Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez

pFt-ért két épületet bérelt ki a számukra.

56 Már eddig is folyt, most még nagyobb lendületet vett az új rendszernek gyanús egyének elfogása, megfenyítése. Több embert idéztek a tanács elé, mint „álhírterjesztőket" és „gyanús forradalmi beszédűeket".

57 A bíró kérésére sokáig vallatták, de tanúk híján végülis szabadon engedték Pfefferkorn József lakatosmestert is, aki az egyik háznál azt beszélte: „hallani, hogy esmét jönnek a magyarok és akkor Schneider Bíró lehet az első, aki rosszul fog járni".

58 A városháza tisztviselői közül azokat, akik hivatalos bizonyítvánnyal nem tudták igazolni forradalom alatti „csendes magaviseletüket", elbocsátották állásukból. Leváltották Peék Józsefet is, aki előzőleg hosszú időn át szolgálta főjegyzőként városát. Névleg azt hozták fel ellene, hogy az utóbbi időben hanyagolta munkáját, ugyanakkor azonban hivatkoztak az 1849 márciusában Kalocsára bevonult császári csapatok biztosának arra az utasítására, amellyel Peéket megfosztatta alsó jegyzői hivatalától.

59 A főjegyzői székbe Tamás György került, másodjegyzőül pedig Salamon Antalt választották meg. Mindkét helyre olyan embert állítottak, „aki a forradalmi idő alatt magát becsületesen és csendesen viselvén, és abba semmi részt nem vévén compromitálva nincsen". A másik két pályázót, bár elismerték jó szakember voltukat, elutasították, mert nem tudtak bizonyítványt hozni forradalom alatti magatartásukról.

60 Л kalocsai érsekség és a szabadságharc Az utóbbi évszázadban számos történet- és memoáríró értékelte a magyar katolikus egyház 1848/ 49-es szerepét. Szép számmal voltak, főleg régebben, akik mentegették, magyarázták, igazolni próbálták egyes egyházi vezetők forradalom ellenes magatartását, császárhű nyilatkozatait és cselekedeteit. Az utóbbi három évtizedben azonban meglehetősen elmarasztaló álláspont alakult ki a magyar történettudományban a katolikus klérus szabadságharc alatti szereplését illetően. A témával foglalkozó feldolgozások, és 66 VKM. TDGy. 72.267.1., 148.1. 67 Uo. 202.1. 58 Uo. 131. 1. 59 Uo. 110—111.1. 60 Uo. 142—143.1. az összefoglaló jellegű történeti kézikönyvek egyaránt megállapítják, hogy különösen Windischgrätz téli bevonulása után a katolikus egyház vezetői ellenségeivé váltak a magyar forradalomnak, az alsópapság körében azonban sokakat meghódított a szabadság és a nemzeti függetlenség eszméje.

61 Kalocsa 1848-as történetéről szólva, úgy tűnik, érdemes és szükséges röviden néhány szót ejtenünk arról, hogy miként viszonyult a magyar forradalom és szabadságharc ügyéhez a Kalocsa-bácsi főegyházmegye papsága, káptalanja, és nem utolsó sorban miként viselkedett és nyilatkozott e nagy magyar sorsforduló hónapjaiban Gr. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek. Ha a magyar történetírásnak azt a megállapítását vesszük alapul, amely szerint a katolikus egyház vezetőinek többsége Hám János esztergomi érsekkel az élen aktív ellensége volt a magyar forradalomnak és szabadságharcnak,

62 Nádasdy Ferenc érsek e terület viszonylag pozitív alakjának látszik. Ugyanez állapítható meg az egyházmegye életét irányító érseki hatóságról, szentszékről és káptalanról egyaránt. Abban, hogy a Kalocsa-bácsi érsekség vezetői nem váltak aktív ellenségeivé a polgári forradalom és a nemzeti szabadság eszméinek, személyes meggyőződésükön és érzelmeiken kívül valószínűleg igen hathatósan közrejátszott az is, hogy egyházmegyéjük igen sokat szenvedett a magyar forradalom ellenségeitől, a szerb felkelőktől. A császári udvar által bujtogatott szerbek üldözték és gyilkolták az egyházmegye magyar papjait és magyar híveit. Az érseki hatósághoz sorozatban érkeztek a menekült papok segélykérelmei és részletes beszámolói a délvidéki szerb vérengzésekről.

63 Az egyházmegyét sújtó, idegenből bujtogatott nemzetiségi lázadás ellen a magyar kormány erői : az odavezényelt nemzetőrség és a honvédség harcolt, így az egyházmegye vezetői törvényszerűen ebben az erőben láthatták híveik szabadságának és békés életének zálogát. A fölbőszített délszlávok gátlástalan pusztításának és magyar forradalomellenességének veszélye hosszú időre egy táborba állította a kalocsai érsekség vezető papjainak többségét a magyar polgári forradalom és függetlenségi harc képviselőivel. 61 ANDICS 1949. 62 SPIRA 1961. 518. 63 KÉL. I. Szsz. jkv. 1848/1292 (Józsefdorf), 1294, 1328, 1408 (Szenttamás); 1849/304—305. (Topolya,) 320. (Zombor) 235