Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Balassa I.: Hermann Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról

HERMAN Ottó a gyűjtése befejezésének évében október 28-án megjelentette a „Bugacz pásztoréletéböl" című tanulmányát, melynek aljára az alábbiakat írta: „A ,Vasárnapi Üjság' olvasói minden bizonynyal emlékeznek még arra a mindenestre hangulattal teljes leírásra, a melyet a bugaczi pusztáról Kada Elek barátom e lapok 1894. 30. számában bocsátott közre a mely leírásnak igen sok méltatója akadt; úgy azoknak a leírásoknak is, a melyek ugyanazon alkalommal, több írótól más lapokban kerültek a nagy közönség elé. Ezek a leírások tagadhatatlanul szépek voltak, telve szubjektivitással, melynek színét és zamatját megadta a képzelet elevensége. De én úgy vagyok meggyőződve, hogy azoknak a leírásoknak igen fényes sora sem teszi fölöslegessé az én leírásomat, a mely a tiszta valóságon alapúi, s a mely színét nem az én lelkületemből, hanem a bugaczi pásztorokéból meríti, így teljesen megfelel a ,Vasárnapi Újság' irányának is, mely ilyenekben inkább a valóra fekteti a súlyt. — H. O."

18 Ezután következtek azok a megjegyzések, melyek elolvasása KADA Eleket válaszainak megírására ösztönözte.

19 A vita apró szurkálódásai kevésbé érdekesek, néhány pontban azonban szóváltásuk alaposabb kutatáshoz, pontosabb eredményekhez, megfogalmazáshoz vezetett. Ezek közül hármat érdemesebb közelebbről is megvizsgálni. A cserény alapos és részletes leírását VAHOT Imrének köszöhetjük, aki nemcsak kiváló megfigyelőnek bizonyult, hanem az adatközlőit is minden bizonynyal jól választotta meg. „A cserény egy négyszög alakú alkotvány vesszőből sövényszerűleg fonva, födél nélkül, rajta ajtó gyanánt egy téres nyílással. Ezen alkotvány egy helyről a másikra vihető s a pásztori vándorlásra igen czélszerű ... — A cserény mintegy öt láb magas, elannyira hogy a körül fekvő nagy komondorok elugatván magukat, a pásztor feláll ülhelyéből s a sövény-falazat fölött szét néz a végtelen pusztában. E sövényzet csak a szél ellen használtatik, s arra: hogy a gulyás — avagy csikós-személyzet, mintegy kerített helyen gúnyáit és főzőedényeit tartsa s egyszersmind főző-helyéül és zárt körű ebédlőjéül szolgál... A cserény az újabb időkben már deszkából összeállított falazatból is készítettik, melynek összeállítása s ide s tova szállítása amannál sokkal könnyebb: a deszkakerítvény 4 oldal falazata, vas kapcsokkal állíttatik össze".

20 Kettőjük között a vita nem annyira a cserény anyaga, formája, jellege és szerepe körül alakult ki, hanem sokkal inkább költöztetési módját, illetve időszakát vitatták. HERMAN Ottó ugyanis abban, hogy a cserény helyét nyolc naponként változtatták nomád vonást vélt felfedezni. KADA Elek pedig azt bizonygatta, hogy ezt csak két évvel ezelőtt határozta el a kecskeméti tanács, hogy a jószág trágyázása jobban táplálja a földet. „Héjjas József bátyánk ugyanis törzsökös kecskeméti lévén, ha 6 tette az indítványt, hát ö benne nyilatkozott az ős kecskeméti nomád jelleg. Denique a jelleget Herman Ottó barátom mégis csak felfedezte."

21 HERMAN Ottó azonban nem nyugodott bele ebbe a megállapításba, hanem Kecskemét gazdasági tanácsnokához Szegedy Györgyhöz fordult, aki egy levélben az alábbiakat válaszolta: „A cserény helyváltoztatására nézve, a legöregebb gardák és pásztorok meghallgatása után, van szerencsém közölni, hogy a cserények soha, egy tavaszon sem kerültek ugyanazon helyre, a melyen a% eló\ő évben állottak s nem is maradtak tavasztól ös^ig egy helyen soha sem, ősidőktől kezdve 2LZ volt a szokás, hogy keményebb vagy gyöpes helyről minden két hétben, homokos helyről pedig minden 3—4 hétben odább költöttek. Ezelőtt 15 évvel határozta el a gazdasági bizottság, hogy a pásztorok cserényeikkel ne csak 2—3 hétben, hanem 8 naponként költözködjenek, hogy így a jószág is tisztább helyen feküdjék s a legelőből is nagyobb darab részesüljön trágyázásban. Kada Eleknek tehát nem volt igaza, midőn azt állította, hogy a cserények azelőtt állandóan egy helyen voltak."

22 De KADA Eleket nem abból a fából faragták, hogy ezek után a vitát abba hagyta volna, hanem újra kiment Bugacra és alaposan és többfelé kérdezősködött, különösen az öreg pásztorokat hallgatta meg és ennek eredményét az alábbiakban összegezi, mintegy a pásztorok nevében: „A cserényt tavasztól őszig nem hagyjuk egy helyben, hanem azt a város parancsára 8 naponként rakjuk más helyre. Ezelőtti időben 3—4 hét közben változtattuk a helyet. Ez a helyváltoztatás azonban azért volt szükséges, mert nekünk kecskeméti gulyásoknak, sok marha volt a kezünkön; egy-egy számadó gulyája 800—1000 darab marhából állt. Ez a számos jószág pedig a cserény körül sok i

8 HERMAN Ottó: Bugacz pásztoréletéből. VU. 1895. 688. 19 KADA Elek: A bugaczi igazságok. VU. 1895. 706; 866— 867. 20 VAHOT Imre: í.m. 110—111. 21 KADA Elek: i.m. 706. 22 HERMAN Ottó: i.m. 849. 37