Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Horváth József: A XVIII. századi győri halászati kontraktusok történeti néprazi adalékairól
például a halászó vizek mibenlétét. Erre azért érdemes utalnunk, mert tudomásunk szerint - és ezt erősíti meg az idézett felsorolás is - a város területén lévő összes halászó víz egyazon kontraktus hatálya alá esett, vagyis ugyanazon személy bérelte az adott időpontban a város összes e szempontból hasznosítható vizét. Szemben például a város rétjeivel, melyeken egyidejűleg másfél vagy két tucatnyi bérlő is osztozhatott - amint azt az erre irányuló kontraktusok nagy száma is bizonyítja. A bérleti díjakat nem tudjuk más vidékekével összevetni, hiszen ahhoz egyéb adatokra is szükségünk lenne. Egy dologra viszont érdemes figyelnünk: amíg a Győr város területén lévő halászó vizek éves árendája - amint láthattuk - 150 és 265 rénes forint között mozgott a vizsgált időszakban, a szakirodalomból ismert győri bérlők másutt ennél lényegesen nagyobb összegeket fizettek ki. A Solymos Ede és felesége által közösen jegyzett, fentebb már említett publikációból tudjuk például, hogy 1772- ben a kalocsai érseki uradalom halászó vizeit bérbe vevő hat győri és egy budai bérlő együttesen évi 2000 forint árenda lefizetése mellett száz mázsa friss halat volt köteles ingyen szállítani a bérbeadónak.39 A Szilágyi Miklós tanulmányából ismert győri Halász Mihálynak pedig, aki 1805-tól mintegy három évtizeden keresztül pereskedett elmaradt hasznáért, az 1803. évre a decsi Holt-Duna, valamint a vele összefüggő nádas tavak bérletéért 3600 forintot kellett volna fizetnie!40 Talán e két példából is érzékelhető az összegeknek a Győrött említettektől lényegesen eltérő nagyságrendje; de a szerződések, illetve a peranyagok alaposabb tanulmányozásából kiderül az is, hogy Halász Mihály és fentebb említett társai nem saját maguk halásztak, hanem másokkal halásztattak - Halász Mihály például a decsi jobbágyokkal -, és az általuk kifogott halat vették át értékesítésre, vitték tovább bárkáikon, Buda és Pest, valamint Komárom, Győr, Bécs felé. Vagyis nem halászok voltak, hanem halkereskedők, halászati vállalkozók! Ahogy Solymos Ede tanulmányának egyik - Gecsényi Lajos győri levéltár-igazgató levélbeli közlésére támaszkodó - lábjegyzetéből41 kiderül, Ruisz András a halkereskedők vezetője és halász, Ruisz József halkereskedő, Benkovics Mihály pedig mint a Ruisz-kompániához tartozó halkereskedő említtetik a korabeli adóösszeírásokban; míg Prikkel Ferencről azt tudjuk meg ugyanezen forrásokból, hogy a hal mellett gabonával is kereskedett - ezt egyébként a Solymos Ede által idézett, Kalocsára címzett három érdeklődő levele42 is egyértelműen megerősíti. Úgy vélem, az előbb idézett adatsor egyben válasz is az általam korábban feltett kérdésre: miért nem találkozunk a győri kontraktusokban a szakirodalomból idézett személyekkel - illetve miért nem szerepelnek a győri halászó vizek bérlői más vidékek halászati szerződéseiben. Előadásomban a XVIII. század második feléből fennmaradt hat darab győri halászati kontraktust igyekeztem bemutatni. Bízom abban, hogy a belőlük kinyert adatok segítik a korszak helyi halászati szokásaival kapcsolatos ismereteink bővülését, és segítségünkre lehetnek a szakirodalomból eddig ismert adatok értékelésében, valamint ez irányú kutatásaink folytatásában is. 39 SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978. 62. 40 SZILÁGYI Miklós 2002. 41 SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978. 64. 42 SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978. 62. 39
