Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

ROMSICS IGNÁC KALOCSA TÁRSADALMI-POLITIKAI VISZONYAI 1918 —

I 919-BEN* I. KALOCSA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VISZONYAINAK FŐBB JELLEMZŐI A XX. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN Kalocsa lakossága az 1870-es évek stagnációja után többé-kevésbé egyenletes növekedéssel 1910-re 11 738 főre emelkedett.

1 Bár földrajzilag a Duna-Tisza közén helyezkedik el, népességének foglalkozás-statisztikai áttekintése jelzi, hogy gazdaságának és társadalmának szerkezete több vonatkozásban eltér az ún. alföldi város kategóriájába tartozó településekétől, pl. Kecskemét, Szabadka vagy Hódmezővásárhely gazdasági és társadalmi viszonyaitól. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint az alföldi városok többségében a mezőgazdaságból élő keresők és eltartottak száma meghaladta az összlakosság 40—50%-át

2

. Kalocsa népességének ugyanakkor csak 31, a keresők 28%-a élt őstermelésből.

3 A statisztikai felvétel hiányosságaiból adódó pontatlanságok egy részének a feloldása ellenére is csak hozzávetőleges biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy a kereső őstermelők többségét, mintegy 58—59%-át a birtokos parasztság, 40—41%-át pedig az agrárproletárság (napszámos és cseléd) adta.* A parasztság differenciáltsági foka a község társadalmi szerkezetének újabb sajátossága, mert a századelő Magyarországának agrárfoglalkoztatottjai közül csak mintegy 54— 55% volt önálló birtokos és segítő, s a többi munkás.

5 * Munkám megjelenésekor mindenekelőtt volt tanáromnak, Nagy Istvánnak mondok köszönetet, aki ösztönző tanácsaival és javaslataival a témaválasztástól a tanulmánnyal kapcsolatos munkálatok utolsó fázisáig önzetlenül és mindig segítségemre volt. Köszönettel tartozom a jegyzetekben előforduló valamennyi közgyűjtemény munkatársainak — különösen Szabó Gizellának (Pl—

Arch.) —, akik a forrásfeltárás során támogattak, és lektoromnak, Vigh Károlynak. Az iparból és forgalomból (közlekedés, kereskedelem) élők elérték a 35%-ot.

6 amivel Kalocsa ismét az erősen mezőgazdasági jellegű városoktól (22—27%)

7 tért el. A 35%-ból 25% az iparra, 10% Kalocsa népességének növekedése: Év Lélekszám 1869 9504 1880 9116 1890 10770 1900 11372 (Magy. Stat. Közi. Új. sor. 42. köt. Bp, 1912. Athenaeum. 50 + 880 p. II. táblás kimutatások. 805. old.) A hetvenes évekre jellemző stagnációt és átmeneti népességcsökkenést az utolsó nagy „középkori" járvány, a kolera okozta. Lásd erre Schematismus megfelelő éveit közli és elemzi KŐHEGYI Mihály : Adatok Homokmégy településtörténetéhez. = Művelődésügyünk. I. Kecskemét, 1962. 47 ; old. Országos vonatkozásaira BEREND T. Iván— RÁNKI György. A magyar gazdaság száz éve. Bp. 1972, Kossuth Könyvkiadó, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 329 p. 18—19. old. 2 Magy. Stat. Közi. Új. sor. 48. köt. Bp. 1913. Athenaeum. 72+1089 p. I. Általános jelentés. 7. old. Hódmezővásárhely: 64,1%, Kecskemét: 58,2%, Szabadka: 53,5%, Versecz: 43,5%, Zombor: 42,2%, Szeged: 38,7%. 3 Uo. Táblás kimutatások. 386—387. old. A% összlakosság és a kereső népesség jövedelemforrás szerinti megoszlása: Összlakosság % Kereső népes% létszáma ség létszáma őstermelő 3 636 31 1343 28 ipar 2 857 25 1182 24 kereskedelem hitel 625 5 272 5 közszolgálat szabadfogl. 1582 10 549 12 közlekedés 592 5 163 3 k. m. n. napszámos 1233 10 390 8 házi cseléd 613 5 521 10 egyéb 976 9 339 7 véderő 17 0 11 0 összesen 11738 100 4770 100 317