Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Kőhegyi M.: Szabó Kálmán emlékezete (1886–1963)
Az egyikről tudjuk, hogy a kecskeméti erkölcsökről szólt. 188 Szabó Kálmán újult erővel fogott a tárgyak gyűjtéséhez. Kezdeti mellőzések, tudományos munkájának lebecsülése, dolgozatainak ki nem adása nehezítették ugyan munkáját, de a kecskeméti múzeumnál részfoglalkozású kutatóként történt alkalmazása után (1951) nagyobb lendületet vett ez a tevékenysége. 189 Régi alkotókedve is visszatért, céduláit rendezgette, másoltatta, nagyobb tanulmányaihoz hordta össze az adatokat. Pedig odahaza krajcáros kenyérgondjai voltak, nem egyszer nélkülöznie kellett. A Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára és a Kecskeméti Állami Levéltár úgy segített rajta, hogy régebbi gyűjtéseit pénzért vette meg. Múzeumi tevékenységét olyan odaadással végezte, hogy 1953-ban a szocialista kultúráért kifejtett jó munkájáért kitüntetésben részesült. 190 Л kecskeméti pásztorok с dolgozatával résztvett a Tudományos Akadémia 11. osztályának pályázatán. 191 A megyei Népkutató munkaközösség pedig már alakulásakor alelnökévé választotta. 192 Ekkortájt állította össze Л Kecskeméti állattenyésztés szókincse és s^ó/ásmondásai с tanulmányát, melyet a Tudományos Akadémiának küldött el. Erdei Ferenc főtitkár levélben értesítette, hogy dűlőre jutott a kézirat kiadásának ügye és a Néprajzi Múzeum 1963. évi tervében szerepel rotaprintcs kiadása. 183 Ezek már életének utolsó, betegséggel, öregséggel terhes hónapjai. Nemsokára örökre megcsendesedett s oda került vissza, ahonnan elindult: Kiskunfélegyházára. Itt porlad csontja a levéltárak homályos mélyéről, szúette régi aktákból, körözvényekből, pásztorösszeírásokból, bírósági perekből puha kézzel, melengető szeretettel életre simogatott XVII. századi pásztorok, gulyások, kanászok, betyárok, ridegek, számadók, bojtárok, csikósok hosszú sora: Nagyfazekas Tóth Demeter, Pincéntekergő Istók, Nagyorrú Juhász Matyi, Pörpücze István, Kisgúnyhós János, Bonfordi Kis Pista, Bányó Pista, Keserű Tarka János, Jobsincs István, Körülhajas Nagy Márton, Békázó Pista, Bőrgyűjtő Miska, Busaszőr Miska, Dobsegű János, Félkenyeres János, Gyöngyharmat István, Hosszúoldalú István, Jólesz Mihály, Kiskos Szabó András, Nebizdrá Matyi, Pénzásó Kókai János, Rútidő Horváth György, Somfejű Sila Pál, Szőrmadzag Halász Matyi, Szunyogtalpú Vég Márton, Taknyos Mátyás, Tyúkláb Talpas Jancsi, Vontszemű Miska s ki győzné még csak felsorolni is valahányukat. Szabó Kálmán mind ismerte őket, tudta csínytevéseiket, amiért megpálcáztatás járt csupán s tudta lókötéseiket, nyáj szaggatásaikat, tolvajlásaikat, amiért már évekig börtönben raboskodtak, ha ugyan ki nem oltotta életük lángját a hóhér. Szófukar ember létére is szívesen mesélt mindezekről élte alkonyán — amikor fiatal régészként megismertem —, s ilyenkor nekilendült, belemelegedett az emlékezésekbe. 1 la a maga munkájáról faggattuk elhallgatott, hümmögött valamit s úgy éreztem legszívesebben faképnél hagyna. Minek ezekről beszélni — kérdezte és fáradt mozdulattal legyintett. Emberi tulajdonságai közé tartozott, hogy mindenkihez szívélyes volt és vendégszerető, de felmelegedni nehezen tudott, kitárulkozni pedig szinte soha. Az ő régi világát temető új változásba nehezen tudott beleilleszkedni. Érthető: a régi kecskeméti értelmiség képviselője volt, odahazulról a föld szeretetét hozta magával, Kecskeméten a jerfizetésű hivatalnok kényelmét, megbecsülését élvezte. Abba a rétegbe tartozott élete javakorában, amelynek élte a földbirtokon és az állami hivatalon alapult, amelynek a tudati világában a nemesi kutyabőr, a pusztai pásztorkodás, a modern ßkerti kultúra, az ázsiai emlékezés és gyökerek, az európai polgári haladás, a céhes mesterek és paraszti földművelők világa szétbogozhatatlanul összeölelkezett. Urnák nagyon is parasztos volt, parasztnak túlságosan vasaltnadrágos. Mindez nehezítette útkeresését, egyes vezetők helytelen magatartása pedig — ha időlegesen is — megtorpantotta. Ám gyermekkori indíttatása és választott hivatása hozzásegítették ahhoz, hogy osztálya korlátainak fölébe tudott emelkedni. Munkásságát a felfedezés öröme járta át. Ez adott ösztönzést és erőt. Ez tette elviselhetővé a meg nem értést, a félvállról vevést, a lenézést. így tudta felmutatni ami gyöngyszemet — régészetit, néprajzit —, a könnyen tovamozduló Kecskemét környéki homokon és homokból együvé szedegetett. 188 A level kelte: 1947. október 17. KJMA Szabó Kálmán hagyaték. 189 Kétségtelen azonban az is, hogy a zömével ócskapiacon vett tárgyak tudományos értéke jóval alul marad az egykori gyűjtés során bekerült tárgyakénál. 190 A Szocialista Kultúráért kifejtett jó munkájukért 1953-ban kitüntetésben részesültek. Múzeumi Híradó, 1954 január—február 49—50. 181 KJMA — Szabó Kálmán hagyték. 192 Megalakult a népkutató munkaközösség Kecskeméten. Petőfi Népe, 1959. szeptember 29. 193 A levél kelte: 1962. április 10. KJMA — Szabó Kálmán hagyaték. 454
