Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Muradin J.: Nagybányától Kecskemétig. Egy művészeti különválás történetéhez

Fauves művészeit, az első avangarde „izmus", a „vadak" mozgalmának úttörő alkotóit. Természetesen a mozgalom legnagyobb hatású mestere, Henri Matisse alakja kerül előtérbe. De név szerint emlegetik például Henri-Charles Manguint

4 is, aki — nagyon figyelemre méltó körülmény — éppen Gauguin és Cézanne nyomdokain haladva érkezett el a fauvisták mozgalmához. Ügy tűnik, kevesebb adat áll rendelkezésünkre arról, hogyan látták akkori önmagukat, az újat, a lázadást hirdető fiatalok. Ez csak részben igaz. Nagybánya egykori fiataljai — jóllehet nem azzal az íráskészséggel mint Réti — maguk is beszámoltak törekvéseik lényegéről. Ezek a vallomások azonban rendszerint későbbi keletkezésűek, és a művészettörténeti kutatás már csak azért sem vett róluk tudomást, mert töredékekben, kötetbe nem gyűjtve jelentek meg. Itt — csak a párhuzam kedvéért — Boromisza Tibor és Perlrott Csaba Vilmos emlékezéseiből idézünk. „Még Nagybányán, 1906-ban, mikor még csak indulóban voltam, megkapott az a probléma, hogy a Nyugatról felénk áramló különböző izmus(ok)ból hogyan jegecesedhetik ki a maradandó művészet . . . Végig kóboroltam a művészet kertjeit, jártam Németországban, Párizsban, Rómában, s a modern ember kételyein, nyugtalanságain keresztül kerestem magamat." (Boromisza Tibor — 1929.)

5 Perlott Csaba Vilmos többször is szívesen nyilatkozott az akkori évek mozgalmairól. Egy romániai magyar napilapban 1930-ban megjelent interjú idevágó részletét idézzük. „1905-ben indulok útnak Nagybányáról Paris felé. Az első nagyobb benyomást Manettől kapom . . . Manet után következik Cézanne, akitől szintechnikát tanulok. Végül Matisse Henri következik, akinek 1907-től 1911-ig a tanítványa vagyok. Matisse-től tudom meg, hogy képarchitechnika is létezik, és az ő keze vezet rá arra, hogy miképpen kell felépíteni egy festményt." (Petlrott Csaba Vilmos — 1930.)

6 E részletek, melyeket csatolt szövegközlésünkben 4 Henri-Charles MANGUIN (1874—1943) francia festő, a Fauves mozgalom jellegzetes képviselője. 5 Szamos (Szatmár), 1929. dec. 15. 61. évf. 286. sz. 6 Temesvári Hírlap (Temesvár), 1930. máj. 9. XXVIII. évf. 104. sz is kiegészítünk, arról a tudatosságról beszélnek, ami a Párizsból érkezett fiatalok törekvéseit jellemezte. Réti zavarosnak és primitívnek mondja elméleteiket, de éppen itt nyilvánul meg teljes elfogultsága. Ha sokan voltak, akik valóban csak az utánzás vágyával és csak a másként nem érvényesülők indítékaival közeledtek a kibontakozó mozgalomhoz, a tehetségesek őszintesége nem vonható kétségbe. Nagybánya meghasonlását éppen az váltotta ki, hogy az időbebb nemzedék eleve megvonta tőlük a bizalmat. A „neósok" megjelölés is azonnal pejoratív értelmet nyert. E helyen jegyezzük meg, hogy Réti hibásan emlékszik a „neósok",, neoimpresszionisták" fogalmának nagybányai meghonosodására. Könyvében azt írja, hogy ez a fogalom — mely lexikoni értelmezése szerint a pointillizmus akkori megjelölésére szolgált — Nagybányán azóta terjedt el, hogy e stílusirányzat jelentkezése Budapesten is általánossá lett. Adatunk van azonban rá, hogy e megjelölés igenis már 1906 őszén (!), nemsokkal a Czóbel képek szenzációt kiváltó feltűnése után divatba jön. 1906. augusztusa végén a nagybányai festők kollektív kiállítást rendeztek a telepen dolgozók műveiből. Kritikát a tárlatról a fiatal Plány Ervin írt.

7 Bemutatójában szó szerint a következőket olvassuk. „A »nagybányaiak« közt egyedül zárt kottéria, a neoimpresszionisták teljesen távol tartották magukat a kiállítástól, de a többieknek, a naturalistáknak java kiállított."

8 Ez a cikk különben a fiatalok mozgalmának, a modern irányzatok behatolásának legelső írásos dokumentuma! Minden mást, Réti István cikkeit is megelőzve, jelzi a mozgalom eszméinek hihetetlenül gyors terjedését, a fiatalok csoportjának táborrá kovácsolódását. A mag nagyon előkészített talajba hullott, annyira, hogy sokuknak a közvetve megismert eredmények is elegendők voltak, hogy az új eszmék híveivé legyenek. A fiatalok mozgalma felett gúnyolódok nemsokára hangot váltanak. A telep vezetői rádöbbennek a reális veszélyre, a szakadás veszélyének valóságára. Ide kell idéznünk Réti István emlékező leírását e felismerésről. „ . . . Lassan világos lett előttem, hogy ezek a disputák, amelyek esténként hangossá tették 7 PLÁNY Ervin (1885—1916), Párizsban és Nagybányán tanult; az impresszionizmussal rokon képeiből 1908 óta állított ki 8 PLÁNY Ervin: A nagybányai festők kiállítása. Nagybánya és Vidéke, 1906. szept. 2. XXXII. évf. 35. sz. 307