére utazási ösztöndíjat alapított. Ezzel lehetőséget teremtett arra, hogy a fiatalok a képző'LUKACS György: — Levél a szerkesztőhöz — Nemes Marcell gyűjteménye. Budapesti Hírlap, 1912. június 22. 14. művészet külföldön levő remekműveit megismerhessék. Adományaiból 8 év alatt 11 művész (Jeges Ernő, Deli Antal, Förstner Dénes, Patkó Károly, Vörös Béla, Varga Nándor Lajos, Aba Nóvák Vilmos Ernőd Aurél, Rozgonyi László, Barzó Endre és Vadász Endre) tett európai tanulmányutat. 13 Alapítványának Szinyei Merse Pál nevét viselő tájképfestészeti díját is többen elnyerték: Barcsay Jenő, Márffy Ödön, Derkovits Gyula, stb. Alapítója és aktív tagja volt a Lechner Ödön Társaságnak (1928. június 10-én alakult) 14 és a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete (1928. június 20-án jött létre) is tagjai sorában tudta. 15 Nemes fantasztikus értékű műgyüjteménye nemcsak az első világháború és az azt követő évek műgyűjtési apályában szenvedett veszteségeket, hanem a 20-as évek második felétől tapasztalható gazdasági világválság is kikezdte a közben új erőre kapó gyűjteményt. Megingott a gyűjtő stabilnak hitt anyagi biztonsága. A jelentős hitelekkel dolgozó gyűjtő-műkereskedő kölcsönlehetőségei fokozatosan elapadtak, a pénzintézetek elzárkóztak előle. Mind többen szerették volna pénzzé tenni felhalmozott műkincseiket, de olyan nagymértékben csökkent irántuk a kereslet, hogy kockázatos volt egy aukció is. A kiterjedt amerikai műtárgypiac — mely korábban komoly értékeket szívott el a Nemes gyűjteményből — a gazdasági krízis idején nem felvevőképes. Nemes szorongatott helyzetben mégis aukcióra bocsátja gyűjteményét (Amsterdam, 1928. november, Fr. Mullernél), de az árverés nem hozza meg a kívánt sikert és a gyűjtő hazaköltözött Budapestre. Fiatalkori szenvedélyének élt, mintázgatott és festett. Halála után (1930. október 18.) gyűjteményét Münchenben elárverezték (1931. június 16—19.). A hagyatékát terhelő tetemes adósságot az árverésen befolyt összeg nem egyenlítette ki. A 657 műtárgyat felsoroló aukció katalógusa 1 " igen jelentős gyűjteményt mutat. 1933-ban hagyatéki kiállítást rendeztek festményeiből és megmaradt gyűjteményéből az Ernst Múzeumban. Annak ellenére, hogy Nemes hagyatékának becsesebb darabjai már nem gyarapíthatták közgyűjteményein13 Magyar Művészet, 1930. 58. 14 Magyar Művészet, 1928. 461—462. 15 Magyar Művészet, 1928. 460. 16 Sammlung Marcell von Nemes. München, 1931. 278
