Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

A mágnásokról Über die Magnaten Martinovics: A Szabadság és Egyenlőség Társasága kátéjából — III. A rab-szolgaságról : Kérdés: Van-e valami különbség a' szarvas marhák és a rabszolgák között tartásokra nézve? Felelet : Egy csép sincs ! Valamint a' gazda az ekét vonó marhát maga előtt kénye szerént hajtja, szinte úgy bánnak a' királyok és arisztokraták jobbágyaikkal, vagy rabszolgáikkal, a' mint t. i. nekik teccik. Kérdés: De a' királyok és arisztokraták jobbágyaikat az olyan szükségnek alkalmatosságával meg segítik, melly éhséget okozna? Felelet : Igen-is és szinte illy kép tselekszik a' szarvas baromnak gazdája, ki azokat táplálja, de mind a ketten ezt csak azon okokra nézve cselekszik, hogy azokat a' jövendő munkára tartsák meg, mely az ő gazdaságaikat meg nagyobbítandja.

35 Szerzőnk: De hogyha a tagokba Meg szűn az erő, mit raknak a Mágnások magokba? Vö. Mátyási: Le nem lehet írni a%) a kevélységet, A' mellyel utálja neme Ily a' Községet. . . At(ért Jósef Császárt áldom a míg élek, Nem tsak hogy általa szabadult a Lélek, Hanem hogy embert tett a lelkes baromból Ki eresztvén nyakát a% Örök Járomból. S aztán megjegyzésként hozzáteszi: ,,Ebből a' szóból az is kitelik: „Ökör"

36 35 MARTINOVICS Ignác: A Szabadság és Egyenlőség Társaságánaf Kátéja — Magyarra fordította SZENTMARJAI Ferenc, III. A rabszolgaságról — Közli BENDA Kálmán 1957. I. 1026. 165—192. Szerzőnk mérlegeli a rendek és főrendek szerepét az országgyűlésen. A bizalom a rendek ifjú ellenzéki követeiben és néhány ellenzéki mágnásban volt. A megyék többsége utasította követeit, hogy,,... a nemzeti kívánságok és sérelmek főbb pontjai, melyek már az említett országgyűlésen kijelöltettek (1802.) ; a királyi előadások előtt tárgyaltassanak; s ezekre csakis akkor válaszoljanak a körülmények szerint kedvezően a követek ha valahára már a nemzeti kérelmek is meghallgattatnak."

37 Mint előrelátható volt, a mágnásokon, s az őket követő köznemesi többségen minden jobbra irányuló, komolyabb törekvés megtört. — ,,A főrendek háza ezen országgyűlés alatt. . . négy tagján (Vay Miklós, gróf Illésházy István, Batthyány Vince, Barkóczy Ferenc) alig mutathatott fel még valakit, ki az alkotmányos reformnak pártolója lett volna. — A főrendi tábla többsége ezóta, mint látni fogjuk, a legújabb korig, változatlanul előharcosa lőn országgyűléseinken a kormány elveinek s politikájának, úgyannyira, hogy igen kevés tárgy kivételével általában egynek tekinthető magával a kormánnyal. A felső ház e szellemének kétség kívül a rendekre is nagy vala a hatása. A püspök köknek, főispánoknak, s más főrendű uraknak tekintélye ez időben még nem csökkent meg annyira a rendek előtt, miként utóbb ... S a főrendek e hatása mellett a rendek állhatatosságára mind ártalmasabb befolyást kezd vala gyakorolni a kormány azon új eljárása is, mely szerint a legkitűnőbb ellenzéki tagokat hivatalok és más kitüntetések által ügyekezett elvonni az ellenzéktől, vagy legalább hallgatásra bírni. E két ok összehatásának rendesen az lett eredménye, hogy ha a főrendek táblája nem is lett képes mindenben a maga értelmére hajlítani a különben utasításaik által is megkötött rendeket, bizonyos lehetett a felső A papságról Über die Geistlichkeit 199 A nemességről Über den Adel