Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Bárth János: Halászok az úriszék előtt
Mária Terézia úrbéri rendeletét a magyar nemesi közfelfogás nem tekintette törvénynek, bár az úriszéki perek során a földesúr és a jobbágy viszonyát érintő kérdésekben rengeteget hivatkoztak rá. Az 1790/91. évi országgyűlés ideiglenesen törvényesítette a királynői rendelettel életbe léptetett reformokat, majd az urbárium érvényességét 1796-ban, 1802-ben újra és újra meghosszabbították. Ennek ellenére a rendelet szövege nem került bele a millennium tiszteletére megjelentetett Magyar Törvénytárba. Találóan fogalmazta Eckhart Ferenc: „Az 1867. évi urbárium az úrbéri viszonyok végleges alapja maradt, mert a rendi országgyűlés később sem jutott el az úrbéresek ügyének korszerű rendezéséhez”.5 1848-hoz közeledve az 1832-36. évi országgyűlésen végül törvénybe foglalták a „karok és rendek”, hogy a Jobbágyok sem a vadászat, halászat és madarászat jussait elfoglalási büntetés alatt sem kiváltság nélkül a vásár, piac, vám és révbéli jussokat nem gyakorolhatják”.6 Más szóval: a több évszázados gyakorlatnak megfelelőn a halászat az országgyűlés által hozott törvény szövege szerint is bekerült az újkori regálék sorába. A kalocsai érsekség, mint földesúr a XVIII. században természetesnek vette és aktívan gyakorolta a törvényekben nem kellő alapossággal leírt, de a nemesi közélet által számon tartott földesúri halászati jogot, illetve a jobbágyokra vonatkozó halászati tilalmat, korlátozást. Erről tanúskodnak a fontos halászóhelyek, a dunai „tanyák” összeírásai,7 valamint a falvaknak „adott” általános úrbéri kontraktusok és a halászati jog bérlőivel kötött szerződések. Alább felsorolom a kalocsai érsekségnek, mint földesúmak azokat az általános úrbéri kontraktusait, amelyeket 1767 előtt kötött a saját falvaival, mezővárosával, és amelyekben emlegette a földesúr halászat jogát, a jobbágyok halászatának tilalmával, korlátozásával, feltételekhez kötésével együtt. A kontraktus megnevezése után regesztaszerüen összefoglalom a halászatra vonatkozó rész tartalmát. A zárójelbe tett oldalszám a Kalocsai kontraktusok című kötetre vonatkozik, amelyben a kontraktus teljes szövege olvasható.8 Miske, 1719. (66. p.) A Homoródon és a Vajason rekesztékkel fele haszonért halászhatnak. Nádudvar, 1723. (75. p.) A Halasica nevű vizet feléből halászhatják, de az uraság által tudott időben. Kötelességük a víz tisztítása nádtól, bokroktól. Ha nem végzik ezt a munkát, más kapja meg a Halasica halászatának jogát. Császártöltés, 1743. (81. p.) Tilos a vadászat és a halászat. Kalocsa, 1713. (84-85. p.) Amikor az uraság kívánja, neki halásszanak. Ha a Vajasban maguknak halásznak, a kifogott hal fele az uraságot illeti. 5 ECKHART Ferenc 1947. 212. 6 CJH. 1896.35. 7 BÁRTH János 1974. 325. 8 BÁRTH János 1997. 24
