Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Balassa I.: Hermann Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról

pásztorok: hadd legyen igaza! Az esetek más részében nem is közvetlenül a pásztoroktól szerezte adatait, hanem a helyi „intelligencia" felvilágosítására támaszkodott. Maga írja éppen a bugaci útjáról készült beszámolóban: „Száz jó emberem bevár azon a ponton a melyet kitűztem, röpít oda, ahova jónak látom; a nagy magyar Alföld nemes városainak négyes fogata vár viradatkor, hogy kivigyen haragos zöld legelőre fakó szikesre, sívó homokhegyek tövébe. Hát könnyű nekem!"

11 Ebben a munkájában HERMAN Ottó már egy jegyzetben KADA Elek cikkének szubjektivitásáról, képzelete erejének csapongásáról lekezelően nyilatkozik. Egy másik helyen pedig ezeket írja, amikor rájött, hogy a Zubornyák nevet Zuborgánynak írta KADA: „Adta Kadája és sok újságírója! Hát ezek a jobb hangzásért, no meg egy cseppnyi sovinizmusból, egy kicsit máskép rakták a betűket".

12 Ezzel szemben KADA Elek azt veti HERMAN Ottó szemére, hogy inkább az uraktól és nem maguktól a pásztoroktól gyűjt: „Ha én pásztor ethnographiát írok, akkor nemcsak az uraktól tudakozódom a pásztorok szokásai után, hanem magukat a pásztorokat hallgatom meg. Közibük ülök pipaszó meldt beszélgetek és főleg többet hallgatok, mint kérdezek".

13 Itt tehát KADA kifogásolja gyűjtési módszerét, amiben valóban találhatunk kivetni valót, hiszen ma is a passzív gyűjtést sokkal lassúbbnak, de eredményesebbnek tartjuk, mint az aktív rákérdezést, ami nagyon sok hibalehetőséget rejt, nem is beszélve a másod-harmadkézből származó megfigyelések súlyos buktatóiról. Az igazság az, hogy HERMAN Ottó, Bugac-Monostorra is olyan hatalmas kísérettel vonult ki, hogy a nyugodt gyűjtést már ez is akadályozta. Társaságában volt Szegedy György, Kecsekmét város gazdasági tanácsosa, dr. Horváth Ádám képviselő, Mészáros József tanácsnok, Láber Károly állomásfőnök, Tatay Jenő ügyvéd, Kovács Sándor földbirtokos, dr. Halle, dr. Tegze és dr. Jászi jogakadémiai tanárok. Az utóbbiak a népdalok lejegyzésében nyújtottak segítséget. HERMAN Ottó azonban kitűnő szemű és nagy természettudományi műveltséggel rendelkező tudós lévén, még ilyen rövid idő alatt is bámulatosan sokat meglátott, lejegyzett és az anyagból az esetek többségében megfelelő következtetéseket vont le. A Kecskemét környékén gyűjtött feljegyzései szerencsére fennmaradtak az eredeti rajzokkal együtt. Ezekhez 2. Kiskunsági szárnyék. 1853. VAHOT Imre: i. m. 2. Windschirm in Kiskunság. 1853. Imre Vahot: a. a. O. 2. Зимняя постройка для скота «сарньек» вКишкуншаге. 1853. Имрэ Вахот: цит. соч. még NÉCSEY István festőművész kitűnő rajzai csatlakoztak. Gyűjtésének helyszíni jegyezeteit HERMAN Ottó jórészt felhasználta különböző mun kaiban, de teljes egészében mégis különösen érdekes, mert mutatja gyűjtőmódszerét, amiben az általános leíráson kívül mindig sort kerített a szakszavak lejegyzésére és sohasem hagyta ki a madarak helyi elnevezéseinek megörökítését sem. így történt ez ebben az esetben is. Ezért érdemes ennek, a későbbiekben a vitára alapot adó, eddig egészében közöletlen gyűjtésnek teljes szövegét közreadni.

14 KECSKEMÉT, 1895. Bugac^—Monostor puszta. Május 29kén és 30kán. Jobbadán homok terület, itt ott futóhomok hegyekkel, melyek messze világítanak. Nem igazi síkság, hanem hullámos legelőterület sok nyárfa és ákacz (1) erdővel, ligettel. Ez a cserények hazája. Л cserény A cserény hat táblából áll, a melyek — a régi cserénynél — kocsikas szerűen fűzfavesszőből vannak 11 HERMAN Ottó: Bugacz pásztoréletéből. VU. 1895. 688. 12 Uo. 690. 13 KADA Elek: A bugaczi igazságok. Uo. 866. 14 HERMAN Ottó: Utón útfélen. 1889—1897. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára. EA 182. A. UO—130, 148— 152 p. 77