Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

E. H. Tóth: Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről

lenne, aligha remélhetjük, s többé-kevésbé a rokon leletek alapján a hiányzó darabokat rekonstruálni tudjuk. A hiányzó ásatási megfigyeléseket továbbá jelentős részben pótolják a találók vallomásai, valamint a leletanyagból levonható következtetések. A továbbiakban tehát e fejedelmi leletet a helyenként szükséges fenntartással ugyan, de talán az egyik legjobban értékelhető avar fejedelmi együttesként kell kezelnünk. E szerint viszont a sírt sem gyűjtelékes kincsleleteknek —• amint ez gyakran megtörtént az avar fejedelmi leletek értékelésénél — sem családi temetkezésnek nem tekinthetjük. Mivel a lelet minden egyes darabja •— leszámítva a halotti díszruhát — a használat céljára készült, és különböző mértékben, de valamennyi övkészlet kopásnyomokat mutat, csakarra gondolhatunk, hogy az egyes övgarnitúrák, egyrészt a halott szármamazását, másrészt az életben betöltött tisztségeit jelzik. Tekintsünk talán vissza az egyes övekre és tartozékaira, azért hogy világosabban lássuk, ki volt az eltemetett. Az igazsághoz híven meg kell mondanunk, mindmáig nem tudjuk bizonyosan, hogy a granulált és lemezes öv közül melyiket illeti az elsőbbség, s a szétválasztást megnehezíti, hogy az egyes garnitúrákat az aranyanyag és a műhelyfogások megismétlődése láncolatszerűen kapcsolja össze. Figyelembe véve az öv hazai leletanyagban idegen voltát a garnitúra hiányosságát, s a feltételezhető pótlásokat arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy leginkább a granultált díszítésű övet tekinthetjük elsőnek. A finomművű aranyveretes öv hasonló ivókészlettel és fegyverzettel (íj) arra mutat, hogy tulajdonosa minden bizonnyal fejedelmi tisztséget viselő család sarja lehetett. A következőnek tekinthető a lemezes öv, s a hozzá sorolható hiányos kard és ivókürt, a lelet többi részéhez viszonyítva aránylag szegényes, amely az ivócsészével, tegezzel és késsekkel, remekművű csatokkal, — melyek bizonyára nem egy időben készültek a szíjvégekkel — egyre rangosabbá vált. Összességében arra kell gondolnunk, hogy az eltemetett, férfikorában, — s mivel egyes tárgyak erősen kopottak, úgy tűnik hosszú időn át — magas vezéri, majd fejedelmi méltóságot viselt, s övének gazdagodása e tisztségen belüli felemelkedésre is mutat. A legkevésbé kopottak a bizonyosan legutoljára szerzett, súlyos, s az eddig ismert legnagyobb vöröskőberakásos álcsatokkal és rekeszes véretekkel ékesített öv tartozékai. Az övhöz hasonló rekeszes díszú aranyveretes kard, tőr, arany ivóedény és ivókürt tartozhatott. E három garnitúra rangos felszerelését, a temetkekezésnél használt halotti díszruhát és az aranyozott borítású saroglyát, vagy kerevetet (?), a ritka edénymellékletet figyelembe véve úgy véljük, hogy mindaddig, amíg erre újabb szerencsés leletek rá nem cáfolnak, a sirt kagáni temetkezésnek kell tekintenünk, akit — s ezt szeretnénk hangsúlyozni — nem kincstárával, hanem életében viselt összes méltóságjelvényeivel, a rangjának megfelelő pompával temettek el. Itt csupán megjegyezzük, hogy a martinovkai leletben három ezüst övet és két lószerszám garnitúrát sikerült különválasztani, s meggyőződésem szerint a Malaja-perescsepinai leletben, — amely Erdélyi István szóbeli közlése szerint ugyancsak fejedelmi temetkezés lehetett — hasonlóképpen legalább három, de lehetséges, hogy nem több övvel kell számolni. A leletanyag összefoglaló értékelésénél azt tapasztaljuk, hogy újabb lelettel gazdagodott a 630—670-es évek közé keltezett, immár több mint fél tucatnyila tehető arany, álcsatos hazai fejedelmi leleteink köre. Ezzel, ha lehet, még inkább fokozódott a VII. század második harmadára keltezett törzsfői, vezéri és fejedelmi leletek már eddig is nyomasztó aránya, és még kiáltóbbá vált az azt követő hosszú időszakból — amelyben kétségkívül a Kárpát-medencében összpontosult, lényegében véve erre a területre szűkült az avar kagánok hatalma — a fejedelmi leletek csaknem teljes hiánya. A bócsai kör összefüggései — amelyhez leletünket a legtöbb szál elválaszthatatlanul kapcsolja — közismertek. Korábbi összefoglalásokból tudjuk, hogy a leletek jórészt az ukrajnai steppék középső sávjában található leletanyaggal, a martinovkai és a Malajaperescsepinai lelettel, s jóval kevésbé a Fekete-tentenger melléki préselt leletek körével függenek össze. Úgyszintén a Káma menti leletekkel való bizonyos rokonságra már korábban fény derült. Ismereteink talán annyival bővültek a kunbábonyi lelet által, hogy az egyes részleteiben a bócsai körrel legközelebbi rokonságot mutató Malaja-perescsepinai lelet után a hazai anyagban is felbukkan és talán még kifejezettebb formában jelentkezik az öntött veretek indamotívuma és az arcybasevi lelethez sorolható gra167