Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Báldy B. F.: A torba, a bácskai bunyevácok tarisznyája

BALDY BELLOSICS FLORA A TORBA, A BÁCSKAI BUNYEVÁCOK TARISZNYÁJA A magukat bácskaiaknak nevező bunyevácok Csá­voly, Felsőszentiván, Bácsalmás, Katymár, Bácsbo­kod, Gara és Vaskút vegyes lakosságú községekben élnek. Megkülönböztetik magukat a bajai, bajaszent­istváni bunyevácoktól, talán azért, mert Bajaszent­istván a múltban Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez tartozott, míg a fent felsorolt községek Bács-Bodrog megyéhez. A múltban igen jó szövő- és himzőkészséggel ren­delkeztek a bunyevácság asszonyai. A sokféle finom pamutkelméből készült szedettes, csancsánas női és férfi ingujj mellett a szövőspecialisták figyelemre méltó készítményei a gyapjúszőttesek: kötények, ágy- és asztalterítők, kenyeres tarisznyák. Közülük a tarisznyák, torhák formai leírását készítettem el és az ünnepi szokásokban betöltött hagyományos sze­repükre vonatkozó adatokat jegyeztem fel az 1950-es évek elején. A szedettes csancsánás szőttesek mindenütt elter­jedtek voltak a bunyevácoknál, de a torbaszövés csak ott volt általános, ahol nagyobb méretű volt a juh­tenyésztés. Baján, Bajaszentistvánon nem volt je­lentős, itt nem is szőttek torbát. Elvétve előfordult itt is néhány torba, de azok beházasodás révén kerültek ide és nem használták ünnepi alkalmakra. A jellegzetes gyapjú tarisznyát, a torbát Csávoly, Felsőszentiván, Bácsalmás, Katymár, Bácsbokod, Ga­ra és Vaskút népe szőtte a múltban. Eredetileg ke­nyér és más élelmiszer hordására készült. Új korában azonban a bunyevácság házasságkötés körüli szoká­saiban, a fiatal pár közös életbe indulásakor rituális szerepű kalácsot szoktak vinni benne még az ötvenes évek elején is. Mindez ma már a múlté. Megszűnt a házi gyapjú­termelés, a fonás, a szövés. Örökre megpihentek a híres szövőasszonyok is. Készítményeikből ma már alig van a falvakban, a szőttesek rituális vonatkozású szerepe megszűnt. Ügy gondolom, hogy az ötvenes évek elején készült jegyzeteim megőriztek valamit a múltból a jövő számára és közreadásukkal emléket állítok a hajdani ügyeskezű szövőasszonyoknak és az ősök irányában érdeklődést keltek a fiatalokban. A bunyevác szavakat és kifejezéseket fonetikusan jegyeztem le és teszem közzé. * A bácskai bunyevácok valamikor még általában feketefejű rackajuhot tartottak. Ennek ugyan igen kemény volt a gyapja, de előnye volt, hogy hosszú szálú. A rackajuhot felvátotta az ún. t^ombori félracka. Még ennek is elég hosszú a gyapja, „igazi gyapjúnak" is nevezték. Ebből készült a legtöbb torba. A félrac­kát követte a puhaszálú, rövidebb gyapjút adó meri­nói birka. A gyapjút még a századfordulón is guzsalyról (prélyáról) kézi orsóval (vretenával) fonták, később kezdtek rokkát használni. Az öregek továbbra is guzsalyról fontak, szerintük így szebb fonalat le­het nyerni. A gyapjút mosás nélkül, zsírosan fonták meg, úgy szebb lett a fonal. A kész fonalat felmotringolva langyos szappanos vízben mosták ki. Ha azt akarták, hogy szép fehér legyen, fonás és mosás után „kénez­ték" is, rostán keresztül. Előbb vékony ruhát tettek a rostára, hogy a gyapjú ne legyen rozsdás tőle. Majd rátették a félig nedves fonalat és felülről is letakarták. 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom