Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Horváth József: A XVIII. századi győri halászati kontraktusok történeti néprazi adalékairól
May ér Antal és fia személyében már újabb bérlői akadtak a győri halászó vizeknek - igaz, évente 265 rénes forintos ajánlatot tettek a licitáláskor ennek érdekében!31 Vagyis azt állapíthatjuk meg, hogy az 1756-ban - az előző év szárazsága miatt - megállapított évenkénti 150 forintról folyamatosan emelkedett a bérleti díj összege; előbb csak kisebb, de később már jelentősebb mértékben. Érdemes figyelnünk a szerződéskötések dátumára is! Az első három forrásunk mindegyikét április 24-én keltezték;32 aligha véletlenül, hiszen Szent György napjának jelentősége a gazdasági évben közismert. 1770-ben március 20-án, három évvel később március 30-án állították ki a kontraktust,33 34 míg utolsó forrásunkat május 6-án; ez utóbbi azonban 4. pontjában egyértelműen kimondja: ,Az Arendának kezdete, és vége mindenkor Sz: György Napkor, az az Aprilis holnapnak 24dik Napján lészen Két kérdésre mindenképpen érdemes még kitérnünk. Az egyik: milyen vizekre terjedt ki a halászat joga? Az 1754-ben kelt legkorábbi győri halászati kontraktus erről - mint láthattuk - pontos leírást adott; 1756-ban, 1761-ben és 1770-ben e leírást csaknem szó szerint megismételték.35 Bár 1773-ban és 1776-ban már lényegesen rövidebbé vált a megfogalmazás - mindkét időpontban „Szabad s Királyi Győr Várossá Dunán, Rábán, Rábczán, és akár holy az egész határban lévő halászó vizeit" szerepel a szövegben36 -, jó okunk van feltételezni, hogy ugyanazon vizekről van szó mindegyik időpontban. Vagyis a bérleti díj összegét nem a terület változása okozhatta, hanem egyéb tényezők. A másik említésre érdemes kérdés a halászati jogot bérlők, illetve a molnárok viszonya. Győrött és környékén számos malom működött ekkortájt, az Öreg-Dunán és a Kis-Dunán egyaránt: erre vonatkozóan bőven találunk adatot Timaífy László említett, Szigetközi Krónika című könyvében is; Czigány Béla pedig hatalmas tanulmányt írt a Győr megyei hajósmolnárok életéről.37 38 Az idézett 1754-es megfogalmazásból már érezhettük, hogy a halászó vizeket bérlők, illetve a molnárok között érdekellentét lehetett; mint ahogy az is, hogy e konfliktus feloldására a Magisztrátus ígéretet tett a bérlő felé. Két évvel később már az alábbi megfogalmazással találkozhatunk: ,fangamar János, és annak fiai, a Molnárokhoz semmi közöket ne ártsák, avagy azoknak ne parantsollyanak, hanem a Nemes Magistratus meg fogja engedni, hogy azoknak malmaikat Szent Mártony napjától fogva Szent Jóseff napig a mint az idő engedi, a’ßokott helyekre köthessék, az után pedig onnét el mennyenek.'m 1761-ben és 1770-ben szó szerint ugyanezen megfogalmazással találkozhatunk; míg az utolsó két esetben a megfogalmazás némiképp változik ugyan, de a tartalom ugyanaz marad. Ezek lennének a hat győri halászati kontraktusból kinyerhető legfontosabb adatok. Ha más vidékek hasonló tárgyú kontraktusaival vetjük össze a győrieket, azt láthatjuk, hogy a győriek bizonyos pontokon „bőbeszédűbbek”: hosszabban részletezik 31 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 91. p. 32 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 32. p., 35. p., 45. p. 33 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 70. p„ 83. p. 34 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 93. p. 35 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 33. p., 43. p., 68. p. 36 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 81. p., 91. p. 37 CZIGÁNY Béla 1962., 1963., 1965., 1967., 1968., 1970. 38 GyMJVL. PROTHOCOL CONTRACT. 34. p. 38
