Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez

épületét. A sebesült katonákat hajókon és szekereken hozták a városba. Volt köztük magyar és német egyaránt. A „koróda" igazgatását Raffai János helybeli piarista házfőnök végezte.

47 A kórházat a német megszállások idején is fenntartották. 1850 áprilisában szüntették meg végleg, amikorra az utolsó beteg is felépült.

48 A szabadságharc alatt a kórház fenntartásának anyagi gondjai nagyrészt az érseki uradalomra hárultak, később pedig a városi tanács gondoskodott a sebesültek élelmezéséről, elbocsátásuk esetén pedig útravalóval történő ellátásukról.

49 A császári seregek július 25-i bevonulása Kalocsán a szabadságharc végét jelentette. Megkezdődött a katonai zsarolások, a jogtalan hosszúfuvarok, hivatali tisztogatások és katonafogdosások korszaka. A beszállásoló hadsereg eltartása a város lakosságára hárult. Ugyanakkor Pestről is folyton üzenetek érkeztek, amelyekben széna vagy gabona szállítására szólították fel a városi tanácsot. Már júl. 31-én parancs jött, miszerint Kalocsa 24 órán belül 115 előfogatot küldjön Pestre a megyeházhoz. A tanács a felső szállásbeli lakosokat rendelte ki, az egész, 3/4 és 2/4 telkeseket a „maguk erejével", az egy fertály telkeseket pedig „ketten öszve fogva".

50 Az összeszedett előfogatokat el is indították Pest felé két tanácsbeli vezetésével, félútról azonban „némelly álhirek terjesztői által visszatéríttettek". A tanácsbeliek bármiképpen is igyekeztek őket a felmenetelre lelkesíteni, a visszatértek úgy nyilatkoztak: „készebbek itthon bármi reájok szabandó büntetést kiállani, mintsem Pestre felmenni". A tanács félt a büntetéstől, ezért gyorsan küldöttséget menesztett a császári biztoshoz magyarázkodni.

51 A Pestről vagy a helyi katonaságtól rendelt búza, zab vagy szénaszállítmányok összeszedését nehezítette a lakosság ellenállása. A szállási gazdák, egyebet nem tehetvén, „illetlen mocskos szavakkal illették s kigúnyolták" a gabonagyűjtésre kiküldött tanácsbelieket. Mácsai János tényi „gorombáskodót" 47 WINKLER 1927. 62. Winkler szerint az ápolók vezetője Kossuth Lajos testvére, Ruttkay Józsefné, Kossuth Lujza volt. 48 VKM. TDGy. 72.267.1., 160. 1. 49 Uo. 97. 1. 50 Uo. 90. 1. 51 Uo. 91.1. fél napi börtönnel és „12 pálcza ütésekkel" meg is büntette azért a tanács.

52 A csapatátvonulások és beszállásolások még 1850 végén is oly gyakoriak voltak Kalocsán, hogy a tanács novemberben kénytelen volt tolmácsot alkalmazni a kvártélyozásnál sűrűn előforduló, nyelvtudás hiányából adódó nehézségek elkerülésére. 12 pengő krajcár fizetés mellett Gábriel János helyi lakost fogadták meg, aki minden olyan nyelvet tudott, „amit a császári katonák általában beszélni szoktak".

53 1850 elején Kalocsán is tevékenykedett az „újonc állítási bizottmány", amely elsősorban volt honvédeket sorozott a császári hadseregbe.

51 Ezek közül azonban sok elbújhatott a sorozok elől, mert novemberben, amikor újabb 25 újonc kiállítását követelték Kalocsától, a „rossz magaviseletűek", mint első helyen besorozandók után azokat említették, akik nem jelentek meg az újoncozó bizottmány előtt, pedig honvédként szolgáltak a szabadságharc alatt. Többségük parasztlegény volt, de akadt köztük tanító is. A tanács elrendelte „elfogadtatásukat".

55 Arra az esetre, ha nem lenne ki a létszám, elrendelték, hogy a 19—28 év közötti férfiak közül sorshúzással jelöljék ki a császár seregbe sorozandókat. 1850 februárjában beszállásolta magát Kalocsán a Cs. K. csendőrség egyik egysége. A tanács évi 230 52 Uo. 106. 1. 53 Uo. 213. 1. 54 A sorozás időpontját nem ismerjük, de a tanácsi jegyzőkönyv tanulsága szerint januárban több kalocsai lakos azzal a kéréssel fordult a város vezetőségéhez, hogy fiaikat bár honvédek voltak — ne sorozza be a tevékenységét hamarosan elkezdő újjonc állítási bizottmány, mivel a család gazdálkodásához elengedhetetlenül szükségesek. (VKM. TDGy. 72.267.1., 145. 1.) A márc. 2-án írt jegyzőkönyvben viszont arról olvashatunk, hogy a városnak kötelességében áll, a „most besorozott s' itt helyben szállásoló ujonczokat kenyérrel ellátni" ezért búza vásárlását rendelik el. (Uo. 155.1.) 55 VKM. TDGy. 72.267.1., 217.1. — Az „Ujjoncz Állítási Bizottmány" előtt meg nem jelent volt kalocsai honvédek, akiknek elfogatását a tanács elrendelte: Csóti Antal, Kákonyi István, Kovács Antal, Jenéi Imre, Vén József, Rimai Mihály, Molnár István tanító, Tamás György, Tamás József, Rideg Antal, Pirisi Ferenc, Szalontai István, Mohó István .Takács Antal, András István, Mészáros István, Bagó Mihály, Lakatos János , Csóti Gergely, Kiss Ferenc, István, Szigeti György, Bakovits Antal, Kerekes János, Bátyai Márton, Nagy Ignác, Nagy István, Iván József, Korsós István, Balog János, Farkas Ferenc, Vörös Ferenc, Kapitány Ferenc, Kákonyi Ferenc, Greksa János, Rigó István, Habaz Antal, Kálóczi József, Geri István, Dusnoki József. 234