Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Bárth János: Halászok az úriszék előtt
BÁRTH János HALÁSZOK AZ ÚRISZÉK ELŐTT A HALÁSZATI JOG A XVIII. SZÁZADBAN ÉS A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A történeti közfelfogás szerint1 a halászati jog a magyarországi feudalizmus újkori évszázadaiban regálénak, vagyis úgynevezett „kisebb királyi haszonvételnek”, földesúri jognak számított. Ez azt jelentette, hogy valamely földesúr terrénumán a fontosnak tartott halászó vizekben a földesúr, illetve megbízottja, árendása, robotoló jobbágya halászhatott. Ha a jobbágyok engedélyt kaptak uruktól arra, hogy maguk számára halásszanak, a kifogott halból meghatározott részt kellett adniuk a halászati jog tulajdonosának. Egyébként a földesúri domínium területén az ott élő jobbágyok saját hasznukra nem foghattak halat az első- és másodrendű tilalmas vizekben. Ha megpróbálták, és a dolog kiderült, büntetésre számíthattak. Más újkori regálékkal, például a kocsmáltatás, a mészárszéktartás, a malomtartás, vadászat stb. jogával ellentétben a halászat regálé jellegét, földesúri előjog voltát a magyarországi törvények megalkotói évszázadokon át nem fogalmazták meg részletesen és egyértelműen, de minden illetékes tudta és számon tartotta azt.1 2 Jellemző, hogy amikor III. Károly 1729. évi III. decretumának 22. cikkelye szokatlan részletességgel írt a vadászat és a madarászat földesúri jogáról és ezeknek a haszonvételeknek a jobbágyi tilalmáról, a törvényben szó sem esett a halászatról.3 4 Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete megfogalmazta a földesurak halászati primátusát, illetve a jobbágyok halászatának tilalmát. A nevezetes „Urbárium” hatodik punctumának III. paragrafusa tartalmazott erre vonatkozó sorokat: „Uladislaus ötödik Decretumának 18-dik Articulusa, úgy szintén 1729-dik Esztendőnek 22-dik Articulusa-szerént minden féle Vadászat, Madarázás, és Halászat mindennémü halászó vizekben egyedül az Uraságot illeti, azért mind ezek a’ Jobbágyoknak erőssen meg-tiltatnak.'H 1 SZABÓ István 1948. 320., 381-382. 2 Degré Alajos a halászati jog történetének kutatója hangsúlyozta: „A halászati jogot törvény nem szabályozta a középkorban.”„A XVI-XVII. század folyamán mind sűrűbbé vált a jobbágyság eltiltása a saját gazdálkodásban való halászattól. így a halászat voltaképpen nemesi előjoggá változott, és azt [...] királyi haszonvételnek, regale-nak kezdték nevezni. A XVIII. századi joggyakorlatunkban nem is számították többé a halászatot a föld haszonvételei, hanem a földesúmak speciálisan fenntartott regale-k közé.” DEGRÉ Alajos 1939. 9., 119. 3 CJH. 1900.675-677. Különös, hogy Eckhart Ferenc a vadászat és a madarászat tilalmának megerősítése mellett, ennek a törvénynek tulajdonította a halászat tilalmát is, holott a halászat szó nem fordul elő benne. ECKHART Ferenc 1947. 220. 4 A magyarországi jobbágyfalvak Mária Terézia kori „Urbáriumában” a „tabella” előtti rendeletszöveg részlete. UR. 1767. 6. punc. III.§. -Arendelet szövegezője azt sugallta, mintha II. Ulászló király 1504. évi decrétuma és (a fentebb is hivatkozott) III. Károly-féle 1729. évi 22. törvénycikk együttesen tiltaná a jobbágyok számára a vadászatot, a madarászatot és a halászatot, holott a megnevezett törvények halászatról nem szóltak. A halászat földesúri joga és a jobbágyok számára tilalmas volta a hivatkozott törvényekhez képest új elemként került az 1767. évi úrbéri rendeletbe. 23
