Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Balassa I.: Hermann Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról

az egyik cserénynél a malaczok gödrö\ve voltak, még pedig úgy, hogy a gödörben fedett vaczkuk is volt, úgy hogy sohasemjártak szabadon. Л kavaró lófe­jes. Dorons ma. Itt az óriási kettős szárnyék tűnt föl, t.i. lónak és marhának való és félkörű. (!) A hatalmas nádfalat kívül-belöl 50 c/m mély árok fogja körül, a kiásott föld a két árok között föl van sánczolva s e sáncz ekkor — az árok fenekétől szá­mítva 1.5 méter magas. Ebbe a sánczba verik az erős karózatot s aztán állítják a nádfalat, még pedig három karcáéval ; az alsó karczé gúzsvesszővel, a felső kettő dróttal van kötve. Mesters^ó magyarázd/. 14. Kettős szárnyék átmetszet. Dorozsma 1895. HERMAN Ottó rajza. 14. Schnitt eines Doppelwindschirmes. Dorozsma 1895. Zeichnung von Ottó Herman. 14. Профиль двойного сарньека. Дорожма. Рунокис Отто Германа. Allófa, arra való, hogy a marha dörgölődzhessék, n)ihelöd%hessék; a hova állítják, odaméri a marha. Leg) es — a ló, mikor a fejével bolingat. Bogaras, a ló a Gastrustól A bra ko I —•• hakol. Régi pásztoraczél árpádkori forma. Л hajtoványok -h- összébb érnek s ekkor a So­mogyban élő forma tanúsága szerint bőrszíjjal vannak összekötve, a mi jó fogást ad. Kis-Kunsági rovásjegyek. Dr. Zámbó György szerint. Kiskun-Halas. Cserény = cserjéből van fonva; Halason a kocsi kas : cserény; a pitar falajtaja (máshol verőcze) — cserény, mert a század első felében kizárólag vesszőből volt fonva. A pásztor -— cserény Szt. György naptól hóhá­nyásig annyiszor cserélt helyet, a hányszor a legeltetés és itatás szüksége, vagy a pásztor szeszélye is, úgy hozta magával. Ajtaja azért áll délnek, mert a síkon a förgeteg és gonosz szél éjszakról jár. Allófa. Halas vidékén a hol valamely pásztor vagy bár a krumpli csősz is tanyát üt, ott elmaradhatatlan az állója; sőt a század első felében még a csárdák előtt is ott ágaskodott az állója; 1846ban a nagybocsai pusz­tán levő híres zöldhalmi korcsma előtt az állófához kötve állott Rózsa Sándor lova, úgy a czimboráké is. A közlő — Gaal Lajos mérnök — gulyása, a mikor meghagyta neki, hogy a marhát éjjelre ne az istállóba, hanem a szántc>földre állítsa: egyetlen egy éjjel sem állított ki állója nélkül. Az állófához való ragaszkodás cultus szerű s Gaal többek közt azt hiszi, hogy ez a helyfog­lalást jelzi, mi valószínű is. 1896. öreg Gaal Lajos mérnök Pótlék Is^ák, Gál szerint a juhnak egészben lehúzott bőre, a melyben a pásztor a szalonnát tartja. Ezt így szár­maztatja: juhász = ihász, juhszák = ihszak ma iszák; a halászoknak csak „szák . 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom