Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

J. Vorák: Kolompár Kálmánné kiskunhalasi cigányasszony kézimunkái

— Abba is csak szerencsét, tiszta szerencsét. — Más is varr Cserepesen kendőt? — Itt nem, itt ilyet más cigány nem varr. — Készített-e már másnak is ilyen kendőket? — Nem. Senkinek, csak a Patrikának. Meg varrtam függönyt is, meg olyat is, amit a falra tettem. Ezt az ingemet is magam varrtam ki. Varró csinálta, de én varrtam ki ilyen szépre. — Hogy lehet kendővel szerencsét kívánni? •— Úgy, hogy belerajzolom, aztán bele is varrom a szerencsét. — Ebbe hogy varrta bele? Mutogatni kezdett, s közben magyarázott. Kezdve a kendő első sorának első ábráján, valamennyi ábra megnevezését és azok közti esetleges összefüggéseket elmondattam vele. Közlését a kendő előre elkészített rajzán feltüntetett számok szerint pontosan lejegyeztem. Az ez alkalommal viselt ingvállát múzeumunk számára megvásároltam, s kértem, hogy hozza be majd a múzeumba. (6. kép) 1963—1969-ig Kolompárnénak három ingvállát, egy magakészítette, hagyományostól eltérő, ábrákkal kivarrt zsabáját (cigányzsebét) és három kivarrott kendőjét szereztük meg. Valamennyi kendőjéről azt állította, hogy benne van a szerencse. Az elmúlt évek alatt sok alkalommal beszélgettem Kolompár Kálmánnéval, de most már minden esetben a múzeumban. Először akkor, mikor az első találkozáskor megvásárolt ingét behozta. Körül2 A kiskunhalasi Thorma János Múzeum tulajdonában: 69.20.1. — Ingblúz — Használt, nyomottmintás gyári anyagból. Polgári viseleti darab lehetett. Kolompár Kálmánné toldásaival és kézimunkájával. Kolompárné által használt színek: élénkzöld, élénkpiros. Vállszélesség: 42 cm, ujjhossz: 58 cm., aljkerület: 120 cm. Vétel: 1969. 68.9.1. — Igváll, „ingváll". —Hagyományos halasi ingek mintájára szabta és varrta finomabb lenvászonból Kolompár Kálmánná. Használt, kalocsai hímzés, gyári nyomott dirndl-anyag rátéttel. Sajátos színes kivarrásokkal díszítette Kolompár Kálmánné. Hímzőfonál színei: aranysárga, élénkpiros, sötétkék. Vállszélesség: 60 cm, ujjhossz: 47 cm, aljkerült: 152 cm. Vétel: 1968. 64.3.2. — Ingváll, ,,ingváll"— Magyar varró készítette, hagyományos halasi paraszti ingvállként. (1920-as évek?) Lenvászon, vállfoltos, zajmedlis. Nyakfodra használt gyári, gépi csipke, ujjtoldása használt lyukhímzéses csipke. Sajátságos ízléssel kivarrta, hímezte Kolompár Kálmánné. Fonalszínek: világossárga, narancssárga, halvány türkizzöld, sötétkék, élénkpiros, bordó, rózsaszín. Vállszélesség: 49 cm, ujjhossz: 24 cm, aljkerület: 132 cm. Vétel: 1963. 67.14.1. — Cigányzseb, ,zsaba' — Hagyományostól eltérő forma és kivitel. Hátsó része kopott, kivarrt falvédődarab. Használt fehér vászondarabból, táskaszerüen megvarrva, lehajtható fedéllel. Felülete telerajzolva Kolompárné primitív ábráival. Fonalszínek: élénkpiros, élénkzöld, sárga. Kötőmadzagja sárga műselyemanyagból lehasítva, szegetvezettem a termekben, megmutattam neki, hogy mi mindent őrzünk, mondtam, hogy ide fog kerülni az ő kendője is. Nyoma se volt benne félszegségnek. Lehetséges, hogy kendőjének és ingének múzeumba kerülése keltette fel önérzetét, mert másik két kendőjét a múzeum kérése, ösztönzése nélkül készítette el. Egyikkel 1964 tavaszán állított be. Kiterítette elém, s azt állította róla, hogy keresztelő kendő. Ha a gyereket keresztelni viszik és ezzel takarják le, akkor egész életében szerencsés lesz. Tiltakoztam, hogy mi nem kértük, nem tudom tőle megvenni. Azt felelte, hogy nem is kell, ajándékba csinálta, őrizzük meg ezt is. A kendőért végül 40.— forintot fizettem neki. Aztán sokszor beszélgettünk, jegyezgettem az adatait. Sohase tűnt elégnek amit mondott, mert a kendők ábráinak megnevezésén, s annak hangoztatásán túl, hogy ez is szerencse, az is szerencse, amaz mégnagyobb szerencse, jóformán semmire se mentem vele. És mégis átvettem tőle a harmadik kendőjét is, amelyet 1967-ben hozott be a múzeumba. Arra már csak azt mondotta, hogy szerencsekendő, nekünk csinálta, hogy nekünk is legyen szerencsénk. Ismételten szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezt a kendőt se kértük tőle, se erre, se előbbi kendőjének készítésére semmiféle ösztönzést nem adtunk. Utóbbi két kendőjét erős kétkedéssel fogadtuk, s megszerzésükre csak a kendők sajátságosan primitív rajzai késztettek bennünket. A harmadik kendőjéért len. Mérete: 26x24 cm. Kolompárné derekára kötve, baloldalt, piacon viselte. Készült 1966-ban. Vétel: 1967. 64.3.1. — Kivarrott kendő, Kolompárné elnevezésével „lakodalmi kendő" — Durvább lenvászon, pelenkaöltésekkel szegve. Sajátságos ábrákkal telerajzolt, színes fonállal kivarrott. Kivarrásra használt fonalszínek: élénkpiros, sötétkék, élénkzöld, bordó, rózsaszín. Készült Mácsa; Patrícia lakodalmára, ajándékként. Múzeumnak ajándékozta 1963-ban Mácsai Jánosné. Mérete: 95x55 cm 64.3.3. — Kivarrott kendő, Kolompárné elnevezésével „keresztelő kendő" — Durvább, fehér vászonanyagból készült, műselyem fonállal kivarrva és hímezve. Öltései szálöltések, fércöltések. Szélek alul és felül visszahajtva, hullámvonallal, díszítésszerűen levarrva. Az egész telerajzolva és kivarrva Kolompárné jellegzetes rajzaival. Fonalszínek: élénkpiros, élénkzöld, sötétkék, aranysárga, lilás-bordó. Készítette Kolompár Kálmánné, felajánlotta a múzeumnak. Vétel 40.— forintért. Mérete: 90x90 cm. 67.20.1. — Kivarrott kendő, Kolompárné elnevezésével „ajándékkendő" — (Állítása szerint, mint első kettőbe, ebbe is belevarrta a szerencsét.) — Durvább, fehér vászonanyagból készült, színes hímzőfonállal kivarrott. Telerajzolva és kivarrva Kolompárné jellegzetes figuráival. Szélek fent és kétoldalt hullámvonallal kerítve. Fonalszínek: piros, kék, zöld, sárga. Készítette Kolompár Kálmánné, felajánlotta a múzeumnak. Vétel 1967-ben, 40.— forintért. Mérete :76 X 44 cm. 208