Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Fehér Zoltán: "Harcsa van a vízbe, gúnár a szélibe" A halászat folklórjának szimbólumai
HAL A Kodály gyűjtötte, népzenénk ősi rétegébe tartozó, Nyitra megyei (Zsérei) toppantós táncdallamban a hal, a víz és egy vízimadár, a gúnár együtt szerepel. A hal és a gúnár szemben áll egymással, s ebből következik a kép magyarázata is. A harcsa édesvizeink legnagyobb ragadozó hala, itt a nő szimbóluma, a gúnár pedig pedig a legényé. A ragadozó harcsa szimbólumként jelenik meg a Bemáth Béla által idézett pajzán versezetben. „Minapában, hogy sétáltam, / Nagy harcsa szájra találtam”.26 Ady is használta a férfifaló nőket (wamp) jelentő kis női csukák metaforát.27 „Harcsa van a vízbe, Gúnár a szélibe, Haragszik galambom, Nem néz a szemembe, Én sem az övébe.”28 HALÁSZ Halászni valamikor mindenki tudott, és végezte is mindenki ezt az élelemszerző tevékenységet, mint erre gyűjtéseim során sokan hivatkoztak. Éppen ezért a halászt nem övezte olyanféle kivételezett helyzet, dicsfény, mint a kovácsot vagy a pásztort. Egyébként is később egyre inkább a szegények kiegészítő keresetét biztosította ez a foglalkozás. Bajnai József a XIX. század végén már így beszél a halászokról: „E helyett [ti. juhászat, méhészet, selyemtenyésztés - FZ] szenvedélyes foglakozásuk egyeseknek, főleg a szegényebbeknek a halászgatás. Vannak, kik fáradhatatlanok az árvizekkel megtelt fokok s posványok gázlásában, kiknek ha sikerült nappali posványgázlás s éjentei lesben üldögélés után, horog vagy varsa, [,,A vízben letüzött vesszők- vagy nádszálakból leleményes kanyarulatokban készített hálógát, melynek öbleibe a halak beúsznak, de melyekből nem sikerül a vizek e sima népének kimenekülni.” - olvasható a lábjegyzetben: FZ] vagy tapogató [„Feneketlen kosár; más vidéken »borító«-nak mondják.” - magyarázat a jegyzetben: FZ] (tapogató) segélyével annyi dörzsönczöt összefogni, hogy egy füzér kikerül, megelégedve s teljesen megvigasztalva mondják el, hogy megvan a napszám; mert azonfölül, hogy a halnak apraját otthon elköltik, kiárulnak öt garast is, sőt ha megsütik, paprikával behintik, s a kalocsai piaczra viszik, még kétannyit is.”29 A leírásból nem derül ki, hogy a hal feldolgozását ki végzi. A halászfolklór szegénységét és a pásztorhagyományok gazdagsága mellett Katona Imre nem csupán a halászat jelentőségének csökkenésével magyarázza. Bár a halászat és a pásztorkodás ugyanolyan mértékben hanyatlott, de a pásztorság „önálló foglalkozásnak is számított, amely szinte egész éven át biztosította a kenyeret [...]. Ezzel szemben a halászok többségen nem volt nem volt hivatásos [...] mesterségét nem űzhette egész éven át”.30 26 BERNÁTH Béla 1985. 77. 27 http://epa.oszk.hu/00000/00022/00124/04004.htm [2016.09.08.] 28 GÖNYEY Sándor (összeáll.) 1949. 61. 29 BAJNAI József 1862. 23. 30 KATONA Imre 2006.245. 173
