Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

Kőhegyi M.: Római pénzforgalom és kereskedelem az Intecrisa–Csongrád közötti útvonalon

tes és Csongrád környéke az Alföld legalacsonyabb része. Érthető tehát, hogy az itteni folyók (Tisza, Körös, Kurca) medre a legkanyargósabbak közé tartozik és a területet holtágak, szigetek, tavak és lefolyástalan mocsarak tömege szaggatja meg. A vidék vízrajzi arculatát a Tisza határozta meg. Évenként rendszerint többször: hóolvadáskor, a tavaszi esőzések után és ősszel is elöntötte a hatalmas árteret. A mindmáig meglevő jobb parti erek és tavak (Fehér-tó, Csany-tó, Péteri-tó, Dong-ér) az áradástól függetlenül is nagyon bővizűek voltak. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy régen csapadékosabb volt hazánk hatalmas erdőségekkel borított területe. 63 A Tisza két oldalát pedig az erek sokasága hálózta be, melyek helyenként kiszélesedve egész tavakat alkottak. Jellemző, hogy egyedül Csany határában 14 halastó volt található az Árpád-korban.

64 A legfontosabb út ezen a területen az volt, amely a böldi réven át a Tiszántúllal teremtette meg a kapcsolatot. Ezt a fontos révet a honfoglalással kapcsolatban Anonymus is említi, amikor elmondja, hogy a magyarok „a Böld-révnél áthajóztak a Tisza folyón". 65 Árpád-kori okleveleinkben ugyancsak szerepel: I. Géza (?) a garamszentbenedeki apátságnak adja a böldi révnél levő vámot.

66 A környék honfoglaláskor!

67 és XI. századi lelőhelyei az átkelőhöz vezető utak mentén helyezkednek el füzérszerűen.

68 Nyilvánvalóan nem lehet véletlen, hogy a későszarmata korban, valamint a hunkorban az Alföld legsűrűbben lakott területe Csongrád és környéke.

69 Mindez a Duna—Tisza közén áthaladó útvonal évszázados meglétéről tanúskodik. Meggyőződésünk, hogy a régészeti kutatások erőteljesebbé válásával még számos római lelet kerül majd elő szarmata területről. Ezek segítségével néhány évtized múlva sokkal markánsabb vonásokkal tudjuk majd megrajzolni a jelenleg csak vázlatosan összefoglalt kérdéskört. 63 Soós Rezső: A magyar puszta fejlődéstörténetének problémája. Földrajzi Közlemények, 1931. 5. 64 Knie^sa István: Magyarország népei a XI. században. Szent István Emlékkönyv, Budapest, 1938. 465—470. 65 Pais De%ső: Magyar Anonymus. Budapest, 1926. 88. 66 S^entpe'tery Imre: Kz Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1923. I. köt. 1. füzet 8. — Az oklevél csak kései átiratokban maradt ránk, de adatai hitelesek. V.ö Hóman Bálint: A magyar nép neve a középkori forrásokban. Történeti Szemle, 1918. 11. — Knau% Nándor: A Garammelletti Szt. Benedeki apátság története. Budapest, 1890. I. 1—32. 67 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, Budapest, 1944. 124. 68 Fehér Ge\a—Érj Kinga—Kralováns^ky Alán: A Közép-Dunamedence magyar honfoglalás- és Árpád-kori sírleletei Budapest, 1962. 29—30. 73—75. — Kovalovs^ky Júlia: Régészeti adatok Szentes környékének település történetéhez (Régészeti Füzetek I. 5.) Budapest, 1955. 69 Párducz Mihály: A szarmatakor. III. 124. és térképek. 110