Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön
bukkantak, sőt állandóan laktak is, nem egy helyen virágzó kolóniát alkotva. Karácsony Sándort is ez a gazdasági tevékenység sodorta a Balkánról hazánkba. Nem ismerjük származási helyét sem, bár egyízben ,,macedóniai"-nak írják. Neve 1705-ben tűnik fel először az iratokban. Talán első magyarországi üzletkötése volt az, amelyet Lónyai Ferenccel ebben az évben bonyolított le. 1705. október 13-án Debrecenben kötelezvényt állított ki, hogy a Lónyai Ferenctől (azaz az államtól) átvett 162 2/4 mázsa 13 rézért (á 60 magyar forint) 9750 forint értékben abaposztót fog szállítani, végenként 4 magyar forintért. Míg ez megtörténik, Selymes Demeter debreceni, és október 8-án még két másik görög kereskedő, a Miskolcon lakó Rácz Márton és a nagykőrösi Vasil Demeter vállalt érte kezességet. 14 Ekkor Vajdafmnyadon lakónak írják. Lakóhelyének megválasztása nyilván nem volt véletlen. A Törökországból érkező abaszállítmányok egyik fontos útvonala ugyanis éppen erre vezetett, legtöbbször az akkor még török területen fekvő Karánsebes volt a szállítmányok átadási helye, s Vajdahunyad e várossal átellenben, de már magyar területen feküdt. Ez az első üzletkötés egyébként tanúsítja, hogy Karácsony ekkor még nem rendelkezett nagyobb tőkével, hiszen a viszonylag csekély, tízezer forintot sem meghaladó összegű üzletkötésnél a kuruc állam előlegezte a rezet, s Karácsony azt nyilván először eladta, s csak azután szállította az abaposztót. (Ezért volt szükség kezesekre.) Hogy Lónyai mégis vele kötött üzletet, az valószínűleg azért történt, mert Karácsony nem ezüstpénzt, hanem olyan árut kért, amivel az állam megfelelő mennyiségben rendelkezett. Ekkori lakóhelye pedig azt is valószínűsíti, hogy nemrégiben jöhetett át Törökországból: először ugyanis a határszéli városban lakhatott, s nyilván csak üzleti kapcsolatainak kiépítése után telepedett át az ország belsejébe. Ettől kezdve azután Karácsony Sándor neve egyre gyakrabban szerepel a különböző gazdasági iratokban, először főleg abaszállításokkal kapcsolatban. 15 majd 1708-tól bérelte a kecskeméti és más, elsősorban 13 Mai súlyban: 81 mázsa. 14 Mindkét kötelezvény eredetije: OL. P. 452. Lónyai III. Ferenc iratai. 15 L. erre: Arch. Rák. 1.32., 34.1., III. 221., 342. 1., VI. 476. 1. stb. alföldi, tehát főleg a török birodalomból jövő kereskedők útjába eső harmincadokat. 16 Míg az abaszállításoknál Lónyai és Karácsony üzletfelek voltak, addig a harmincadbérletben már üzlettársakká váltak. Mindketten előnyösnek tartották a társulást. A macedóniai görög kereskedő nyilván biztosabban vélte lebonyolítani kereskedelmi és financiális tevékenységét, ha a kuruc állam egyik kiemelkedő funkcionáriusával társul. A pénztőkét felhalmozó birtokos nemes pedig nemcsak jó befektetést látott a bérletben, hanem az államnak már előzőleg kölcsönadott pénzét is szerette volna visszakapni. A feltételek, amelyekkel Lónyai és Karácsony a Duna—Tisza-közi és a tiszántúli harmincadokat kibérelte, pontosan kiderülnek a Consilium Oeconomicum 17 által Homonnán 1710. július 17-én kiállított kiadványból. 18 Eszerint a bérlet az alábbi harmincadókra terjedt ki : Kecskemét, Hatvan, Szolnok, Ónod, Poroszló, Tokaj, Sárospatak ill. Sátoraljaújhely, Fülek, Szurdokpüspöki, Nagyszöllős, Szatmár, Nagykálló és Nagybánya. Az évi bérösszeg 48 000 magyar forint, melyet negyedévi részletekben kell megfizetniük. A bérleti összegbe beleszámítják a Lónyai Ferenc által szállított salétrom értékét is, mivel ő már előzőleg kibérelte a nagykállói salétrom-officinát is. Fontos rendelkezést tartalmazott a bérleti szerződésnek az a pontja, amely kimondta: ha az ország (azaz a kuruc állam) részére történik Törökországból behozatal, vagy oda kivitel, az harmincadmentes. Ez a kereskedő Karácsony részére volt kedvező: minthogy nagy tételben adott el posztót és vásárolt rezet, számára e harmincadmentesség lényeges előnyt jelentett. A két üzlettárs szintén Homonnán, 1710. július 20-án kelt szerződésben 19 rendezte egymás közt a terhek és a haszon felosztását. Ez a dokumentum 16 TAKÁCS János, Közteherviselés II. Rákóczi Ferenc kocában» Zalaegerszeg, 1941. 80—84. 1. — Arch. Rák. III. 428. 1.' VI. 476., 489—490., 565—567., 573. 1., IX. 634., 649.' 660., 702., 757. 1. Stb. Karácsony egyébként — ritka kivételként — mindig pontosan fizette a bérleti díjat. 17 Közgazdasági Tanács, a kuruc állam gazdasági ügyeit intéző hivatal. Történetére: -e-e., II. Rákóczi Fcrencz utasítása az országos gazdasági tanács részére. MGtSz, 1897. 115—123. 1. •— TAKÁCS János, Az Oeconomicum Consilium szervezete 1707-ben. LK. 1936. 260—265. 1. 18 A bérlet előzményeire, a harmincadolásnál követett eljárásra, Karácsony eljárására 1. az 1—5. és 7. sz. iratokat. A bérleti szerződés: 6. sz. irat. 19 8. sz. irat. 82
