Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

J. Vorák: Kolompár Kálmánné kiskunhalasi cigányasszony kézimunkái

Kolompárné ismét 40.— forintot kapott. Oly keveset, hogy ez az összeg aligha ösztönözhette volna elkészí­tésükre. Az időközben megszerzett két ingét és ha­gyományostól eltérő zsabáját utcán, piacon viselve láttam meg rajta, úgy kértem el tőle megvételre. Kolompárné rajtol Kolompárné saját készítésű cigányzsebére, „zsaba"­jára 1967 nyarán, egyik vasárnapi hetipiacon lettem figyelmes. (3. kép) Szoknyája felett, baloldalt, mad­zagkötőivel derékrakötve viselte. Halasi cigány­asszonyaink valamennyien hordják a zsabát. (2. kép). A vászonból kiszabott, összevarrt, lehajtható és le­gombolható zárófödéllel ellátott zsaba téglalapalakú, lapos erszényféle. Bármilyen anyagból készülhet. Külső oldalára lefelé csüngő, színes fonálcsomókat halmoznak, úgy, hogy azok a felső zsebszéltől lefelé végigfutva teljes széltében fedik a zsaba külső oldalát. Azután a legtöbbször sötétkék fonalhalmaz felett, keresztben színes, igen sokszor piros szövet, vagy posztócsíkokat feszítenek és varrnak le oly módon, hogy az egyes csíkok között a fonalcsomók laza tömegének színjátéka szabadon érvényesülhessen. Az utolsó csík alatt a zsebhosszt meghaladó, szaba­don hagyott fonalvégek sűrű, mozgalmas hatást kiváltó rojtozást képeznek. Végül a zseb egész felü­letét televarrják apró, lehetőleg eg) forma nagyságú, türkizkék műanyag gombbal, vagy üveggombbal. Változatosság kedvéért néha ezek közé az egyszínű gombsorok közé azoktól merőben elütő színű és nagyságú gyöngyház vagy fémgombokat is bele­varrnak. Látványosan színesek ezek a zsabák. Cigány­asszonyaink, kik jóárért könnyű szívvel válnak meg bármely ruhadarabjuktól, ezekhez a zsebekhez ragasz­kodnak. Ha egyáltalán hajlandók megválni tőlük, csak nagy szükségben, s értékük sokszorosa ellené­ben adják el őket. Igen sokszor még ennek az egy­szerű holminak szabását, varrását se maguk végzik. Díszítését, rojtozását, csíkozását, fölgombozását azon­ban már minden esetben saját ízlésük szerint, saját­kezűleg készítik el. Zsabájukban tartják pénzüket, „szerencsepénzüket", pipájukat, dohányzókészletü­ket, amulettként őrzött tárgyaikat. így például a fiatalasszonyok a fiúgyermeket biztosító, apró, fillé­res celluloid babát. Aztán a legtöbb zsabát fenti díszí­tésén túl, zsúfolásig teleaggatják színesfém láncdarab­kákkal, jelvényekkel, érmekkel, egymásmellé tűzve sportegyleti jelvényt a Mária-kongregáció jelvényé­vel. Adatközlőim szerint ezek egyikének, másikának tulajdonosuk varázserőt tulajdonít, ám a legtöbbje azért fityeg a zsabán, mert feltűnően csillog. Kolompárné magakészítette zsabája méreteiben is, anyagában is, készítésében is eltért az általánostól. Más volt mint azok. Készítőjük ugyanazokkal a gye­rekes ábrákkal rajzolta tele és varrta ki, mint amilye­nekkel kendőit. Mikor a piacon kértem tőle, hogy adja el a múzeumnak, kifogásokat mondott:nem szép, közönséges, csak magának készítette: várjak, ennél szebbet csinál nekünk. Kötöttem magam a viselt da­rabhoz. Mondtam, hogy nekem éppen ez a darab kell a kendői mellé. Másnap behozta a múzeumba. Arra a kérdésre, hogy miért nem hord olyan zsabát, mint a többiek, azt válaszolta, hogy van neki olyan is, de ezt jobban szereti, mert ezt ő csinálta és ilyen másnak nincs. Kolompárné ennek a zsabájának hátsó részét öreg falvédő darabból szabhatta. A régi konyhai falvédő pirosan varrt mintázatának részletét szándékosan hagyta a zárófedél belső felén látszani, hogy „szebb legyen." A zsaba többi felületét azután telerajzolta és varrta a „maga gondolatával". Minden rajzát előző­leg tintaceruzával rárajzolta az anyagra és úgy varrta ki. Nézegettem a zsaba rajzait, aztán megkérdeztem: — Nagyon szeret rajzolni? — Szeretek, azt szeretek legjobban. — Mióta rajzolgat? — Mindig is csináltam. Kislány voltam, tenye­remmel elsimítottam a földet, vettem egy ágvesszőt, megtörtem, annak a végével rajzoltam a sima földre. Ha meguntam, letöröltem, kezdtem elölről, mást, újat. — Mit rajzolt? — Mindenfélét, ami eszembejutott, amit láttam, meg amit meséltek. — Mindent le tud rajzolni? — Én mindent. — Tudna űrhajót is rajzolni? — Az micsoda? — Amin az emberek a Holdba utaznak. — Ha látnám, azt is lerajzolnám. — Amit mesélnek azt se látta, mégis le tudja raj­zolni. — A mese az más 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom