Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)

Bárth János: Halászok az úriszék előtt

Pataj, 1770. Bőd, Bakod, Nagyharta, „fél Szentkirály” árendálásáról (171. p.)

Az előző kontraktussal ellentétben e kontraktus szerint a pusztaárendálási díj magába foglalta a halászat, a teknősbéka-fogás, a csíkfogás, és a „nádolás” jogát is.

Akasztó, 1761. Ács és Ökördi árendálásáról (175. p.)

A halászat tilos a két kibérelt pusztán. Ha szeretnének halászni, külön alkudjanak meg az uraság tisztjével.

Fájsz, 1770. Orosz és Bóvári Telek árendálásáról (175. p.)

A halászat tilos a kibérelt pusztákon, mert az uraság magának tartja fenn a halászat jogát.

Nádudvar, 1772. Szántó árendálásáról (182. p.)

„Tilalmas a puszta halászó vize.” Ha halászni szeretnének, az „eddigi mód szerént”, az uraság tisztjével külön alkudjanak meg.

Kalocsai társult gazdák, 1770. Kerek árendálásáról. (187. p.)

A pusztán tilos halászniuk, mert az uradalom magának tartja fönn a halászat jogát.

Karászi János fajszi lakos, 1761. Halász puszta árendálásáról (187. p.)

A halászat tilos az árendált pusztán, az uraság magának tartja fenn a halászat jogát.

Lénárd Pál fajszi lakos, 1776. Kas árendálásakor (196. p.)

A halászat tilos az árendált pusztán, az uraság magának tartja fenn a halászat jogát.

A halászat újkori regálé, vagyis földesúri jog voltának tudatát, gyakorlatát nem csak a kalocsai érsekség általános falu- és mezőváros-kontraktusai, valamint pusztabérleti szerződései tükrözik, hanem azok a halászati szerződések is, amelyekkel az érsekség, mint földesúr egy-egy terület halászati jogát árendába adta halászati vállalkozóknak: a bajai halászcéh tagjainak, komáromi, győri, pesti halászati bérlőknek, ritkábban a Kalocsa-Baja környéki táj falvainak, halászó lakosainak. Ezekkel a halászat-árendálásokkal, bérleti szerződésekkel, a téma viszonylagos kutatottsága miatt itt nem foglalkozom.10 11

A magyar néprajzi irodalomban Andrásfalvy Bertalan,11 majd Szilágyi Miklós12 törekedett arra, hogy a magyarországi halászó vizekre, értékük szerint, illetve a halászati jog szempontjából az elsőrendű, a másodrendű és a harmadrendű halászó vizek megnevezést alkalmazza. Az első két csoportba sorolható vizeket, az ún. tilalmasokat a tulajdonosok árendadíjért vagy „résziből” árendába adták halászati vállalkozóknak. A harmadik csoportba tartozó, értéktelennek számító vizek, mint például a települések közelében található „posványok”, vagy az árvizek által átmenetileg vízzel borított kaszálók, az ún. szabad halászat területeinek számítottak, ahonnan legföljebb „ebédhalat”13 adtak a tulajdonosnak a szabadon halászó jobbágyok. A feudalizmus

10 BÁRTH János 1969.; 1974. 325.; BÁRTH János 1997. 242-245., 336-337.; SOLYMOS Ede-SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978. 43-96.

11 ANDRÁSFALVY Bertalan 1970. 316-317.

12 SZILÁGYI Miklós 1992. 110.

13 SZILÁGYI Miklós 2008. 45.; MOSZ. 1902-1906. 163.

26