Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

E. Solymos: A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa

lászszerszámokat és halászó módokat ismertető idegennyelvű publikációkkal JANKÓ óta nem nagyon büszkélkedhetünk. Ezért van az, hogy külföldi kutatók napjainkban is JANKÓT idézik, ha magyar analógiát keresnek. A leírásokat az irodalom zárja. Nem törekedtünk itt sem teljességre, hisz dolgozatunk nem a magyar halászat teljes leltárát adja, csak a Duna Baja környéki szakaszának eszközanyagát képviselő gyűjteményt. Ezért elsősorban a két nagy összefoglaló műre, HERMAN Ottó A magyar Halászat Könyvére és JANKÓ János A Magyar Halászat Eredete с művére hivatkozunk. Ezekben megtalálhatók az „alaptípusok" és az eredetre, elterjedésre vonatkozó, többnyire elfogadott nézetek. A tiszai összehasonlítás kedvéért idézzük SZABÓ Kálmánt és ECSEDI Istvánt, de ahol egy-egy tárgycsoport részletes feldolgozásával rendelkezünk (pl. jégpatkók, szigonyok), ezeket is felsoroljuk. Külföldi irodalmat főleg ott idézünk, ahol a szerszám eredete, elterjedése szempontjából ez szükségesnek látszik. Végezetül állandóan hivatkozunk Dunai halászat с munkánkra, melyben a dunai s főleg a Baja környéki halászéletet, s az itt tipologizált szerszámanyagot részletesen ismertettük. Bár gyűjteményünk kevés tárgyból áll, s viszonylag szűk földrajzi körből származik, sokféleségével a magyarországi halászmódók majd mindegyikét képviseli. Ezzel talán elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy a típusok beosztásának alapját körvonalazza, s hogy a megoldandó problémák egy részét felvesse. A magyar nyelvű ismertetésben helykímélés céljából a német szövegben közölt adatfelsorolást (népi elnevezések, leltári számok, lelőhelyek, méretek, valamint az irodalom) elhagyjuk, hisz az érdeklődő az eredeti szövegben azt könnyen megtalálja. A kézirat nyomdábaadása óta a gyűjtemény 163 tárggyal (25 db horog, 19 db hálókötőtű, 59 db hálókötődeszka és 60 db egyéb) gyarapodott, de megállapításainkat nem módosítja. A HALÁSZAT SEGÉDESZKÖZEI 1. Csónak 3. a/A Fatörzsből. Egy darab nyárfatörzsből kivájt csónak, két végén 10 cm átmérőjű, 6 cm hosszú hengeres nyúlvány, valószínűleg, hogy emeléskor legyen fogása. Az orrától 290 cm-re fél magasságig keresztben meghagyott rekeszfal. Ebből hátrafelé kinyúló háromszög alakú pe rém, közepén átfúrva. A farrészen, a végétől 76 cm-re szintén egy meghagyott borda, közepén átvágva, hogy a víz átfolyhasson. A két vége és a közepe vaspántokkal erősítve. Orrán vaskarika lánccal. A csónak a far felé kissé szélesedik, hossztengelye kissé balra hajlik. Feneke lapos. Az orrán jobb oldalon egy fordított szív alakú vésés, benne AA monogramm. Kátrányozatlan. Repedt. (I. t. 1,2.) B. Deszka. Négy szál deszkából épített, két pár bókonnyal és közepén tatdeszkával összefogott ladik. Elől-hátul csapott, felhajló. Orrán lánc, erősen kátrányozott. (I.t.3.) b/A. Halászok, árterületen élő parasztok használták halászatra, vízenjárásra. Karos evezővel hajtották, a középrészen levő lyukak az ún. „zaklanyozáshoz" valók, ide akasztották a gúzst, amibe az evezőt dugták. B. Kishalász ladik, karos evezővel hajtják. A tatdeszka éppúgy, mint az előzőnél, a középen levő borda arra szolgál, hogy halászat közben az első részbe dobálják a kifogott halakat, és vizet mernek rá. A tatdeszka meggátolja, hogy az a halász lába alá folyjon, c) Az egyfából vájt csónak világszerte, s az őskortól elterjedt. A Dunán a múlt sz. végéig volt használatban, akkor szorította ki Dunaújváros vonalától délre az Apatinban, északra pedig a Bécsben, Linzben készült deszkaladik. Példányunk apatini. /. Eve^ő 3. a) Halász által kőrisfából faragott evező. Tolla lefelé szélesedik, a nyél végén keresztbenálló mankó, becsapolását egy szeggel erősítették meg. b) Hálósladikoknál kormányzásra, kishalász ladikoknál, csikliknél, evezésre használják. Kecézésnél, pirityezésnél, flákozásnál zaklanyo^nak vele. Ilyenkor a halász a ladik közepére ül, a peremen levő lyukba erősített kötélgúzsba akasztja az evezőt és nyolcas alakban mozgatja. A ladik ettől oldalirányba halad. c) Ez a forma általános Baja környékén. /. Vízmérő lapát 3. a) Fűzfából faragott, rövid nyelű, széles, hosszú kanál. (II. t. 4.) b) Elsődlegesen a ladikból merik ki a bekerült vizet. Máskor a kifogott halra, melyet a ladik fenekére dobnak, mernek friss vizet. Szükség esetén a Dunából ezzel merítettek, s belőle ittak. Evéskor a főtt halat is a szapolyra tették hűlni. c) Többféle alakban általános. /. Horgony 3. a/A. Kőből. Vöröses színű, hosszúkás terméskő. Hosszában erős vaspánt fogja át, egyik oldalon vaskarikával. A biztosabb tartás miatt a kő két vége meg van vésve. A vasalás kovácsmunka. (II. t. 5.) B. Kovácsoltvas, négyágú. Mind a négy ága hegyes (2), vagy átlósan kettő hegyes, kettő lapátos (3). A nyakat vaspánt erősíti (3). A szár végén karika. (II. t. 6,7.) 61