Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Vorák J.: Emlékezés Nagy Czirok Lászlóra

Tizenkét gyermekük volt, négy halt el csecsemőkorban. Nagyszüleim az apai ágon Nagy Czirok Ferenc és nemes Hajós Julianna. Kilenc gyermekükből hetet neveltek fel. Dédszüleim Nagy Czirok János és Sárközi Sára. Tizenkét gyermekük volt, négy halt el csecsemőkorban. Szépszüleimnek, Nagy Czirok Mihálynak és Kiss Annának tíz gyermekük lett, hatot neveltek fel. Ükszüleim Nagy Czirok Márton és Rébék Ilona. Ükapám övzegy állapotában a szintén özvegy Harsányi Ilonát vette el. Tíz gyermekükből kilencet felneveltek. Osszüleim Nagy Czirok Márton és Tóth Zsuzsanna. Négy gyermekükről tudunk, kiket felneveltek, többi kiskorában elhalt. így hát apai ágon terebélyes volt a család. Anyai ágon nagyszüleim Gózon István és Szathmári Göllér Erzsébet. Nagyapám a Gózon nemzettség paraszt ágából származott. A szájhagyomány szerint a Gózonok városalapító, gazdag család volt. 1750-től tizenkét papot adtak a hazának, ezenkívül egy kecskeméti professzort, egy festőt, aki Komáromba költözött, ott vert gyökeret. Jókai egyik nagyapját, vagy dédapját tisztelhette benne. Egy postamesterről is tudunk, aki Szabadszálláson telepedett meg. Népünk úgy tudja, hogy az ország többi részén található Gózonok ősei is halasi eredetűek. Gózon István kecskeméti professzorról maradt fenn az alábbi anekdota az 1750-es évekből: Amikor a dunapatajiak meghívták lelkészüknek, a jeles professzor így szólt volna a küldöttséghez •— Elmennék én lelkészüknek, de kegyelemteknél nagyon sok a szúnyog. — Van biz ott, van. De Kalocsán még több van ám! Mégse találkozott még olyan személy, aki a kalocsai érsekséget el ne fogadta volna — mondotta volna a kurátor. 48-ban ifj. Gózon Imre (a főügyész fia) lett a halasiak országgyűlési követe. Gózon Lajos alezredes, az ácsi és felsőzsolcai hős, mint Jókai is megírta, szerzett dicsőséget a Gózon névnek. Jókai különben halasi Gózon atyjafiai közül az urakat, így Gózon Lászlót, a jászkun kerület főügyészét, egyházi gondnokot s Gózon főbírót többször is meglátogatta. Anyai ágon Gózon József és Gajág Mária voltak dédszüleim. Földmivesek, kiknek iparos gyerekeik is voltak. Anyai szepszüleim Gózon János és nemes Búza Mária. Gyerekeik közül voltak tanultak, kik magas hivatalokba emelkedhettek, míg a többiek megmaradtak az ekeszarvánál. Az úri ágazat 1869-ben kihalt. Nagy vagyonuk az egyházra maradt, míg nagyapámra, — hogy a végrendelet ne legyen megtámadható —, egy jó kis szőlőt hagyakoztak. A parasztágon nagyapám volt az utolsó Gózon, mert csak egy leánygyermeket nevelhettek fel. Gózon nagyapám mint népköltő szerzett érdemeket. A halasi kultúrházat róla nevezték el. Dédszüleim anyai ágon: Hajós József és Tegzes Julianna, Gózon József és Gajág Mária, Szathmári Ferenc és Kis Illés Mária. Valamennyien földmivesek voltak, sajátkisebb vagyonúkban gazdálkodtak. Szüléimről ezeket mondhatom: Édesapám 1846-ban született. Mind külső megjelenésében, mind lelki adottságainál fogva kitűnő ember volt, s ékes földmívelő, ki nagy szorgalmával is becsülést szerzett. Olyan egyenes barázdákat húzott, hogy megbámulták. Híres füttyös volt és dalos. Ebbeli tehetségét honvéd huszársága idején is csillogtatta. Ha este kiállt a kaszárnya ablakába fütyörészni, a sok járókelő alant mind megállott, hallgatták. Szántogatás közben is mindig fütyörészett. Gózon nagyapám egyetlen lányát vette feleségül. Tizenhatholdas öröklött birtokán, Kalapár pusztában, a szélmalomtól nem messze, az úgynevezett Cziroksoron gazdálkodott. Tízesztendőt dülőzött így, mikor a szomszéd tanyán gazdálkodó édesapja biztatására árendába vette a Nagy Ferenc (Jókai barátja) féle 800 holdas erdős, buckás birtokot négyesztendőre. Ügy volt, hogy apja — mint pénzes ember — majd hozzásegíti a gazdasági felszerelés és a jószág megszerzéséhez. De apai nagyapám hamarosan elhalt. Negyvenkét holdján heten osztoztak. így apám kölcsön felvételére szorult. Rendre jöttek a bajok. Háromszor egymásután verte el a jég, jószágai meg rakásra hullottak. Haszonbér engedményt nem kapott. Végül saját felebirtokát is elvesztette, s a városról gazdálkodásra kényszerült. Itt már 1883-ban házat épített. 1893-tól 1903-ig egy harmincholdas jó birtokot tartott feles haszonbérletben, s kisebb szőlőcskét is szerzett. Gózon nagyapám 82 éves korában, 1902-ben a gazdálkodásból végleg kiöregedett. Édesapám bete468