Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

E. H. Tóth: Előzetes beszámoló a kunbábonyi avar fejedelmi leletről

nulált övgarnitúrák típusa. Hazai viszonylatban a bócsai kör meglehetősen zárt egységet képez, s úgyszólván előzmények nélkül bukkan fel a 630-as évek táján, s alig van e körnek olyan domináns lelettípusa, amely a jellegzetes, hazai, éremmel is datált korai avar fejedelmi leletekbe és a hozzájuk kapcsolható préselt leletanyag körébe minden további nélkül beilleszthető lenne. A korábbi kutatás e megállapításait csak megerősíti a kunbábonyi sír leletanyaga. A leletből kimutatható helyi elemeket nem is e préselt leletanyaghoz, kapcsolhatjuk, hanem sokkal inkább a VII. század második felének, a korai és későavar leletanyag határán, mindkét leletanyagban szórványosan felbukkanó, nem túl reprezentáns, de kétségkívül jellegzetes darabjaiban leljük fel. E leletek egy része, amint tárgyalt anyagunk párhuzamainak ismertetésénél esetenként erre utaltunk, indás öntött garnitúrák környezetében is megtalálható. Meg kell viszont jegyeznem, hogy — bár teljes anyaggyűjtést természetesen az idő rövidsége miatt nem végezhettem — a lelet egyetlen analógiáját sem találtam meg griffes leletegyüttesben. Ezzel együtt is azonban csak azt mondhatjuk, hogy a kunbábonyi lelet kapcsolatai főbb vonalakban megegyeznek a bócsai kör általánosan ismert összetevő ível, s csupán árnyalatnyi, de nem elhanyagolható részletekben térnek el attól. Ezek a különbségeik viszont jelentősek, ha figyelembe vesszük a hazai avar fejedelmi leletek aránytalan megoszlását, a korai avar fejedelmi anyaghoz elenyésző, s az avarkor későbbi időszakához fűződő szálak növekvő számát ; a Malaja-perescsepinai hasonló fejedelmi lelettől a kétségtelen egyezések mellett a lelet összetételében és készítési technikájában tapasztalt eltéréseket, a granulációs veretek egybehangzóan későbbi kronológiai besorolását. Mindezek együttvéve rendkívül megnehezítik, hogy a kunbábonyi lelet földbekerülését minden további megfontolás nélkül a 670-es vagy az azt megelőző évekre keltezzük. A felsoroltakon túl ugyanis emellett szól egy további, s eddig elég kevés figyelemre méltatott nyomós érv. A hazai korai avar fejedelmi leletek egy részében ugyanis bizánci aranypénzeket találunk, amelyek pontosan jelzik a bizánci aranyidő megszűnését. Csallány Dezső gyűjtése a szórványosan előkerült bizánci érmekről világosan bizonyítja, hogy a bizánci aranyadó hatása a 670-es évig hazánk terültén is kimutatható. A Dél-oroszországi arany álcsatos fejedelmi leleteket hasonlóképpen érmek keltezik. A Malaja-perescsepinai lelet 69 darab éremanyaga több mint fél évszázados időszakot ölel fel. Számban és időközben is jóval szerényebb a Fekete-tenger melléki kelegei lelet ugyancsak II. Constans vereteivel záródó éremanyaga. A hazai álcsatos leletekből azonban, bár eddig, a szórványokat nem tekintve három szemtanúk által hitelesített és azonosított lelőhelyről, több darabból álló arany álcsatos leletcsoportot ismerünk, egyik esetben sem tettek említést a szemtanúk érmekről. Bizonyosra vehetjük, hogy sem a bócsai, sem a kunbábonyi leletben még az egyébként gyakran előforduló másodlagosan felhasznált, átfúrt, vagy füllel felfüggesztett pénz sem volt. Ez utóbbi tény a mellett szól, hogy hazai álcsatos leleteink 670 utáni földbekerülésének lehetőségét mint kérdés felvetést jogosnak kell tartanunk, számolva azzal, hogy ez egy sor, az első pillanatban talán végig sem gondolható problémát okoz, amellyel szembe kell nézni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e problémák mellett a megoldásnak ez a lehetősége egy sor eddig csak nehezen, hipotézisekkel áthidalható kérdésre a korábbinál sokkal kézenfekvőbb feleletet kínál. Reméljük, hogy a lelet feldolgozása, a benne rejlő kronológiai fogódzópontok kiaknázása, a rokon leletek kronológiai helyzetének lehetőség szerinti ellenőrzése a felvetett kérdések talán egy részére választ fog adni, s legalábbis finomíthatja, árnyaltabbá teheti az avar történelem ezen kritikus, — sa források által oly kevéssé ismert — időszakának vázlatát. 168