Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
E. Solymos: A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa
b) Kötéllel vagy lánccal a ladik orrához kötik, s a fenékre engedve lehorgonyoznak. Főleg akkor használják halászok, ha elakadt hálót kell kiszabadítani, s a ladikot egyhelyben kell rögzíteni. Horgony hiányában ilyenkor egy ember az ár ellen evez, ezért nevezik a horgonyt inasnak is. c) Az egyszerűbb (1) kovács segítségével házilag készült, a vashorgonyok gyári készítmények. Ez utóbbiakat molnárok dereglyékhez és kisebb hajókhoz is használ. ják. /. Jégpatkó 3. a/A. Félkengyel. A 1 . Kovácsolt vas, félkengyel alakú, lehajlított négy her gyes sarok. Felhajló ágain lyuk, melyekbe a megkötéseszolgáló szíjat fűzik. (III. t. 8, 11.) A/2. A fentihez hasonló, de a körmöket külön darabokból erősítette be a kovács. (III. t. 10.) B. Kerek. Kovácsolt vas, melynek közepe behasított és kerekre széthajlított. Alsó szélén félkör alakúra kovácsolt négy köröm. Kétoldalt felhajló szár a megkötésre. (III. t. 9.) b) Halászok csizma sarka elé kötik, hogy jeges halászatkor ne csússzanak. Használják parasztok is, különösen dombos vidéken lakók a lejtős utakon. Gumicsizmára nem köthető fel, ezért ma már nem használják. c) Az A x típus (1, 2) egész Magyarországon, Lengyelországban és Fehéroroszországban ismert. А В típus a Tisza és Duna mentéről ismert, de előfordul a Szovjetunióban is ,,a legkezdetlegesebb alak Ázsia keleti részén van elterjedve, s ÉK-ről DNY felé egyre tökéletesebb alakváltozatokat találunk" (MORVAY, 8. /. Jégvágó fejsze 3. a) Kovácsolt vas, igen hosszú nyakú fejsze. MJ mesterjegy látható az (1) példányon, melynek hiányzik a nyele. A másik (2) erős keményfa nyélen van. (III. t. 12.) b) Téli halászatnál lékvágásra, jégkitermcléskor, hajók, halasbárkák körül lékelésre is használják. c) JANKÓ szerint ez a típus nyugati eredetű Magyarországon. /. Vis^áló 3. a) Erős léc és deszkaállványzat: keretes fekvő talpból kiemelkedő két függőleges deszka. Ezek között ólommal súlyzott deszka kerék, melyet pedállal lehet forgásba hozni. Felette két vascsavarral emelhető orsótartó bak, rokkán is használható orsóval. A lendkerék és az orsó közt hajtózsinór, amit a bak emelésével lehet .megfeszíteni. (IV. t. 13.) b) Az asszonyok által font kender fonalat a halászok kétszálra eresztették össze, vis^álták. Az orsóra kötötték a kettős fonalat, egy darabot kézbevettek, a lendkerékkel meghajtva megsodorták, majd kicsit visszaforgatva a kereket a sodrott fonal az orsóra csavarodott. A céhes világban az inasok feladata volt a viszálás. c) A viszálás kezdetleges módja orsóval történik. Tudunk fekvő rendszerű, primitívebb viszálókról is. Példányunk ezermesterkedő halász és egy esztergályos közös munkája. Feltételezhető, hogy a viszáló használata elsősorban a céhes nagyhalászoknál terjedt el, míg a paraszthalászok az orsóval való sodrást alkalmazták. /. Vonalszorító karika 3. a) Tisztított gyürice vesszőből (Veresgyűrű som. Cornus Sanguinea) hajlított karika, két vége perlonfonalla összekötve. Sugár alakban kenderfonallal sokszorosan! átcsavarva. (V. t. 14.) b) A hálófonal házi készítése idején a viszáláskor benedvesített fonalat viszálás után ilyen vesszőkarikára csavarták száradni. A fonal végét középen kötötték meg. A felcsavarást a legény végezte. Sokan egész életükben sem tudták megtanulni. Egy-egy karikára 30--50 dkg fonal fért. /. Vonal puhító 3. a) Bodzafa rudacska, két végén ellentétesen sípszerű bemetszés, a végektől a vágásig középen lyukasztva. Oldalán jól látható a zsinór koptatása. (V. t. 15.) b) A hálókötésre szánt kenderfonalat gombolyításkor — viszálás és szárítás után — befűzik a gömbölyítő végén, a bemetszésnél kivezetik, a másik résen újra átfűzik, így a kemény fonal többszörösen megtörik, megpuhul, mire felgombolyítják. c) A halászokon kívül fonással, szövéssel foglalkozók használják. /. Hálókötötíí 3. a) Keskeny, lapos deszka — bükk (1), fűz (2), kőris (3), nyár (4), akác (5) — e gyik vége az orra, hegye elkcskenyítve, kivésett nyelp-ve\. Másik végén a két lába, melyek lehetnek egyenesek (2), vagy belül összeszűkülök (1, 3, 4, 5), hogy a fonalat jobban tartsák. (IV. t. 16.) b) Halászhálók kötésére, ill. összeállítására használják. A tűt megszedik fonallal, a nyelv köré és a lábak közé tekerve azt. A kisebb tűkkel (2, 3, 5) hálókat kötnek net^kötéssel. A nagy tűkkel (1) vagy vastagabb fonalból tükörhálót készítenek, vagy (3) a hálók összeállítását, kötélzetre szerelését, állítását végzik. Ez indokolja a méretet. c) A hálókötőtűk formájában táji eltéréseket nem találunk, de feltételezzük, hogy a netzkötéshez — egy öltéssel való kötéshez — melyet a hivatásos halászok használnak, hosszabb tű az általános, mint az ún. parasztkötéshez, ami a paraszthalászok, kezén él. (IV. t. 18. a—b.) /. Hálókötő deszka 3. a) Fenyő- (1—4) vagy tölgyfából (5, 6) faragott rudacskák, ill. lapos deszka (6). Bár szálkamentesre simították, jól látszik a késsel való faragás nyoma. Az 1—5. keresztmetszete ovális, a 6. lapos deszka, egyik oldalán 10 cm hosszú, 2,7 cm széles nyúlvány. (V. t. 17. a—b.) b) Hálókötéskor a szemeket erre hurkolják, a deszka szélessége szabja meg a hálószem fél hosszát. Az 1. a varsa 62
