Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Muradin J.: Nagybányától Kecskemétig. Egy művészeti különválás történetéhez

mint Budapestre. Behatolásának történetét éppen a fiatalok, ahogy akkoriban nevezték, a „neósok" mozgalmából lehet rekonstruálni. írásunk, mely egy művészeti különválás történetét próbálja megközelíteni — a szakadásnak Nagybányától Kecskemétig elvezető útján — az események rekonstruálását jórészt ismeretlen, pontosabban már alig hozzáférhető forrásanyag igénybevételével közelíti meg. Kétségtelen, Réti leírása a kortárs és szemtanú közvetlenségét mutatja, s negatív álláspontja ellenére a történtek bemutatásával tárgyszerű tudott lenni. Megkerülni az ő véleményét egyszerűen lehetetlen. S nem is indokolt. Amit azonban hozzáadhatunk, az éppen a részletek felderítése, a másik fél álláspontjának kifejtése. Hogy ez az utóbbi álláspont ugyancsak végletes, ugyancsak elutasító és elfogult, az természetes. De a kettő összevetése árnyaltabban hoz közelebb az igazsághoz. I'elhasznált forrásanyagunk tekintélyes része az egykori nagybányai lapok és általában az erdélyi sajtó közlése. A rangos közgyűjteményekben is legtöbbször hiányos kollekciók már csak hozzáférhetetlenségük miatt, szinte eredeti forrása avatják с közléseket. Réti írásait is inkább e lapokban megjelent cikkei alapján idézzük. Tesszük pedig ezt azért, mert a viták hevében kifejtett álláspontja többet elmond, részletezőbb, mint könyvének — a nagybányai művésztelep történetének

1 — már lehiggadtan, az idő múlásával ,,rálátásosabban" ábrázoló fejezetei. A nagybányai „neósok" mozgalmának történetét minden bemutató azzal az epizóddal kezdi, melynek hőse a fiatal Czóbel Béla volt. 1906 nyarán — így olvassuk a történtek leírásában — a húsz és egynéhány éves festő, aki gimzaista kora óta látogatta a szabadiskola kurzusait, télen pedig a francia főváros iskoláit, Párizsból hazahozott képeit mutatta meg művésztársainak. Mintegy tucatnyi képről volt szó, melyek a teljes szakítást mutatták a nagybányai hagyományokkal. Szakítást mindennel, ami a természet közvetlen követésére utalt. Milyenek voltak, mit ábrázoltak ezek a festmények? Összegyűjtésük, megkeresésük több, mint fél évszázad távlatából izgalmas muzeológusi feladat lenne, de sok sikerrel aligha biztatna. Itt is 1 A nagybányai kolónia történetet Réti István 1941-ben kezdte — részben korábbi írásai alapján — könyvvé fogalmazni, Kiadását a háború eseményei gátolják meg. A könyv. ARADI Nóra szerkesztésében (RRT1 István: A nagybányai művésztelep. Képzőművészeti Alap Kadóvállalata, 1954) jelent meg. Réti leírására vagyunk utalva. A képek — olvassuk bemutatásában — arcképek, csendéletek és aktos kompozíciók sorozata volt; amolyan ,,plakátszerű festmények, vastag, színes körvonalak közé határolt élénk, pointillizált színfoltokkal, a figurális részek rajzában sok jellemző erővel." Réti tehát még meg sem tagadja az elismerést e művek részleteinek művészi kimunkáltságától, de számára — s főleg a kolónia idősebb tagjai számára — egyszerűen elfogadhatatlan volt, hogy így is lehessen képet komponálni, hogy ez a természettől való „teljes" absztrakció is útja-módja lehetne a festészetnek. Előbb tehát Czóbel, majd nyomban utána a Hollósy tanítvány Frimm Ervin válik az új irányzat feltétlen követőjévé. Frimmre ugyancsak dekoratív irányzatok, többek között Pissarro pointillizmusa hatott. 1908-ig valóságos tábora szerveződik itt az új hitet hirdetőknek. A csatlakozók között van Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza, Ziffer Sándor, Boromisza Tibor, Mikola András, sőt a nagybányainak magát nem számító, de a fcstőtelepcn évekig dolgozó Tihanyi Lajos.

2 Réti megjegyzi, hogy ilyenfajta képeket —ti., amilyeneket Czóbel mutatott a festő kollegáknak — a Salon des lndépendants-ban már a kilencvenes évek elején lehetett látni. A hatások eredete azonban ennél jobban körülhatárolható. Pár évvel később, a festőtelepről írt több részes cikkében már maga is megjelöli az új irányzatok pontosabb forrását. Gauguin hatását emeli ki mindenekelőtt. „Bármi különböző egyéniségek voltak légyen eddig a nagybányaiak között, a közös alapot, a természetet egyiknek sem jutott eszébe odahagyni. Most — írja — éppen e bázis ellen tört ki a forradalom, a természet zsarnoksága ellen, mely Gauguin szerint „zavart támasztott a művészetben" és a „művészeket minden vadságuktól megfosztotta." Az abszolút szubjektivitás anarchiája ez, a tiszta festőiség jelszava alatt. A természettől független életet élő vonal és szín önmagukért léteznek és törvényt csak a paletta s az ecset vége szab.

3 Gauguin mellett Van Gogh és Cézanne neve szerepel még a posztimpresszionista mesterek köréből. Azután egyre nagyobb nyomatékkal emlegetik a 2 TIHANYI Lajos a szabadiskola keretein kívül 1907 és 1910 között dolgozott Nagybányán. 3 RÉTI István: Tizennégy esztendő a nagybányai festőkolónia életéből, I—111. rész, Nagybánya és Vidéke, 1909. XXXV. évf. okt. 17., 42. sz.; okt. 24., 43. sz.; okt. 31., 44. sz. 306