Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Gerelyes E.: A kecskeméti direktórium búcsúja

GERELYES EDE A KECSKEMÉTI DIREKTÓRIUM BÚCSÚJA A Bács-Kiskun megyei Levéltár tanácsköztársasági plakát-gyűjteményéből szám nélkül került elő egy 1919. augusztus 2-i keltezésű plakát lenyomat és az eredeti kézirat töredéke, amelyen a plakáton levő szöveg fele található. A lenyomaton kívül más plakát példány nincs a gyűjteményében, s a hirdetési könyvben sincs ilyen bejegyzés, de a plakát dátumából következően is biztosra vehető, hogy az utcára végleges nyomat formájában nem kerülhetett ki. Ezt szükségesnek tartom előrebocsátani, mert a plakát történeti értéke nem tömeghatásában, hanem az abban megfogalmazott elvi állásfoglalásban, s a plakát egészen sajátos, de a körülményekből magyaKecskemét munkásságához ! A magyar proletariátus megtette a kötelességét, fegyvert ragadott, hogy fegyverrel kezében biztosítsa a dolgozók uralmát. Nem rajta múlott, hogy ez a fegyver, amelyet hittel, öntudattal és becsülettel forgatott, nem hozhatott olyan eredményt, mint amilyet hozzá fűztünk. Négy oldalról támadtak rá Magyarországra az antant haderői és evvel a rettenetes hatalommal szemben csekély erőnek bizonyult minden halálraszántsága és öntudata a magyar munkásságnak. Ez a néhány hónap megmutatta, hogy a magyar munkásság semmiféle áldozattól nem riad vissza akkor, amikor boldogulásának, jövőjének biztosításáról van szó. Olyan küzdelem volt ez, amelynél szebbet, ragyogóbbat, önfeláldozóbbat a világtörténelem nem tud felmutatni. A magyar munkásság most sem csinált egyebet, csak követte Dózsa György parasztjainak a példáját, akik kaszával, kapával mentek uruk ellen, hogy biztosítsák verejtékkel szerzett munkájuk gyümölcsét. Dózsa Györgyrázható ellentmondásosságában van. A kecskeméti direktóriumra Sinkó Ervin ottlététől kezdve, majd távozása után is az elvi felkészültség, a mindennapok problémáira való élénk reagálás, a sajátos módszerek keresése volt jellemző. Sinkón kívül nagyon áll ez a jellemzés Berkes Ferencre is, akinek írásjelei, a plakát stílusa egyben az О szerzősége. A városban jelentős számú régi, szervezett munkás volt, akik a régi szociáldemokrata vezetés ideológiai hatása alatt álltak. Ez a kettősség ill. ennek tükröződése az előbb említett sajátos ellentmondásosság. Mielőtt a részletesebb elemzésbe kezdenénk beszéljen maga a plakát: nek a lelke, elszántsága és forradalmi tüze viharzott át a magyar munkásság lelkében, amikor arról volt szó, hogyha kell, fegyverrel kezében is biztosítsa a dolgozók uralmát a herékkel, a naplopókkal szemben. Ezt a harcot most sem adja fel a munkásság, ez a harc egy évszázados küzdelem, amelynek eredményességétől függ a munkásság, a dolgozó milliók jóléte és boldogsága. Ezt a harcot a munkásság semmiféle hatalomért, semmiféle külső beavatkozásokra sem fogja feladni, ezt a harcot folytatni fogja mindaddig műhelyekben, gyárakban, irodákban, földeken, amíg meg nem szüntette az egyenlőtlenségeket, amíg nem biztosította a dolgozók számára mindazt, amit a munkában elhullatott verejtékük után megérdemelnek. Szociáldemokrata kormány alakult azzal a szándékkal, hogy a háborúban győző országok kormányaival megegyezést próbáljon létesíteni, a felesleges vérontások elkerülése végett. Munkások! Ne üljetek fel semmiféle rémhírnek, 387