Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Kuti Klára: A migráció múzeumi megmutatása, példák a tatai német nemzetisgéi múzeum gyakorlatából
A múzeumok alapítása a nemzeti/polgári5 műveltségideál (kultúraideál) hirdetéséből és normatív felfogásából fakad. A nemzeti múzeumok feladata az volt, hogy összegyűjtsék és szisztematikusan közzétegyék azt a (történeti, természettörténeti, művészeti) kánont, amit a nemzet tagjának ismernie kell. Egyúttal összegyűjtsék a nemzet felvirágozásához és a közös tudathoz és emlékezéshez szükséges tudományos ismereteket. A nemzetállamok törekvése volt, hogy az állam határain belül élő nemzetet egységes nyelv, kultúra, jog- és oktatási rendszer, múlt- és jövőkép megrajzolásával egységesítsék. A nemzetállam megkérdőjelezhetetlen imperatívusza kardinálisán átalakította a migrációról mint alapvető társadalmi tényről alkotott elképzeléseket. A migráció határokat átlépő, tartós vándorlás, mely az egyén életvitele térbeli központjának megváltozásával jár. És a határ fogalma és a határátlépés konnotációja gyökeresen átalakult a nemzetállamok határainak folyamatos újraszabályozásával. A modernizációs, közgazdasági és fiiggőségelméletek mind megkísérelték a migrációs folyamatok, trendek, mozgalmak magyarázatát és prognosztizálását, de egységes értelmezési keretet nem hoztak létre. Alkalmasak viszont arra, hogy a migrációról élő közkeletű elképzeléseket leírják, melyek - mint a látogatók előzetes ismeretei - számottevően befolyásolják egy kiállítás recepcióját. Ezek a társadalomtudományos értelmezések sokáig abból indultak ki, hogy az emberek racionális döntések mentén indulnak útnak. A hosszú távú empirikus kutatások ezt a feltételezést cáfolták, és rámutattak például arra, hogy adott kibocsátó társadalomban nem a legszegényebb rétegek választják az elvándorlást, és hogy a kibocsátó terület gazdasági helyzetének javulása nem feltétlenül csökkenti az elvándorlási kedvet. A hasonló gazdasági helyzetű régiók sem reagálnak azonos vagy összevethető migrációs hajlandósággal. Kibocsátó és befogadó területek között létre jöhetnek olyan hosszú időtartamú kölcsönös kapcsolatok, melyek fenntartják és újratermelik a migrációs folyamatokat. Nem elhanyagolható jelentőségű a társadalmi elitek globális migrációja, mely egészen más megítélés alá esik, mint az alsó rétegek tömeges migrációja. A duális munkaerőpiac elmélete a kibocsátó és befogadó területek munkaerőszükségletéből vezeti le a migráció létrejöttét. Azt tételezi, hogy a munkaerőfelesleggel rendelkező területeken fokozatosan és lépcsőzetesen indul el az elvándorlás, vidékről a városba, városból a határokon túlra. A befogadó területek munkaerőszükséglete pedig felveszi ezt a felesleget, és közben maga is úgy alakul át, hogy hosszú távon képes fenntartani a bevándorlást, például azáltal, hogy a migránsok által elfogadott munkát a befogadó területek népessége már nem tartja saját feladatának. A hazai történet- és néprajztudomány a hazai németek betelepedésének XVIII. századi folyamatát tipikusan ilyen értelmezési keretbe helyezi. A világrendszer-elméletek a centrumok és perifériák kölcsönös függőségéből, a kapitalizmus fejlődéséből és terjedéséből magyarázzák a migrációs folyamatokat. A függőségek fennmaradása képes a folyamat fenntartására és újratermelésére. A migráció kultúrája pedig úgy befolyásolja magát a rendszert, hogy az tartósan újratermeli a migráció feltételeit. A nacionalizmus a migráció etnicizált értelmezéséhez vezet, amennyiben a nemzet, a nemzeti kultúra és a nemzet(állam)i tér tételezett koherenciájából indul 5 Mondanivalóm szempontjából másodlagos, hogy egyes esetekben mely társadalmi rétegek voltak a nemzetépítés domináns csoportjai, és azok hogyan szervezték azt tömegmozgalommá. 100