Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Bárth János: Halászok az úriszék előtt
vége felé, a XIX. század első felében a földesurak, illetve tisztjeik, bérlőik igyekeztek csökkenteni a „szabad halászat” területét, a jobbágyok viszont ragaszkodtak a szokásjog által szabadnak ítélt vizek korlátozás nélküli halászatához. Emiatt sok öszszeütközés történt a földesúr halászati előjogának „őrzői”, képviselői és a szokásjogi hagyományaikat éberen védelmező jobbágyok között. HOGYAN KERÜLT HALÁSZ, HALFOGÓ JOBBÁGY ÉS A HALÁSZAT MINT TEVÉKENYSÉG AZ ÚRISZÉK ELÉ? A kalocsai érseki úriszék több mint egy évszázados és a kalocsai főkáptalani úriszék másfél évtizedes históriájának iratait áttekintve megállapítható, hogy halászatról, halászokról viszonylag gyakran esett szó az úriszéki perekben. A leggyakoribb esetek két csoportba sorolhatók: 1. Halászbérlők esedezése újabb halászati árendáért, panaszkodásuk káraik miatt, kérelmük árendadíj mérséklésért, vitájuk a halászati jog tulajdonosával, az érseki domíniummal, vitájuk egymással. (A halászbérlők úriszék elé került panaszaival, kérelmeivel, pereivel ebben az előadásban/tanulmányban nem foglalkozom.) 2. A szokásjog alapján szabad halászatot folytató jobbágyok megvádolásai, perbéli vallatásai, védekezései, felmentései, elítélései. Különösen sok Kalocsa környéki jobbágy került az úriszék elé 1827—1828- ban.14 Elsősorban bogyiszlai, dusnoki, miskei, géderlaki, szentbenedeki, uszódi, nádudvari jobbágyok halászattal kapcsolatos vallomásait vetették papírra akkortájt az úriszék jegyzői. Az 1828. évi halászati „perfolyam” a halászbérlők panaszai nyomán indult el. A kapzsi halászbérlők azt állították, hogy a jobbágyok szabad halászata révén hatalmas károk érték őket. Ezzel szemben a jobbágyok kinyilvánították, hogy azok a vizek, amelyekben ők halásztak, nem tartoznak a halászbérlők bérelt vizei közé. Bizonyára igazuk volt, hiszen a halászbérlők a XIX. század első felében az első- és a másodrendű vizekre szerződéssel megszerzett jogaikat lépten-nyomon igyekeztek kiterjeszteni a harmadrendű vizekre, vagyis a szabad halászat színtereire is. A halászbérlők hisztériáját fokozták az árvizek, amelyek alkalmával a visszavonuló vizekből a szokásjog szellemében a jobbágyok sok halat kifogtak, amit az árendátorok a maguk káraként értelmeztek. A földesúr képviselői, tisztjei bizonyára tisztában voltak a szokásjoggal, és önmaguktól nem ellenezték volna a harmadrangú vizek szabad halászatát, különösen az árvíz által borított kaszálókon, kocsiutakon végzett halfogást. A halászbérlők pénzére azonban szüksége volt az uradalomnak. Az árendátorok panaszainak fokozódása az árendadíjak elvesztésének veszélyét is felvillanthatta. így az uradalom képviselői 14 Az 1827. évi és az 1828. évi vallatások jegyzőkönyveit egyaránt az 1828. november 18-án tartott úriszéki ülés mellékleteként őrzi a kalocsai érsekség levéltára. A per jelzete az 1980-as években: KEL. (Kalocsai Érseki Levéltár). II. Úriszéki iratok 1828. A jelzet 2016-ban: KFL. (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár). III. 6. A jelen tanulmányban idézett 1827-1828. évi szövegek és adatok a fent megnevezett perből származnak. 27
