Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Lóránd N.: Adatok Bács-Kiskun megye gyógyszertári hálózatának kialakulásáról és neves gyógyszerészeiről

Kiskőrösön az első patikát egyes adatok szerint 1833-ban, más nyilvántartások szerint 1838-ban állították fel.

7 Az 1862-es Gyógyszerészek Evkönyvében a gyógyszertár „Megváltónál" néven van feltüntetve, tulajdonosa Pokuk József, a patika kezelője pedig Gubás Károly. A századforduló után a gyógyszertár akkori tulajdonosa, Matolcsi Lábos Ferenc, aki egyben Kiskőrös tűzoltó parancsnoka is volt, változatthatta meg a patika elnevezését „Isteni Gondviselés"-re, mert ettől kezdve már így szerepel. Ezt az ún. ,,Öreg patikát" az államosítás után megszüntették, felszereléséből más patikákat egészítettek ki. Bútorzata jelenleg a császártöltési patikába van beépítve. Egy szekrényét a Bács-Kiskun megyei Gyógyszerészettörténeti Gyűjteményben őrzik Kecskeméten. A második patika felállítására 1914-ben Kerekes László kapott jogot és „Petőfi Sándor" elnevezéssel nyitotta meg. Az államosításkor Gyenei Nándorra bízták a 12/51-es gyógyszertár vezetését, mely azóta is működik. Kiskunfélegyháza első írott emléke Zsigmond király dekrétuma 1389-től, tehát már ekkor jelentős helység volt. Egy 1424-ben kelt oklevél szerint Borbála magyar királynő birtoka. Félcgyháza sokat szenvedett a törököktől, lakói elmenekültek. Területét a szomszédos kun pusztákkal együtt a kecskeméti polgárok vették bérbe közlegelő céljaira. A jászkunok főkapitánya, Almásy János 1742-ben telepítette be újra jász és kun családokkal Félegyházát. Kereskedelmét főleg az ekkor odavándorolt és görögöknek nevezett örmény kereskedők lendítették fel. Az első „patikaházat" is ez mellett a „görög boltok"-nak nevezett kereskedők épülete mellett létesítette az akkori tanács Erről az alábbi jegyzőkönyvet idézem: „Anno 1819, die 7. Juli. 230. Kunszentmiklósi Apothecarius Pöschl Ferenc úr benyújtott könyörgő levele és Attestátumai elöli mutatása mellett kéri, hogy ő Apotheraciusnak városunkban fel vétettessen. . ." Közvetlenül utána van feljegyezve a tanács véleménye és intézkedése: „Ad 230. Igen szükségesnek tartja e tanács, hogy népes városunkban valahára egy Patika fel állíttatna ... ez úttal elhatároztatik, hogy a munkába veendő Kiss Kortsma felállítása után egy alkalmatos Patikai Épület készíttessen el. . . tétessenek meg annak idejében fel állítása esetén a szükséges rendelések, addig is pedig az lnstáns Patikárius Úrnak a Boltok mellett lévő Épületben tel állítandó filiális Patikának, mellyet maga is alkalmatosnak talált, hely adatván, hogy abban egy alkalmatos individuum által filiális Patikát be helyeztetni, abban alkalmatos, kifogás nélkül való orvosságokat tartani fog, magát felajánlotta . . ." A patika létesítésének nagymérvű szükségessége olvasható ki a tanács állásfoglalásából, azonnali intézkedéséből, mely szerint addig is, amíg a rendes gyógyszertár felépítésérc sor kerül (a kis korcsma után !) marsi,,egy alkalmatosfiliális patika számára hely adatik". Véleményem szerint itt a „filiális" szó „kisebb fajta", vagy ehhez hasonló értelemmel szerepelhet, mivel sehol nem találtam még csak utalást sem arra vonatkozóan, hogy az itt 7 A Gyógyszerészek Zsebnaptára 1920-as kiadásában 1833, az 1922-esben pedig már 1883! van alapítási évként feltüntetve. Csak 1925-től szerepel az 1838-as év. létesített gyógyszertár melyik nagyobb gyógyszertárnak lehetett volna a filialisa, azaz fiókpatikája. Pöschl Ferenc „Szentháromság" elnevezéssel a város első gyógyszertárát tehát 1819-ben, és nem 1818-ban, nyitotta meg, amint azt a Gyógyszerészi Évkönyvek és Naptárok közlik. Pöschl halála után özvegyétől Hoffer Ferenc vette meg, majd Hotfer Adolfé lett a gyógyszertár 1874-ig, akinek valószínűleg az évben bekövetkezett halála után, 1875-től özvegye szerepel tulajdonosként. О Bernátsky Bélának adta bérbe a patikát, 1896-ban Hoffer Adolfné is meghalt, és Imre fia örökölte a reáljogú gyógyszertárat, melynek bérlője 1904-ig Kun Mór volt. Ekkor Killer Ernő vette bérbe, míg 1910-ben Czira Endre (aki később Pokomándira változtatta nevét) vette meg a gyógyszertárat. Államosítás után a patikát megszüntették és berendezését az 1952-ben létesített borotai gyógyszertárba vitték, ahol az jelenleg is használatban van. A „Segítő Mária" elnevezésű kiskunfélegyházi második gyógyszertár alapítási évét hol 1875-re, hol 1877-re teszik. A helyes évszám azonban 1880, mert Bernátsky Béla (Hofferné volt bérlője) ekkor kapott jogot a gyógyszertár megnyitására. Halála után előbb bérlőkkel kezeltette az özvegye, majd 1905-ben eladta Nagy Bertalannak, akitől 1922-ben Geller János vette meg. A gyógyszertárat államosításkor 12/55 számmal vették nyilvántartásba és jelenleg is működik. A harmadik félegyházi gyógyszertárat „Szent István"-ról elnevezve 1894-ben Lorbeer Vilmos alapította. A századforduló után tulajdonosa Sz. Tóth József volt. 1950-ben a gyógyszertár megszűnt. Kiskunfélegyházán a negyedik gyógyszertár felállítására 1904ben került sor, melyet „Páduai Szent Antal" névvel jelölve Hazslinszky István nyitotta meg. 1906-ban azonban a patika már Thúry Dénesé. Halála után a család kezelőket alkalmaz a gyógyszertár vezetésére egészen 1921-ig. Ekkor Thúry Andor veszi át a gyógyszertárat és kezeli az 1950-ben történt államosításig, amikor a gyógyszertárat 12/54 számmal jelölték meg és az jelenleg is működik. Az ötödik patikát Tarjányi János 1914-ben létesítette „Megváltó" néven. Tarjányi Kiskunfélegyházán született régi, városalapító családból. Kimagasló érdemeket szerzett szülővárosa egészségügyi és kulturális fejlesztése terén kifejtett munkásságával. Egykori patikája, mint állandó ügyeletes gyógyszertár jelenleg is üzemel az államosításkor 1950-ben kapott 12/53-as számmal. A hatodik gyógyszertárnak „Jézus Szíve" volt a neve és 1934-ben Táby József alapította. A felszabadulás után, mint elhagyott patika állami kezelésbe került, majd 1950-ben megszüntették. A kórházi betegellátásról A város és nagykiterjedésű népes környékének betegei sokszor szorultak kórházi kezelésre. Kiskunfélegyházán a kórház szerepét különböző magánszanatóriumok látták el az 1920-as évek második felétől, melyek általában 10—15 ággyal tudtak beteget fogadni. Jelentősebb ilyen jellegű intézmény volt pl. 169