Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Lóránd N.: Adatok Bács-Kiskun megye gyógyszertári hálózatának kialakulásáról és neves gyógyszerészeiről
LÓRÁND NÁNDOR ADATÓ К BÁCSGYÓGYSZERTÁRI HÁLÓZA ÉS NEVES GYÓG A mai Bács-Kiskun megyei gyógyszertárak múltjával foglalkozó jelen munkámban vázlatosan ismertetem a megye gyógyszertárainak rövid történetét. Közben kitérek néhány szóval egy-egy jelesebb gyógyszerész életrajzának ismertetésére is. A megye gyógyszertárairól, illetve gyógyszerészeiről azzal az elgondolással gyűjtöttem össze adataimat, hogy azokat egy helyen hozzáférhetőbbé tegyem. Minden kutatási területen érvényes az a szabály, mely szerint múltbeli vizsgálódásaink alapkövetelménye, hogy azt a maga korába és környezetébe illesztve végezzük. Ez indokolja, hogy munkámban röviden utalok arra is, milyen körülmények között, milyen környezetben és milyen társadalmi tényezők befolyása alatt fejtették ki tevékenységüket elődeink. Ahhoz tehát, hogy az itt elmondandókat megfelelő mozaikképpen állíthassuk össze, szükségesnek érzem elöljáróban vázolni azt a történelmi hátteret is, mely az anyagot megfelelő megvilágításba helyezi és talán magyarázatul is szolgál a ma már sokszor érthetetlennek tűnő motívumok helyes megértéséhez. Amikor pár évvel ezelőtt Bács-Kiskun megye gyógyszertárainak történetét elkezdtem feldolgozni, csakhamar rá kellett jönnöm, hogy több vonatkozásban is kénytelen leszek munkám során más megyék múltjával és jelenével is foglalkozni. Megyénk mai területe ugyanis négy ősalapítású, később közigazgatásilag átrendezett vármegyéből áll. 1. Pest vármegye, melynek székhelyéül Pest várát jelölték ki. Ez a kisnemeseké volt, illetve a királyné területét képezte, mint például Kecskemét és közvetlen környéke. Behatárolni Pest megyét nehéz, mert a XIX. sz. harmadik negyede táján is még területének északi részéhez tartozott Jászberény, Jászapáti, Jászladány, Jászkísér is. KISKUN MEGYE TÁNAK KIALAKULÁSÁRÓL YSZERÉSZEIRŐL 2. Pilis vármegye, mely Visegrád megye néven is előfordul a régi oklevelekben és területe a későbbi Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének a Dunántúlra eső részét foglalta magába. A visegrádi várnagyok főispánsága alatt állott. Visegrád váia egyideig országunk fővárosa, a királyok székhelye, a magyar korona és királyi jelvények őrhelye volt. 3. Bács vármegyének a Duna—Tisza közének déli részét nevezték annak idején és határos volt Bodrog vármegyével. 4. Bodrog vármegye területe mélyen a Bácskába nyúlt. így Bács-Bodrog megyéhez tartozott többek között Apatin, Baja, Bács, Palánka, Szabadka, Zombor, Üjvidék, Zenta. A felsorolt vármegyéken kívül voltak még önálló ispánságok és székek is, mint a solti szék, a csepeli ispánság, a kalocsai érsekség kebelében alakult hontokai nemesi szék, vagy a fajszi nemesi szék, mely utóbbi a szekszárdi apátsághoz tartozott. Ide kell sorolnunk a jászkun kerületet, a kiskun területeket is, melyeknek külön közjogi helyzete alakult ki. Megemlítem a Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot. A Kiskunság három várost, nyolc nagyközséget és számos pusztát foglalt magába és három székre tagolódott: a halasi, a mizsei és a kecskeméti székre. Bár Kecskemét városa nem volt a kunok birtoka. Pilis vármegye megszűnésének idejét pontosan nem tudjuk megállapítani, mert már korábban voltak Pest vármegyével közös intézményei, de csak az 1492. évi országgyűlés említi, mint befejezett tényt, a két megye egyesülését. Hasonlóképpen a későbbi Solt megyét is az 1569. évi 52. t. с még Fejér vármegye solti székének nevezi, megjegyzi azonban, hogy Pest megyével való egyesítése szükségessé vált. így az egykori solti szék a Duna jobb partjáról átkerült a bal partra és a kiskun területek hozzácsato145
