Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön

ban azonban a dolog fordítva sikerült. A lehetőséggel élve inkább a török kereskedők őrizték meg, sőt terjesztették ki magyarországi pozícióikat. Mivel ezt a számukra előnyös helyzetet a passzarovici béke (1718) is megerősítette, a török kereskedőknek ez a sajátos, kivételezett állapota egészen a XVIII. század 80-as évekig fennmaradt.

7 A kuruc függetlenségi háború alatt mindkét szembenálló fél — természetesen saját jól felfogott érdekéből — egyaránt jó viszonyt igyekezett fenntartani a portával, és a karlócai békét mind a kurucok, mind a. labancok érvényesnek tekintették. Rákóczinak érdeke volt, hogy maga mögött érezze a porta jóindulatú, a francia diplomácia által befolyásolt támogatását, ami többek között a hadseregellátás szempontjából nélkülözhetetlen posztó beszerzését tette lehetővé számára. A bécsi udvar pedig attól félt, hogy a porta, kihasználva a Habsburg-udvar lekötöttségét, háborút indít a nemrég elvesztett területek visszaszerzésére, hiszen a francia diplomácia folyton erre ösztölözte a szultánt (bár ezzel Rákóczi nem értett egyet.)

8 így érthető, hogy a császáriak, bár Aradon, Szegelen, Péterváradon, Eszéken őrségük állomásozott, ítengedték Magyarország felé a török kereskedőket, lehogy okot adjanak a béke felbontására. Sőt, ha a iéli határszélek különösen rossz közbiztonsági viszoíyai közepette valamelyik török kereskedőt valamiyen kár ért, mind a kurucok, mind a császáriak igyekeztek elégtételt adni. Amikor 1707. április 3-án öbbezer főnyi rác megrohanta és feldúlta Kecskenétet s az onnan menekülő 55 török kereskedő közül >2-t megölt és kifosztott, Rákóczi azonnal vizsgálatot endelt el az ügyben.

9 Ugyanígy, amikor egy más .1 kálómmal a belgrádi és temesvári pasa arról tett elentést, hogy a Kecskemétre menő török kereskedődet megfosztják áruiktól, Michael Telman császári :övet 1000 tallért fizetett Bekir efendinek, nehogy bből az esetből diplomáciai ügy legyen a portán.

10 Annak ellenére azonban, hogy mind a kurucok, nind a császáriak kínosan ügyeltek a békeszerződés ECKHART Ferenc, Kereskedelmünk közvetítői a XVIIIszázadban. Sz 52 (1918) 365—391. 1. BENDA Kálmán, Rákóczi török politikájának első évei. 1702—1705. TSz 1962. 189—209. 1. (Kny. is.) Az esetre : Ráday Pál iratai II. 274—276. 1. ' Hurmu^aki, Eudoxiu, Documente privitoare la istoria romanilor. Bucuresti, 1876-tól. VI. 63., 72.1. előírásainak betartására, nehogy a törököt maguk ellen ingereljék, a török alattvaló kereskedők helyzete mégsem volt könnyű, hiszen mégiscsak hadműveleti területen kellett tevékenykedniök. Ők azonban most sem riadtak vissza a nehézségektől. Számuk nemcsak az előző évtizedekben, a XVII. század második felében szaporodott meg jelentősen, amikoris több városban, főleg az Alföldön és annak peremén, virágzó görög kolóniák keletkeztek, hanem ez a folyamat a szabadságharc alatt is tovább tartott.

11 Pedig Rákóczi pénzügyi okokból korlátozta azt a területet, amelyen a török alattvaló kereskedők tevékenykedhettek. Ezek ugyanis a behozott árukért nem árukat, hanem ezüstpénzt vittek ki az országból, ami hátrányos volt a pénzügyi nehézségekkel küszködő kuruc állam számára. Ezért a fejedelem azzal az indokolással, hogy nem fogadják el a rézpénzt és nem tartják be a limitációt, megtiltotta, hogy Kecskemétnél és Debrecennél beljebb mehessenek az országba.

12 így a görög kereskedők tevékenysége a kuruc háború alatt főleg az Alföld déli felére koncentrálódott, s egyik centruma éppen Kecskemét volt. De a görögök északabbra fekvő városokban (Eger, Miskolc, Tokaj) is fel11 BÁNKÚTI Imre, A németi görögök Tokajba telepítése 1705-ben. TSz. 1969. 208—212. 1. (Irodalommal.) Ezenkívül: /. M., Görög kereskedők hazánkban. Egri Híradó, 1904. 85. sz. — KEREKES György, Görögök Kassán a XVII. században. Sz45 (1911) 366—369. 1. — CZEBE Gyula, Görög kereskedők nyugtái Bornemissza Anna gazdasági naplóiban. Sz 49 (1915) 456—462. 1. — FÜVES Ödön, Újabb adatok a tokaji görögség történetéhez. AT. 1955. 260. s. köv. 1. — BIHARI József, Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. Az Egri Ped. Főisk. Évkönyve. II. Eger, 1956. 392—456. 1. — FÜVES Ödön, Adatok az egri görögök történetéhez. AT, 1958. 77. 1. — BIHARI József, Az egri görög sírfe] iratok és könyvek. Az Egri Ped. Főisk. Évkönyve. V. Eger, 1959. 233—261. 1. — SASVÁRI László. Mikor telepedtek le a görögök Tokajban? AT, 1961. 128. 1. — FÜVES Ödön, Fejezetek a szentendrei görögök életéből. AT, 1961. 114—127. 1. Stb 12 Kistapolcsány, 1706 május 10. Rákóczi levele Hasszán belgrádi pasához. Érsekújvár, 1706 július 5. Utasítás a temesvári pasához küldött Pápai Gáspár számára. Ráday Pál iratai I. 573—574., 623—626. 1. — A Szenátussal együtt Érsekújvárról, 1706 július 22-én a fejedelem elrendeli a megyéknek, ,,hogy az török Kecskeméten és Debreczenen inét ne kereskedgyék, hanem ott adgya el a' portékáját a' mit limitáltatott, kihez képest parancsollyuk Kegyelmeteknek, hogy ha valamelly Vármegyében immit ammott akár török, rácz, görög, sidó akar minemő árujával járkálna, vagy lézengene, megh nevezett hellyekre, úgy mint Debreczenre vagy Kecskemétre tanquam lóca depositionis mercium suarum mind azokat sub poena confiscationis mercium relegallya, az hollót is azon jókat drágában ne merészellyék árolni, hanem amint azoknak limitatioja vagyon, és az előtt is az fejér pénzért observáltatott az ára." Szepes megyéhez. Státny Archív Levoci. Szepes m. lt. Közgyűlési^jegyzőkönyvek. Nro. 41. 33—37. 1. 81