Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

b) A peronoszpóra 1884-ben lépett fel először Magyarországon.

35 Pusztítása azonban ekkor még nem volt nagymértékű. A filoxéra elleni védekezés annyira lekötötte a mezőgazdászok figyelmét, hogy nem is nagyon törődtek vele. Néhány évi lappangás után 1891-ben olyan elemi erővel lepte el a szőlőket, hogy az évi termésnek több, mint a felét elpusztította.

36 Ez a betegség elsősorban a homoki szőlőket veszélyeztetette. A védekezést központilag irányították. Még ebben az évben szétküldték az útmutatókat. Ezekben ismertették a betegség tüneteit és a védekezés módját. A Szántóvetők Lapjában Rácz Sándor — a kor nagy homoki szőlésze — hosszú cikket írt a védekezéss módjról.

37 Háromszori permetezést ajánlott 2%-o borádói lével. A permetezőgépek elég drágák voltak,

38 ezért javasolták, hogy kisebb gazdák többen vásároljanak egy gépet. A permetező gépeket a községek, mint községi szükségletet is beszerezhették, azzal a feltétellel, hogy ingyen, vagy mérsékelt díj ellenében kölcsönzik a gazdáknak. Utasították a községeket, hogy ugyanígy szerezzék be a rézgálicot és a meszet is. A Gazdasági Egyesület felszólította a vármegyét, hogy írassa össze, milyen mennyiségre van szükség ezekből az eszközökből és anyagokból. Kívánságra az Egyesület maga is szerez be gépeket és előadást is tart a permezeés mikéntjéről.

39 Ajánlották azt is a gazdáknak, hogy akiknek igen kis szőlejük van és a permetezőgép nem fizetné ki magát, kis kéziseprűvel szórják be permetlével a szőlőjüket.

4 Bár a kereskedelmi forgalomban lévő permetezőgépek kevésnek bizonyultak, ez nem azt jelenti, hogy mindenki szorgalmasan permetezett. A kevés szőlővel rendelkező paraszti birtokosok a lehető legnagyobb idegenkedéssel fogadták a szokatlan eljárást. Az első permetezőgépeket a falusi értelmiség vásárolta és a nagyobb birtokosok. A dunaegyháziak azt tartják, ma is, hogy a permetezőgépet Apostagon az uraságnál találták ki. Innen terjedt el a gazdák kezére is. Egy idős paksi szőlősgazda így emlékezett vissza gyermekkorára, a permetezés kezdetére: „A parasztok a%t mondták, hog) Isten ellen nem lehet dolgozni. Nem is permeteztek, csak a% urak. Akkor a%tán látták, hogy azoknak lett szőlőjük, nekik meg nem. Lassan a%tán mindenki elkezdte. Akkoriban leginkább egyszer permeteztek" A kisparaszti szőlőbirtokon lényegében csak 1896tól indult meg a védekezés a peronoszpóra ellen, amikor kötelezővé tették. Mindenütt úgy emlékeztek vissza, hogy vödrökből, cserép kantából söprűvel csapkodták a permetlevet. Dunaföldváron, Paks környékén kukoricalevelet elhasogattak vékonyra. Összefogtak egy csokorra valót és nyélre erősítették. Ezzel csapkodták a levet a szőlőlevelekre. Dunavecsén, Dömsödön, Szalkszentmártonban — a nagyobb szőlőkben — a munka gyorsítására a bádogosok locsolókannához hasonló bádogkannát készítettek. Ezek azonban csak átmeneti megoldások voltak. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a peronoszpóra nem futó természeti csapás, hanem egyre terjedő betegség, a racionális gondolkodás legyőzte az újtól való irtózást. Az első permezetőgépeket öt-hat gazda vásárolta közösen. (Dömsöd, Dunavecse, Dunapata j, Dunaföldvár, Paks). Ez azonban később nem bizonyult jónak, mert mindenkinek a sorára kellett várnia a munka elvégzésénél, ezalatt pedig elszalasztottá a permetezésre legalkalmasabb időt. így aztán a közös gépeket a tulajdonosok körül valamelyik magához váltotta, Dunaföldváron, Pakson, Solton a bádogosok is kölcsönöztek a gazdáknak permetező gépeket. Emlékezet szerint maguk a mesterek készítették a gyári szerkezeteket utánozva. Ilyen bádogosról Solton, Dunavecsén tudunk. Dunaföldváron és Pakson a rézműves mesterek készítették, illetve javították a permetező gépeket. A századfordulón Pakson volt olyan rézműves, akinek 40 db „napszámosgépe" is volt, amit nap mint nap kikölcsönöztek tőle a gazdák. A permetezőgép készítés kisipari ággá soha sem fejlődött. Egyrészt az előállítás volt költséges, másrészt a konstrukció sem volt elég tökéletes. Nagyobb gazdák inkább megvették a drágább gyári gépeket, a kisebb szőlővel rendelkezők viszont úgyis csak kölcsönöztek. Bár drágák voltak a permetezőgépek, a befektetés mégis hamar megtérült. Dömsödön néhány napszámosmunkából élő ember vásárolt magának permetezőgépet. Ezzel eljártak napszámba permetezni. Ezért dupla napszám járt. 35 BENDE László 1929:30. 36 U.o. 37 Szántóvetők Lapja 1892:2. 38 Egy Vermorel-gyártmányú permetezőgép ára 1891-ben 24 Ft volt. Ugyanebben az időben Pest megyében a legmagasabb férfinapszám 1,48 Ft volt. (Borovszky Károly 1888:85.) 39 Szántóvetők Lapja 1892:2. 40 U.o. 1892:6. 141