Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Bárth János: Migráció és hagyományformálás a népéletben
BÁRTH János MIGRÁCIÓ ÉS HAGYOMÁNYFORMÁLÓDÁS A NÉPÉLETBEN Negyven esztendővel ezelőtt, 1977 őszén a Magyar Néprajzi Társaság 3 napos konferenciát rendezett a sárospataki várban, a népi kultúra táji tagoltságáról.1 Ott voltak a szakma jeles öregjei, a középnemzedék sorába tartozók és néhányan az akkori fiatalok közül valók. Utóbbiak közé számítottam magam. Visszatekintve, sorsom nagy ajándékának tartom, hogy ott lehettem. Talán a Pot a néprajzi csoport című 1973. évi Ethnographiabeli cikkem adta az ötletet a rendezőknek, hogy meghívjanak, szerepeltessenek. A konferencia annak rendje módja szerint járta a maga útját. A résztvevők kitartóan ültek a történelmi falak között, és hallgatták az előadók magasröptű fejtegetéseit az amerikai kultúr areákról, az európai kulturális zónákról, a népi kultúra zonalitásáról, a kulturális régiók szerepéről, a magyar néprajz fogalomrendszerében „bevettnek” számító néprajzi csoportokról. Az előadások menetében hirtelen fordulatot hozott, és a hallgatóságra határozottan élénkítőleg hatott Bálint Sándor szenvedélyes felszólalása arról, hogy „Mi a szögediség?".1 2 3 A Jegszögedibb szögedi” alig fejezte be mondanivalóját, máris kipattant a hallgatóság elé Balogh István, mondván, ha van katolikus gyökerű ,;szögediség”, akkor létezik református hátterű debreceniség is, és szép logikus rendben fejtegette, hogy „Mi is az a debreceniség?"' Bálint Sándor kérdésfeltevése, a „Mi a szögediség?” szállóigévé vált már ott a konferencián. Emlegetése, felidézése folytatódott a következő hónapokban, években is. így nem lehetett véletlen, hogy amikor 1978-ban terveztem és szerveztem a keceli monografikus kutatást,4 elengedhetetlennek tartottam annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy „Van-e keceliség?" 1978 őszén a 30 fős kutatócsoport első keceli találkozóján arra bíztattam a kutatókat, hogy munkájuk során figyeljenek a keceliség kérdéskörére. Próbálják megállapítani: Van-e keceliség? Ha van, mi az? Hogyan lehetne leírni? A sokfelől érkezett XVIII. századi keceliek sokféle hozott kultúrája a XX. századra integrálódott-e? Ha igen, miként, hogyan egységesült olyan keceli arculattá, amelyet a keceliség, keceli, kecelies szavak fejeznek ki. A keceli kutatások kezdetén és a munkálatok során többször azért bátorkodtam föltenni a keceliséggel kapcsolatos fenti kérdéseket, mert föl-fölbukkant bennem egy gyermekkori emlékem az öltözködés kecelies jellegéről, és annak jánoshalmi fogadtatásáról. 1 A sárospataki konferencia előadásainak többsége az „Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához” 7. kötetében jelent meg. EMN 7. 19S0. 2 BÁLINT Sándor 1980. 3 BALOGH István 1980. 4 A keceli kutatásról: BÁRTH János 1984/b., és azok eredményéről: BÁRTH János (szerk.) 1984. 7
