Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Muradin J.: Nagybányától Kecskemétig. Egy művészeti különválás történetéhez
MURÁDIN JENŐ NAGYBÁNYÁTÓL KECSKEMÉTIG EGY MŰVÉSZETI KÜLÖNVÁLÁS TÖRTÉNETÉHEZ Az egyetemes művészet egész újabbkori története meggyőzően példázza, hogy a fejlődés útja, a művészetek vonatkozásában is, az ellentétek összecsapásából, dialektikájából vezethető le. Bár a szecesszió fogalmát, akár annak kivonulás, elszakadás-különválás értelmezésében, a századvég eseményei vitték át a közhasználatba — a művészeti csoportosulások alakulása és törvényszerű felbomlása jóval korábbról jellemzője a művészeti mozgalmaknak. „Szecesszió" volt a maga módján a nagybányai alakulás is. A müncheni akadémiával, a megkérgesedett akadémizmussal meg nem békülök táborából toborzódtak a Hollósy iskola mindenkori növendékei. Leköltözésük, Münchenből Nagybányára, igencsak a művészeti és társadalmi nonkonformizmus jegyében történik meg. Nagybánya első „forradalma" volt ez. A táborverők megtelepedése a Budapesttől, Münchentől, Párizstól messze eső havasalji bányászvárosban éppen a millenneum görögtüzes ünnepségeinek évében következik be. A második forradalom — a kolónia megalakulása után mintegy tíz évvel —• már a huszadik század művészeti formabontásának jegyében bontakozik ki. És sok mindenben a véletlenek összejátszása, hogy az ekkor történtek olyan eseményeket indítanak el, melyek döntő módon hozzájárultak egy újabb megtelepedés, a kecskeméti művésztelep létrejöttéhez. Nagybánya alapítói a természetelvű festészet forradalmát hirdették meg. Nem az impresszionisták eredményeit veszik át —• holott erre Nagybánya Párizst-látott híveinek alkalma lehetett volna! — csak a Bastien— Lepâge festészetéből ihletődő késő naturalizmust, de újításuk lényege a műtermekből a szabadba lépő festészet, az idejétmúlt zsánerfestészet helyettesítése volt. Irodalma van annak, mit jelentett a természetlátó festészet fellépése a megújulást annyira kívánó századvégi magyar művészetben. Ám az előrehaladásnak Közép- és Kelet-Európában is, olyan felgyorsulása következik be, hogy a felzárkózás azonnal követeli a továbblépést. Ha a nagybányai művésztelep első tíz évében még többé-kevésbé egységet biztosított a Ferenczy Károly által annyira tömören megfogalmazott ars poetica — célunk „az egész természetben való gyönyörködésből fakadó vágy annak reprodukálására" — a fiatalok nemsokára már a természet béklyóját és zarnokságát érzik a plein air festészet gyakorlatában. Miért okoz robbanást a fiatalok, a második nemzedék jelentkezése? Nagybánya történetéből logikusan következik ez. A fiatalok párizsi zarándoklata a nagybányai nyári táborozások mellett sem szűnik meg. Akik pedig megtették ezt az utat, nagyon is hamar észrevették, hogy a nagybányai alapítók — rendkívüli eredményeik ellenére — végső soron már idejétmúlt művészeti eszményképet ápolnak. A szakadékok parttalanná tágultak azóta, hogy az egyetemes művészet fejlődése a plein air naturalizmustól Nyugaton immár az első avantgárdé izmusokig eljutott. S a fiataloknak volt bátorságuk, hogy korszakokat átugorva Gauguin, Cézanne, vagy Matisse modorában festett képekkel jöjjenek haza. Ezt a művészetet nem érhették meg olyanok, akik, — bár a legjobb szándékkal —-, rendíthetetlenül a természetben való elmélyülés programját, egyedül üdvözítő voltát vallották. A nagybányai művésztelep történetírója, Réti István, minden keserű kifakadása ellenére csodálatos rátalálással állapítja meg a történtek után: — Kibontakozott a huszadik század arca. A század elejei formabontás forradalma, mint ez közismert, hamarabb érkezett el Nagybányára, 305
