Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Balázs Kovács Sándor: A hal szerepe a sárközi parasztság életében
BALAZS KOVÁCS Sándor A HAL SZEREPE A SÁRKÖZI PARASZTSÁG ÉLETÉBEN „De szeretnék aranyhallá válni; Sárpilistől Bátáig úszkálni. Rátalálnék babám hálójára, Elbúcsúznék tőle utoljára.” (sárpilisi népdal)1 A halfogyasztás mértéke a Sárközben a korábbi időkben jóval meghaladta a XXXXI. századi szintet, hisz a nagy kiterjedésű ártér határozta meg a Sárköz gazdálkodását. A hal azt a portékát jelentette a sárköziek számára az árvizes esztendőben, amiből legkönnyebben csinálhattak készpénzt a közeli piacokon. A halászat a vizek be- és kiáramlásának kihasználására telepített rekeszekkel akkor hozott nagyobb jövedelmet, amikor éppen a szokottnál nagyobb vizű, nagyobb vízjárású esztendőkben gabonájuk elveszett, vagy alig termett, állataik sokat szenvedtek és pusztultak. Ilyenkor nemcsak mindennapos étellé vált a hal, de sokat frissen és szárítva messzi vidékekre kocsiszám hordva értékesítettek, s ennek jövedelméből is pótolták kenyerüket és állatállományukat ért veszteségüket. Bőséges halfogás idején azonban annyian hordták a minden tartósítás nélküli gyorsan romló halat, hogy a kínálat meghaladta a környező vidék felvevő képességét. Megbüdösödött halból álló „szekereik terhét a mezőkön lerakva lopva szöktek meg” - írta a sárköziekről Schwandtner.2 A fokoknak köszönhető a középkori Magyarország mesés halgazdagsága. Egy 1308-ban írt jelentés szerint Magyarország Európa halban leggazdagabb országa, ehhez hasonlóan sok hal csak Norvégiában van, de ott kenyér helyett is halat esznek, teszi hozzá a hazánkban járt francia szerzetes. Mátyás idejében ismert volt az a szólás, hogy Magyarországon egy folyó: két rész vízből és egy rész halból áll. A XVI. század közepén a hazánkban járt német katonaszerző, Wemherus, külön könyvet írt Magyarország csodálatraméltó vizeiről. Ebben leírja, hogy előfordul: olyan nagy tömegű hal igyekszik visszajutni az élő vízbe, hogy egyszerűen elsodorják a rudakból és vesszőkből készült rekeszt, és ezzel szertefoszlik a parasztok reménysége is a nagy zsákmányra. Ferdinand Marsigli a Dunáról írt hatkötetes munkájában le is rajzolja a fok működését metszetben. A latin nyelvű írásban a magyar szót használja, „foch” alakban. O készítette el az első használható térképeket is a Dunáról, és ebben a fokokat hosszú csatornákkal ábrázolja. Kétségtelen, hogy a legeredményesebb halfogás a fokok áradáskori használatából adódott, de az év többi részében is halásztak különböző más eszközökkel: keskenyebb vízfolyások, medrek mellett csuhéztak, fából épült állványokról, górékról, tavakban, laposokban vej széket állítottak. Ezek, mint a fokok és csuhézó helyek, családi kezelésben voltak, de találunk nagyobb tavakban elhelyezett óriási vejszckét is, hosszú lésza terelőszámyakkal, amelyek a község tulajdonában voltak.3 1 BOGÁR István 1966. 25. 2 ANDRÁSFALVY Bertalan 1965. 14-15. 3 BALÁZS KOVÁCS Sándor 2014. 20-21. 119
