Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Balassa I.: Hermann Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról

BALASSA IVÁN HERMAN OTTÓ ÉS A KECSKEMÉT KÖRNYÉ A Kiskunság és Kecskemét környéke állattartása a legjobban és legtöbbször kidolgozott területek egyike a magyar néprajztudományban, de még így is mindig akad bőségesen kutatni való e kérdésben. Az apróbb feljegyzéseket nem említve, először VAHOT Imre írt részletesebben e témáról és munkáját kitűnő rajzok teszik még értékesebbé.

1 Legalábbis érintőlegesen találunk néhány feljegyzést PRÓNAY Gábor munkájában is, ahol elsősorban nem a szöveg, hanem a kép különösen becses.

2 KADA Elek a helyszínen, a tájban született és sokat ott élő, élesszemű megfigyelőként tett néhány fontos megállapítást.

3 HERMAN Ottó rövid helyszíni gyűjtése, levelezése alapján foglalkozik többször is a Kecskemét környéki pásztorkodással.

4 MADARASSY László a néprajzi szakember széleskörű ismeretével írta meg részlet- és összefoglaló tanulmányait, olymódon, hogy az elődök ismereteit is értékesítette.

5 SZABÓ Kálmán több évtizedes helyszíni és levéltári gyűjtései alapján világította meg a pásztorkodás egy-egy területét.

6 TALASI István pedig alapos terepkutatás, módszeres levéltári búvárlatok és nyelvészeti ismeretek segítségével az eddigi legteljesebb pásztormonográfiát írta meg a Kiskunságról.

7 NAGY CZIROK László a helyi ismeretek, széleskörű kutatás és különösen páratlan lelkesedése segítségével olyan hatalmas gyűjteményt hozott létre, többek között a kiskunsági állattartással kapcsolatban is, ami egészen egyedülálló. Közreadott tanulmányainak nagyobb része is a pásztorkodás kérdését érinti.

8 Mindezeken kívül számos kisebb-nagyobb közlést találunk még az irodalomban ezzel a témával kapcsolatban. E nagyarányú kutatás előtörténetéhez tartozik az a vita, ami KADA Elek és HERMAN Ottó között kirobbant a Vasárnapi Üjság 1894—1895. évfolyamában, ahol mindketten egy-egy tanulmányt közöltek a ADA ELEK VITÁJA I PÁSZTORKODÁSRÓL bugaci pásztorkodásról és bizonyos kérdésekben nem értettek egyet. KADA Elek (sz. Kecskemét 1852, mgh. Kecskemét 1913) író, újságíró, aki a régészet területén is munkálkodott, a Kecskeméti Múzeum egyik alapítója és különösen régészeti ásatásának eredményeivel gazdagította azt. Érdeklődött a néprajz iránt, különösen a pásztorsággal foglalkozott inkább szépirodalmi jellegű munkáiban. 1897-től haláláig Kecskemét polgármestere, aki sokat tett a város fejlesztéséért, többek között a Művésztelepet is alapította. Megbízást adott MADARASSY Lászlónak, hogy a Kiskunságban rendszeres néprajzi gyűjtést végezzen, majd 1911-ben SZABÓ Kálmánt a múzeum őrévé nevezte ki. Mivel korábban országgyűlési képviselő VAHOT Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. In: KUBINYI—VAHOT: Magyarország és Erdély képekben. I. Pest 1853. PRÓNAY Gábor: Vázlatok Magyarhon népéletéből. I. Pest 1855. 3 KADA Elek: Bugacz. Pusztai élet Kecskemét vidékén. Vasárnapi Újság (továbbiakban VU.) 1894. 30. sz.; A bugaczi igazságok. VU. 1895. 706; 866—867. 4 HERMAN Ottó: Bugacz pásztoréletéből. VU. 1895. 688— 691; Bugacz igazsága. Uo. 706; 849; Bugaczi forgácsok, kutyafuttában szedve. Adalékok a bugaczi pásztorok szókincséhez. VU. 1896. 10; 26—27; 43—44. ь MADARASSY László: Kiskunsági pásztorenyhelyek. Néprajzi Értesítő (továbbiakban NÉ) 8(1907); Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon. Budapest 1912. 6 SZABÓ Kálmán: A jószág jegye és biliege Kecskeméten. NÉ 24 (1932); Az állatok betegsége és gyógyítása a kecskeméti pusztán. Enthnographia (továbbiakban Ethn.) 48 (1937); Csengetyű és kolomp a kecskeméti pásztorság kezén. NÉ. 24 (1932); Kecskemét pásztorélete I. Juhászat. NÉ. 34 (1942);. 7 TÁLASI István: A jószág enyhelye a Kiskun pusztákon. Ethn. 47 (1936); Itatok és itatás a Kiskunságon. Népünk és Nyelvünk 8 (1936); A Kiskunság népi állattartása. Bp. 1936. 8 NAGY CZIROK László : Pásztortörvények és szabályok, u.n. regulák a Kiskunságban. NÉ. 36—37 (1954—1955); Pásztorkodás a Kiskunságban. Bp. 1959. 75